Jeremiás sir 3
1 Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.
ALEPH. Ego vir videns paupertatem meam in virga indignationis eius.
2 Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.
ALEPH. Me minavit, et adduxit in tenebras, et non in lucem.
3 Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.
ALEPH. Tantum in me vertit, et convertit manum suam tota die.
4 Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
BETH. Vetustam fecit pellem meam, et carnem meam, contrivit ossa mea.
5 Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.
BETH. Aedificavit in gyro meo, et circumdedit me felle, et labore.
6 Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.
BETH. In tenebrosis collocavit me, quasi mortuos sempiternos.
7 Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.
GHIMEL. Circumaedificavit adversum me, ut non egrediar: aggravavit compedem meum.
8 Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.
GHIMEL. Sed et cum clamavero, et rogavero, exclusit orationem meam.
9 Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.
GHIMEL. Conclusit vias meas lapidibus quadris, semitas meas subvertit.
10 Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.
DALETH. Ursus insidians factus est mihi: leo in absconditis.
11 Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.
DALETH. Semitas meas subvertit, et confregit me: posuit me desolatam.
12 Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.
DALETH. Tetendit arcum suum, et posuit me quasi signum ad sagittam.
13 Bevitte veséimbe tegzének fiait.
HE. Misit in renibus meis filias pharetrae suae.
14 Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.
HE. Factus sum in derisum omni populo meo, canticum eorum tota die.
15 Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.
HE. Replevit me amaritudinibus, inebriavit me absynthio.
16 Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.
VAU. Et fregit ad numerum dentes meos, cibavit me cinere.
17 Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.
VAU. Et repulsa est a pace anima mea, oblitus sum bonorum.
18 S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.
VAU. Et dixi: Periit finis meus, et spes mea a Domino.
19 Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!
ZAIN. Recordare paupertatis, et transgressionis meae, absinthii, et fellis.
20 Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.
ZAIN. Memoria memor ero, et tabescet in me anima mea.
21 Ezt veszem szivemre, azért várakozom.
ZAIN. Haec recolens in corde meo, ideo sperabo.
22 Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.
HETH. Misericordiae Domini quia non sumus consumpti: quia non defecerunt miserationes eius.
23 Újak reggelenként, nagy a te hűséged!
HETH. Novi diluculo, multa est fides tua.
24 Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.
HETH. Pars mea Dominus, dixit anima mea: propterea expectabo eum.
25 Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.
TETH. Bonus est Dominus sperantibus in eum, animae quaerenti illum.
26 Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.
TETH. Bonum est praestolari cum silentio salutare Dei.
27 Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!
TETH. Bonum est viro, cum portaverit iugum ab adolescentia sua.
28 Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.
IOD. Sedebit solitarius, et tacebit: quia levavit se super se.
29 Porba tegye száját – hátha van remény.
IOD. Ponet in pulvere os suum, si forte sit spes.
30 Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.
IOD. Dabit percutienti se maxillam, saturabitur opprobriis.
31 Mert nem vet el örökre az Úr.
CAPH. Quia non repellet in sempiternum Dominus.
32 Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.
CAPH. Quia si abiecit, miserebitur secundum multitudinem misericordiarum suarum.
33 Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,
CAPH. Non enim humiliavit ex corde suo, et abiecit filios hominum,
34 hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,
LAMED. Ut conteret sub pedibus suis omnes vinctos terrae,
35 hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;
LAMED. Ut declinaret iudicium viri in conspectu vultus Altissimi.
36 hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?
LAMED. Ut perverteret hominem in iudicio suo, Dominus ignoravit.
37 Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?
MEM. Quis est iste, qui dixit ut fieret, Domino non iubente?
38 A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?
MEM. Ex ore Altissimi non egredientur nec mala nec bona?
39 Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?
MEM. Quid murmuravit homo vivens, vir pro peccatis suis?
40 Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!
NUN. Scrutemur vias nostras, et quaeramus, et revertamur ad Dominum.
41 Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!
NUN. Levemus corda nostra cum manibus ad Dominum in caelos.
42 Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.
NUN. Nos inique egimus, et ad iracundiam provocavimus: idcirco tu inexorabilis es.
43 Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.
SAMECH. Operuisti in furore, et percussisti nos: occidisti, nec pepercisti.
44 Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.
SAMECH. Opposuisti nubem tibi, ne transeat oratio.
45 Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.
SAMECH. Eradicationem, et abiectionem posuisti me in medio populorum.
46 Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.
PHE. Aperuerunt super nos os suum omnes inimici.
47 Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.
PHE. Formido, et laqueus facta est nobis vaticinatio, et contritio.
48 Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.
PHE. Divisiones aquarum deduxit oculus meus, in contritione filiae populi mei.
49 Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,
AIN. Oculus meus afflictus est, nec tacuit, eo quod non esset requies,
50 míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.
AIN. Donec respiceret et videret Dominus de caelis.
51 Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.
AIN. Oculus meus depraedatus est animam meam in cunctis filiabus urbis meae.
52 Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.
SADE. Venatione ceperunt me quasi avem inimici mei gratis.
53 Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.
SADE. Lapsa est in lacum vita mea, et posuerunt lapidem super me.
54 Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.
SADE. Inundaverunt aquae super caput meum: dixi: Perii.
55 Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.
COPH. Invocavi nomen tuum Domine de lacu novissimo.
56 Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!
COPH. Vocem meam audisti: ne avertas aurem tuam a singultu meo, et clamoribus.
57 Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!
COPH. Appropinquasti in die, quando invocavi te: dixisti: Ne timeas.
58 Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.
RES. Iudicasti Domine causam animae meae, redemptor vitae meae.
59 Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!
RES. Vidisti Domine iniquitatem illorum adversum me: iudica iudicium meum.
60 Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.
RES. Vidisti omnem furorem, universas cogitationes eorum adversum me.
61 Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.
SIN. Audisti opprobrium eorum Domine, omnes cogitationes eorum adversum me:
62 Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.
SIN. Labia insurgentium mihi; et meditationes eorum adversum me tota die.
63 Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.
SIN. Sessionem eorum, et resurrectionem eorum vide, ego sum psalmus eorum.
64 Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!
THAU. Redes eis vicem Domine iuxta opera manuum suarum.
65 Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!
THAU. Dabis eis scutum cordis laborem tuum.
66 Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!
THAU. Persequeris in furore, et conteres eos sub caelis Domine.
