Jeremiás sir 3
1 Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.
Mene ɔbarima a mahunu amane wɔ nʼabufuo abaa ano.
2 Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.
Wapam me afiri ne ho ama manante sum mu na ɛnyɛ hann mu;
3 Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.
Ampa ara wama nsa so atia me mpɛn bebree, ɛda mu nyinaa.
4 Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
Wama me wedeɛ ne me nam anyini Na wabubu me nnompe.
5 Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.
Waka me ahyɛ mu, ɔde nwononwono ne ahokyere atwa me ho ahyia.
6 Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.
Wama matena esum mu sɛ wɔn a wɔawuwu dada no.
7 Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.
Wato ɔfasuo atwa me ho ahyia enti mentumi nnwane; wagu me nkɔnsɔnkɔnsɔn ama matɔ baha.
8 Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.
Mpo sɛ mefrɛ anaasɛ mebɔ mpaeɛ srɛ mmoa a ɔsi me mpaeɛbɔ ano.
9 Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.
Ɔde abotan asi me ɛkwan; wama mʼakwan ayɛ kɔntɔnkye.
10 Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.
Te sɛ sisi a ɔda hɔ retwɛn, te sɛ gyata a watɛ,
11 Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.
ɔtwee me firi ɛkwan no mu dwerɛɛ me na ɔgyaa me a menni mmoa biara.
12 Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.
Ɔkuntunuu ne tadua mu na ɔde ne bɛmma kyerɛɛ me so.
13 Bevitte veséimbe tegzének fiait.
Ɔde bɛmma a ɛfiri ne kotokuo mu hwiree mʼakoma mu.
14 Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.
Meyɛɛ asredeɛ maa me nkurɔfoɔ nyinaa; wɔto akutia nnwom de di me ho fɛ ɛda mu nyinaa.
15 Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.
Ɔde nhahan nwononwono ahyɛ me ma. Wama me bɔnwoma anom.
16 Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.
Ɔde aboseaa abubu me se; na watiatia me so wɔ mfuturo mu.
17 Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.
Wɔama asomdwoeɛ abɔ me; na mewerɛ afiri yiedie.
18 S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.
Enti mese, “Mʼanimuonyam asa, deɛ mede mʼani too so Awurade mu no nyinaa.”
19 Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!
Mekae mʼamanehunu wɔ mʼakyinkyini mu, nwononwono ne bɔnwoma mu.
20 Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.
Mekae yie, na me kra aboto wɔ me mu.
21 Ezt veszem szivemre, azért várakozom.
Nanso, mekae yei ne saa enti, mewɔ anidasoɔ.
22 Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.
Awurade dɔ kɛseɛ enti yɛnnsɛeɛ. Nʼayamhyehyeɛ nni hwammɔ.
23 Újak reggelenként, nagy a te hűséged!
Ɛyɛ foforɔ anɔpa biara; wo nokorɛdie yɛ kɛseɛ.
24 Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.
Meka kyerɛ me ho sɛ, “Awurade yɛ me kyɛfa, enti mɛtwɛn no.”
25 Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.
Awurade yɛ ma wɔn a wɔn anidasoɔ wɔ ne mu, onipa a ɔhwehwɛ noɔ no;
26 Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.
Ɛyɛ sɛ wɔyɛ komm de twɛn Awurade nkwagyeɛ.
27 Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!
Ɛyɛ ma ɔbarima sɛ ɔsoa kɔnnua no wɔ ne mmeranteɛ ɛberɛ mu.
28 Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.
Ma ɔntena ase komm, ɛfiri sɛ Awurade de ato no so.
29 Porba tegye száját – hátha van remény.
Ma ɔmfa nʼanim nsie wɔ mfuturo mu, ebia anidasoɔ wɔ hɔ.
30 Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.
Ma ɔmfa nʼafono mma deɛ ɔpɛɛ sɛ ɔbɔ no na ɔnhyɛ no aniwuo.
31 Mert nem vet el örökre az Úr.
Na Awurade nto nnipa ntwene koraa.
32 Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.
Ɛwom, ɔde awerɛhoɔ ba deɛ, nanso ɔbɛnya ayamhyehyeɛ. Ne dɔ kɛseɛ no to rentwa da.
33 Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,
Ɔfiri amemenemfe mu de amanehunu anaa awerɛhoɔ brɛ nnipa mma.
34 hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,
Sɛ wɔde wɔn nan dwerɛ nneduafoɔ a wɔwɔ asase no so a,
35 hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;
sɛ wɔtiatia obi ahofadie so wɔ Ɔsorosoroni no anim a,
36 hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?
anaa sɛ wɔbu obi ntɛnkyea a, Awurade nhunu saa nneɛma yi anaa?
37 Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?
Hwan na ɔbɛtumi aka na wama aba mu wɔ ɛberɛ a ɛnyɛ Awurade na ɔhyɛeɛ?
38 A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?
Ɛnyɛ Ɔsorosoroni no anom na musuo ne nnepa firi anaa?
39 Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?
Adɛn enti na ɛsɛ sɛ ɔteasefoɔ nwiinwii ɛberɛ a wɔatwe nʼaso wɔ ne bɔne ho?
40 Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!
Momma yɛnhwehwɛ yɛn akwan mu na yɛnsɔ nhwɛ, na yɛnsane nkɔ Awurade nkyɛn.
41 Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!
Momma yɛmma yɛn akoma ne yɛn nsa so, nkyerɛ Onyankopɔn wɔ ɔsoro, na yɛnka sɛ:
42 Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.
“Yɛayɛ bɔne, na yɛate atua na woamfa ankyɛ.
43 Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.
“Wode abufuo akata wo ho ataa yɛn; na wakunkum a woannya ahummɔborɔ.
44 Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.
Wode wo ho asie omununkum mu enti mpaeɛbɔ biara nnuru wo nkyɛn.
45 Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.
Woayɛ yɛn atantanneɛ ne wira wɔ amanaman no mu.
46 Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.
“Yɛn atamfoɔ nyinaa abae wɔn anom tɛtrɛɛ de tia yɛn.
47 Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.
Yɛabrɛ ne ahunahuna ne akukuruhweaseɛ, mmubuiɛ ne ɔsɛeɛ.”
48 Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.
Me nisuo sene sɛ asutene ɛfiri sɛ wɔasɛe me nkurɔfoɔ.
49 Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,
Me nisuo bɛsene ara, na ɛrennyae,
50 míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.
kɔsi sɛ Awurade bɛhwɛ afiri ɔsoro, na wahu.
51 Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.
Deɛ mehunu no ma me kra werɛ ho me kuropɔn no mu mmaa nyinaa enti.
52 Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.
Mʼatamfoɔ a menyɛɛ wɔn hwee pampam me sɛ anomaa.
53 Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.
Wɔpɛɛ sɛ wɔtwa me nkwa so na wɔsi me aboɔ wɔ amena mu;
54 Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.
nsuo bu faa me tiri so, na ɛyɛɛ me sɛdeɛ wɔrewie me.
55 Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.
Mebɔɔ wo din, Ao Awurade firi amena no ase tɔnn.
56 Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!
Wotee me sufrɛ: “Nsi wʼaso wɔ me gyeɛ sufrɛ ho.”
57 Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!
Wotwe bɛnee me ɛberɛ a mefrɛɛ woɔ no, na wokaa sɛ, “Nsuro.”
58 Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.
Ao Awurade, wodii mʼasɛm maa me; na wogyee me nkwa.
59 Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!
Woahunu bɔne a wɔayɛ me, Ao Awurade. Di mʼasɛm ma me!
60 Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.
Woahunu wɔn aweretɔ no mu den, wɔn pɔ a wɔbɔ tia me no nyinaa.
61 Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.
Ao Awurade, woate wɔn sopa, wɔn pɔ a wɔbɔ tia me no nyinaa,
62 Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.
deɛ mʼatamfoɔ ka no sɛ asomusɛm na wɔka no brɛoo de tia me da mu nyinaa.
63 Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.
Hwɛ wɔn! Sɛ wɔgyinagyina hɔ anaa sɛ wɔtete hɔ, wɔto akutia nnwom de di me ho fɛw.
64 Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!
Fa deɛ ɛfata tua wɔn so ka, Ao Awurade, deɛ wɔn nsa ayɛ enti.
65 Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!
Pirim wɔn akoma, na ma wo nnome mmra wɔn so.
66 Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!
Fa abufuo taa wɔn, na sɛe wɔn firi Awurade sorosoro ase.
