Jeremiás sir 3
1 Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.
Ko au ko e tangata kuo mamata ki he mamahi ʻi he meʻa tā ʻa hono houhau.
2 Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.
Kuo ne tataki au mo ʻomi au ki he poʻuli, kae ʻikai ki he maama.
3 Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.
Ko e moʻoni kuo ne liliu kiate au, ʻoku ne liliu hono nima kiate au ʻi he ʻaho kotoa.
4 Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
Ko hoku kili mo hoku kakano kuo ne ngaohi ke motuʻa; kuo ne fesiʻi hoku ngaahi hui.
5 Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.
Kuo ne langaʻi meʻa kiate au, pea kuo ne takatakai au ʻaki ʻae kona mo e mamahi.
6 Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.
Kuo ne fokotuʻu au ʻi he ngaahi potu fakapoʻuli, ʻo hangē ko kinautolu naʻe pekia ʻi muʻa.
7 Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.
Kuo ne ʻāʻi takatakai au pea ʻoku ʻikai te u faʻa hao kituʻa: kuo ne fakamamafa ʻa ʻeku haʻi ukamea.
8 Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.
ʻO kau ka tangi foki mo kalanga, ʻoku ne taʻetokangaʻi ʻeku kole.
9 Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.
Kuo ne ʻāʻi hoku ngaahi hala ʻaki ʻae ngaahi maka kuo tā, kuo ne fakapikoʻi hoku ngaahi hala.
10 Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.
Naʻa ne hangē ha pea ʻoku toitoi kiate au, pea hangē ha laione ʻi he ngaahi potu lilo.
11 Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.
Kuo ne mimioʻi hoku ngaahi ʻaluʻanga, pea kuo ne haehae au fakaikiiki: kuo ne ngaohi au ke lala pe.
12 Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.
Kuo ne teke ʻa ʻene kaufana, pea kuo ne fokotuʻu au ko e fakaʻilonga ki he ngahau.
13 Bevitte veséimbe tegzének fiait.
Kuo ne pule ki he ngaahi ngahau ʻo ʻene tangai ke ʻasi ki hoku ngaahi kongaloto.
14 Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.
Ko e manukiʻanga au ki hoku kakai; pea ko ʻenau tāʻanga ʻi he ʻaho kotoa pē.
15 Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.
Kuo ne fakafonu au ʻaki ʻae kona, kuo ne fakakonaʻi au ʻaki ʻae konaʻiʻī.
16 Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.
Kuo ne fesiʻi foki hoku kau nifo ʻaki ʻae kilikili, kuo ne pani au ʻaki ʻae efu.
17 Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.
Pea kuo ke hiki hoku laumālie ke mamaʻo mei he melino: naʻe ngalo ʻiate au ʻae monūʻia.
18 S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.
Pea ne u pehē, “Ko ʻeku mālohi mo ʻeku ʻamanaki kuo ʻauha meia Sihova;”
19 Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!
ʻI heʻeku manatu ki hoku mahaki pea mo ʻeku mamahi, ʻae kona pea mo e ʻahu.
20 Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.
ʻOku kei manatu ki ai hoku laumālie, pea ʻoku angavaivai ia ʻiate au.
21 Ezt veszem szivemre, azért várakozom.
Ko ia ʻoku ou fakamanatu ki hoku loto, pea ko ia ʻoku ou kei maʻu ai ʻae ʻamanaki.
22 Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.
Ko e meʻa ʻi he ʻaloʻofa ʻa Sihova ʻoku ʻikai te tau ʻauha, koeʻuhi ʻoku ʻikai ke ngata ʻene manavaʻofa.
23 Újak reggelenként, nagy a te hűséged!
ʻOku foʻou ia ʻi he pongipongi kotoa pē, ʻoku lahi hoʻo angatonu.
24 Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.
ʻOku pehē ʻe hoku laumālie, “Ko hoku tofiʻa ʻa Sihova: ko ia te u ʻamanaki lelei ʻiate ia.”
25 Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.
ʻOku lelei ʻa Sihova kiate kinautolu ʻoku tatali kiate ia, ki he laumālie ʻoku kumi kiate ia.
26 Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.
ʻOku lelei ki he tangata ke ne ʻamanaki, pea ne tatali fakatatoka foki ki he fakamoʻui meia Sihova.
27 Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!
ʻOku lelei ki he tangata ke ne fua ʻae haʻamo ʻi heʻene kei talavou.
28 Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.
ʻOku ne nofo tokotaha pe, pea ʻoku longo pe, koeʻuhi kuo ne fua ia ʻe ia pe.
29 Porba tegye száját – hátha van remény.
ʻOku ne ʻai hono ngutu ʻi he efu, ko e meʻa naʻa ʻoku kei ai ha ʻamanaki.
30 Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.
ʻOku ne tuku hono kouʻahe kiate ia ʻoku ne taaʻi ia: ʻoku ne pito ʻaupito ʻi he lauʻi kovi.
31 Mert nem vet el örökre az Úr.
He koeʻuhi ʻe ʻikai liʻaki ke lauikuonga ʻe Sihova:
32 Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.
He kapau te ne fakamamahi, ka te ne manavaʻofa foki ʻo fakatatau ki hono lahi ʻo ʻene ngaahi ʻaloʻofa.
33 Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,
He ʻoku ʻikai te ne fie tautea, pe fakamamahi ʻae fānau ʻae tangata.
34 hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,
Ke laiki ʻi hono lalo vaʻe ʻae ngaahi pōpula kotoa pē ʻo māmani,
35 hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;
Ke fakatafe ʻae totonu ʻoe tangata ʻi he ʻao ʻoe fofonga ʻoe Fungani Māʻoniʻoni,
36 hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?
Ke kākaaʻi ʻae tangata ʻi hono fakamaauʻi ʻoku ʻikai lelei ai ʻa Sihova.
37 Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?
Ko hai ia ʻoku fakahā, pea ʻoku hoko ia, ʻo kapau ʻoku ʻikai ke fekau ʻe Sihova?
38 A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?
ʻOku ʻikai ke ʻalu mei he fofonga ʻoe Fungani Māʻolunga ʻae lelei mo e kovi.
39 Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?
Ko e hā ʻoku lāunga ai ʻae tangata moʻui, ʻae tangata koeʻuhi ko e tautea ʻo ʻene ngaahi angahala?
40 Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!
Ke tau kumi mo ʻahiʻahiʻi hotau ngaahi ʻaluʻanga, pea toe tafoki kia Sihova.
41 Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!
Ke tau hiki hake hotau loto mo hotau nima ki he ʻOtua ʻi he ngaahi langi.
42 Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.
“Kuo mau fai talangataʻa, pea kuo mau angatuʻu: ʻoku teʻeki ai te ke fakamolemole.
43 Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.
“Kuo ke ʻuʻufi ʻaki ʻae houhau, pea fakatangaʻi ʻakimautolu: kuo ke tāmateʻi pea naʻe ʻikai te ke manavaʻofa.
44 Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.
Kuo ke ʻufiʻufi koe ʻaki ʻae ʻao, ke ʻoua naʻa ʻasi atu ʻa ʻemau kole.
45 Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.
Kuo ke ngaohi ʻakimautolu ko e efe mo e ʻotoʻota ʻi he lotolotonga ʻoe kakai.
46 Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.
“Kuo mafaʻa ʻae ngutu ʻa homau kau fili kotoa pē kiate kimautolu.
47 Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.
Kuo hoko mai ʻae manavahē mo e tauhele kiate kimautolu, ʻae lala mo e ʻauha.”
48 Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.
ʻOku tafe hifo hoku mata, hangē ko e ngaahi vaitafe, koeʻuhi ko e ʻauha ʻae ʻofefine ʻo hoku kakai.
49 Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,
“ʻOku tafe hifo ʻa hoku mata, pea ʻikai ʻosi, ʻoku ʻikai siʻi ke tuku.
50 míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.
Ke ʻoua ke ʻafio mai ʻa Sihova, pea vakai mei he langi.
51 Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.
Ko hoku mata ʻoku ne ueʻi hoku loto, koeʻuhi ko e ngaahi ʻofefine kotoa pē ʻo ʻeku kolo.
52 Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.
“Naʻe tuli fakamamahi au ʻe hoku kau fili hangē ha manupuna, taʻehanoʻuhinga.
53 Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.
Kuo nau motuhi ʻeku moʻui ʻi he fale fakapōpula, pea kuo lī ha maka kiate au.
54 Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.
naʻe melemo hoku ʻulu ʻi he ngaahi vai; pea ne u toki pehē, ‘Kuo motuhi au.’
55 Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.
“ʻE Sihova ne u ui ki ho huafa mei he fale fakapōpula taumamaʻo.
56 Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!
Kuo ke fanongo ki hoku leʻo; ʻoua naʻa ke fufū ho fofonga ki heʻeku mānava, ki heʻeku tangi.
57 Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!
Naʻa ke ʻunuʻunu mai ʻo ofi ʻi he ʻaho ko ia ne u ui kiate koe: naʻa ke pehē, “ʻOua naʻa manavahē.”
58 Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.
“ʻE Sihova kuo ke langomakiʻi hoku laumālie; kuo ke huhuʻi ʻeku moʻui.
59 Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!
ʻE Sihova kuo ke ʻafioʻi ki he kovi kuo fai kiate au, fakamaau ʻe koe ʻeku meʻa.
60 Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.
Kuo ke ʻafio ki heʻenau lili kotoa pē, mo ʻenau ngaahi filioʻi kiate au.
61 Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.
“ʻE ʻEiki kuo ke fanongo ki heʻenau taukae, pea mo ʻenau ngaahi filioʻi kiate au;
62 Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.
ʻae loungutu ʻonautolu naʻe tuʻu hake kiate au, pea mo ʻenau fakatupu meʻa kiate au ʻi he ʻaho kotoa pē.
63 Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.
Vakai ki heʻenau nofo hifo mo ʻenau tuʻu hake; ko au ko ʻenau taʻanga.
64 Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!
“ʻE ʻEiki ke ke tuku kiate kinautolu ha totongi, ʻo fakatatau ki he ngāue ʻa honau nima.
65 Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!
Tuku kiate kinautolu ʻae mamahi ʻoe loto, ʻa hoʻo malaʻia kiate kinautolu.
66 Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!
Fakatanga mo fakaʻauha ʻakinautolu ʻi he houhau mei he lalo langi ʻa Sihova.
