< Jeremiás sir 3 >
1 Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.
Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
2 Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.
Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
3 Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.
Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
4 Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
5 Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.
Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
6 Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.
Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
7 Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.
Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
8 Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.
Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9 Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.
Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
10 Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.
Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
11 Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.
Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12 Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.
Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
13 Bevitte veséimbe tegzének fiait.
Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14 Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.
Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15 Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.
Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
16 Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.
És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17 Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.
És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
18 S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.
És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
19 Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
20 Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21 Ezt veszem szivemre, azért várakozom.
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22 Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23 Újak reggelenként, nagy a te hűséged!
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24 Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25 Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26 Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27 Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28 Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.
Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29 Porba tegye száját – hátha van remény.
Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
30 Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.
Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
31 Mert nem vet el örökre az Úr.
Mert nem zár ki örökre az Úr.
32 Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.
Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
33 Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
34 hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,
Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
35 hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;
Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
36 hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?
Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
37 Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?
Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
38 A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?
A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
39 Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?
Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
40 Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!
Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
41 Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!
Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
42 Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.
Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
43 Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.
Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
44 Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.
Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
45 Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.
Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
46 Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.
Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
47 Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.
Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
48 Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.
Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
49 Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,
Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
50 míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.
Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
51 Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.
Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
52 Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.
Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.
Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
54 Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.
Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
55 Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.
Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
56 Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!
Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
57 Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!
Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
58 Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.
Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
59 Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!
Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
60 Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.
Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
61 Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.
Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
62 Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.
Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
63 Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.
Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
64 Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!
Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
65 Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!
Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
66 Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!
Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!