Jeremiás sir 3
1 Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.
Ja sam èovjek koji vidjeh muku od pruta gnjeva njegova.
2 Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.
Odvede me i opravi me u tamu a ne na vidjelo.
3 Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.
Samo se na me obraæa, obraæa ruku svoju po vas dan.
4 Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
Uèini, te mi ostarje tijelo i koža, potr kosti moje.
5 Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.
Zazida me, i optoèi me žuèju i mukom.
6 Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.
Posadi me u tamu kao umrle odavna.
7 Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.
Ogradi me da ne izaðem, i metnu na me teške okove.
8 Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.
Kad vièem i vapijem, odbija molitvu moju.
9 Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.
Zagradi putove moje tesanijem kamenom, i prevrati staze moje.
10 Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.
Posta mi kao medvjed u zasjedi, kao lav u potaji.
11 Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.
Pomete putove moje, i razdrije me, i uništi me.
12 Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.
Nateže luk svoj, i metnu me strijeli za biljegu.
13 Bevitte veséimbe tegzének fiait.
Ustrijeli me u bubrege strijelama iz tula svojega.
14 Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.
Postah potsmijeh svemu narodu svojemu i pjesma njihova po vas dan.
15 Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.
Nasiti me gorèinom, opoji me pelenom.
16 Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.
Polomi mi zube kamenjem, uvali me u pepeo.
17 Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.
Udaljio si dušu moju od mira, zaboravih dobro.
18 S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.
I rekoh: propade sila moja i nadanje moje od Gospoda.
19 Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!
Opomeni se muke moje i jada mojega, pelena i žuèi.
20 Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.
Duša se moja opominje bez prestanka, i poništila se u meni.
21 Ezt veszem szivemre, azért várakozom.
Ali ovo napominjem srcu svojemu, te se nadam:
22 Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.
Milost je Gospodnja što ne izgibosmo sasvijem, jer milosrða njegova nije nestalo.
23 Újak reggelenként, nagy a te hűséged!
Ponavlja se svako jutro; velika je vjera tvoja.
24 Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.
Gospod je dio moj, govori duša moja; zato æu se u njega uzdati.
25 Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.
Dobar je Gospod onima koji ga èekaju, duši, koja ga traži.
26 Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.
Dobro je mirno èekati spasenje Gospodnje.
27 Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!
Dobro je èovjeku nositi jaram za mladosti svoje.
28 Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.
Sam æe sjedjeti i muèati, jer Bog metnu breme na nj.
29 Porba tegye száját – hátha van remény.
Metnuæe usta svoja u prah, eda bi bilo nadanja.
30 Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.
Podmetnuæe obraz svoj onome koji ga bije, biæe sit sramote.
31 Mert nem vet el örökre az Úr.
Jer Gospod ne odbacuje za svagda.
32 Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.
Jer ako i ucvijeli, opet æe se i smilovati radi mnoštva milosti svoje.
33 Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,
Jer ne muèi iz srca svojega ni cvijeli sinova èovjeèjih.
34 hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,
Kad gaze nogama sve sužnje na zemlji,
35 hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;
Kad izvræu pravicu èovjeku pred višnjim,
36 hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?
Kad èine krivo èovjeku u parnici njegovoj, ne vidi li Gospod?
37 Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?
Ko je rekao što i zbilo se, a Gospod da nije zapovjedio?
38 A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?
Ne dolaze li i zla i dobra iz usta višnjega?
39 Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?
Zašto se tuži èovjek živ, èovjek na kar za grijehe svoje?
40 Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!
Pretražimo i razgledajmo pute svoje, i povratimo se ka Gospodu.
41 Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!
Podignimo srce svoje i ruke k Bogu na nebesima.
42 Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.
Zgriješismo i nepokorni bismo; ti ne praštaš.
43 Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.
Obastro si se gnjevom, i goniš nas, ubijaš i ne žališ.
44 Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.
Obastro si se oblakom da ne prodre molitva.
45 Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.
Naèinio si od nas smetlište i odmet usred tijeh naroda.
46 Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.
Razvaljuju usta svoja na nas svi neprijatelji naši.
47 Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.
Strah i jama zadesi nas, pustošenje i zatiranje.
48 Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.
Potoci teku iz oèiju mojih radi pogibli kæeri naroda mojega.
49 Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,
Oèi moje liju suze bez prestanka, jer nema odmora,
50 míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.
Dokle Gospod ne pogleda i ne vidi s neba.
51 Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.
Oko moje muèi mi dušu radi svijeh kæeri grada mojega.
52 Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.
Tjeraju me jednako kao pticu neprijatelji moji ni za što.
53 Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.
Svališe u jamu život moj i nabacaše kamenje na me.
54 Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.
Doðe mi voda svrh glave; rekoh: pogiboh!
55 Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.
Prizivah ime tvoje, Gospode, iz jame najdublje.
56 Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!
Ti èu glas moj; ne zatiskuj uha svojega od uzdisanja mojega, od vike moje.
57 Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!
Pristupao si kad te prizivah, i govorio si: ne boj se.
58 Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.
Raspravljao si, Gospode, parbu duše moje, i izbavljao si život moj.
59 Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!
Vidiš, Gospode, nepravdu koja mi se èini; raspravi parbu moju.
60 Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.
Vidiš svu osvetu njihovu, sve što mi misle.
61 Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.
Èuješ rug njihov, Gospode, sve što mi misle,
62 Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.
Što govore oni koji ustaju na me i što namišljaju protiv mene po vas dan.
63 Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.
Vidi, kad sjedaju i kad ustaju, ja sam im pjesma.
64 Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!
Plati im, Gospode, po djelima ruku njihovijeh.
65 Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!
Podaj im uporno srce, prokletstvo svoje.
66 Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!
Goni ih gnjevom, i istrijebi ih ispod nebesa Gospodnjih.
