Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
Rozpomeň se, Hospodine, co se nám děje; popatř a viz pohanění naše.
2 Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
Dědictví naše obráceno jest k cizím, domové naši k cizozemcům.
3 Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
Sirotci jsme a bez otce, matky naše jsou jako vdovy.
4 Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
Vody své za peníze pijeme, dříví naše za záplatu přichází.
5 Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
Na hrdle svém protivenství snášíme, pracujeme, nedopouští se nám odpočinouti.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
Egyptským podáváme ruky i Assyrským, abychom nasyceni byli chlebem.
7 Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
Otcové naši hřešili, není jich, my pak trestáni po nich neseme.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
Služebníci panují nad námi; není žádného, kdo by vytrhl z ruky jejich.
9 Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
S opovážením se života svého hledáme chleba svého, pro strach meče i na poušti.
10 Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
Kůže naše jako pec zčernaly od náramného hladu.
11 Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
Ženám na Sionu i pannám v městech Judských násilé činí.
12 Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
Knížata rukou jejich zvěšena jsou, osoby starých nemají v poctivosti.
13 Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
Mládence k žernovu berou, a pacholata pod dřívím klesají.
14 Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
Starci sedati v branách přestali a mládenci od zpěvů svých.
15 Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
Přestala radost srdce našeho, obrátilo se v kvílení plésání naše.
16 Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
Spadla koruna s hlavy naší; běda nám již, že jsme hřešili.
17 Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
Protoť jest mdlé srdce naše, pro tyť věci zatměly se oči naše,
18 Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
Pro horu Sion, že zpuštěna jest; lišky chodí po ní.
19 Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
Ty Hospodine, na věky zůstáváš, a stolice tvá od národu do pronárodu.
20 Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
Proč se zapomínáš na věky na nás, a opouštíš nás za tak dlouhé časy?
21 Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
Obrať nás, ó Hospodine, k sobě, a obráceni budeme; obnov dny naše, jakž byly za starodávna.
22 Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
Nebo zdali všelijak zavržeš nás, a hněvati se budeš na nás velice?
