Jeremiás sir 3
1 Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.
Jaz sem človek, ki je videl stisko s palico njegovega besa.
2 Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.
Vodil me je in me privedel v temo, toda ne v svetlobo.
3 Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.
Zagotovo je obrnjen zoper mene; svojo roko je obračal zoper mene ves dan.
4 Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
Postaral je moje meso in mojo kožo, zlomil je moje kosti.
5 Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.
Zidal je zoper mene in me obdal z žolčem in muko.
6 Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.
Postavil me je v temne kraje, kakor tiste, ki so mrtvi od davnine.
7 Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.
Ogradil me je naokoli, da ne morem priti ven. Mojo verigo je naredil težko.
8 Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.
Tudi ko jokam in vpijem, on ustavlja mojo molitev.
9 Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.
Moje steze je obdal s klesanim kamnom, moje poti je storil sprijene.
10 Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.
Bil mi je kakor medved, ki preži v zasedi in kakor lev na skrivnih krajih.
11 Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.
Moje poti je obrnil vstran in me raztrgal. Naredil me je zapuščenega.
12 Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.
Upognil je svoj lok in me postavil kakor tarčo za puščico.
13 Bevitte veséimbe tegzének fiait.
Puščicam svojega tula je storil, da vstopijo v mojo notranjost.
14 Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.
Bil sem v posmeh vsemu svojemu ljudstvu in ves dan njihova pesem.
15 Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.
Nasičeval me je z grenkobo, opijanjal me je s pelinom.
16 Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.
Prav tako je moje zobe zlomil z ostrimi kamni, pokril me je s pepelom.
17 Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.
Mojo dušo si odstranil daleč stran od miru. Pozabil sem uspevanje.
18 S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.
Rekel sem: »Moja moč in moje upanje je izginilo od Gospoda,
19 Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!
spominjajoč se moje stiske in moje bede, pelina in žolča.
20 Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.
Moja duša jih ima še vedno v spominu in je ponižana v meni.
21 Ezt veszem szivemre, azért várakozom.
To si ponovno kličem v svoj um, zato imam upanje.
22 Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.
To je od Gospodovih milosti, da nismo použiti, ker njegova sočutja ne odnehajo.
23 Újak reggelenként, nagy a te hűséged!
Ta so nova vsako jutro. Velika je tvoja zvestoba.
24 Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.
Gospod je moj delež, pravi moja duša, zato bom upal vanj.
25 Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.
Gospod je dober vsem tistim, ki čakajo nanj; duši, ki ga išče.
26 Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.
Dobro je, da bi človek upal in tiho čakal na Gospodovo rešitev duše.
27 Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!
Dobro je za človeka, da nosi jarem v svoji mladosti.
28 Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.
Sedi sam in molči, ker ga je nosil na sebi.
29 Porba tegye száját – hátha van remény.
Svoja usta polaga v prah, morda bi bilo lahko še upanje.
30 Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.
Svoje lice daje tistemu, ki ga udarja, napolnjen je z grajo.
31 Mert nem vet el örökre az Úr.
Kajti Gospod ne bo zavrgel na veke,
32 Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.
toda čeprav je povzročil žalost, bo vendar imel sočutje glede na množico svojih usmiljenj.
33 Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,
Kajti on ni voljan prizadeti niti užalostiti človeških otrok.
34 hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,
Da bi pod svojimi stopali zdrobil vse jetnike zemlje,
35 hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;
da bi odvrnil človekovo pravico pred obrazom Najvišjega,
36 hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?
da človeka spodkoplje v njegovi pravdi, [tega] Gospod ne odobrava.
37 Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?
Kdo je tisti, ki pravi in se to zgodi, ko Gospod tega ne zapove?
38 A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?
Iz ust Najvišjega ne izhaja zlo in dobro?
39 Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?
Zakaj se živeči človek pritožuje, človek zaradi kaznovanja svojih grehov?
40 Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!
Preiščimo in preizkusimo svoje poti in se ponovno obrnimo h Gospodu.
41 Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!
Vzdignimo svoja srca s svojimi rokami k Bogu v nebesih.
42 Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.
Pregrešili smo se in uprli. Ti nisi oprostil.
43 Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.
Pokril si [nas] s svojo jezo in nas preganjal. Umoril si, nisi se usmilil.
44 Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.
Pokril si se z oblakom, da naša molitev ne bi šla skozi.
45 Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.
Naredil si nas kakor izvržek in zavrnitev v sredi ljudstev.
46 Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.
Vsi naši sovražniki so odprli svoja usta zoper nas.
47 Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.
Strah in zanka sta prišla nad nas, opustošenje in uničenje.
48 Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.
Moje oko teče navzdol z rekami voda, zaradi uničenja hčere mojega ljudstva.
49 Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,
Moje oko se izliva in ne preneha, brez kakršnegakoli predaha,
50 míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.
dokler Gospod ne pogleda dol in ne pogleda iz nebes.
51 Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.
Moje oko prizadeva moje srce, zaradi vseh hčera mojega mesta.
52 Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.
Moji sovražniki so me boleče preganjali kakor ptico, brez vzroka.
53 Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.
Moje življenje so odsekali v grajski ječi in name vrgli kamen.
54 Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.
Vode so mi tekle čez glavo; potem sem rekel: »Odsekan sem.«
55 Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.
Klical sem k tvojemu imenu, oh Gospod, iz globine grajske ječe.
56 Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!
Slišal si moj glas. Ne skrivaj svojega ušesa ob mojem dihanju, ob mojem klicu.
57 Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!
Priteguješ me na dan, ko sem klical k tebi. Ti praviš: »Ne boj se.«
58 Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.
Oh Gospod, zagovarjal si pravde moje duše, odkupil si moje življenje.
59 Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!
Oh Gospod, videl si mojo krivico. Ti sodi mojo pravdo.
60 Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.
Videl si vse njihovo maščevanje in vse njihove zamisli zoper mene.
61 Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.
Slišal si njihovo grajo, oh Gospod in vse njihove zamisli zoper mene;
62 Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.
ustnice tistih, ki se vzdigujejo zoper mene in njihovo premišljevanje zoper mene ves dan.
63 Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.
Glej, njihovo usedanje in njihovo vzdigovanje; jaz sem njihova glasba.
64 Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!
Vrni jim povračilo, oh Gospod, glede na delo njihovih rok.
65 Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!
Daj jim bridkost srca, svoje prekletstvo nad njimi.
66 Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!
Preganjaj jih in jih uniči v jezi izpod Gospodovih nebes.
