Jeremiás sir 3
1 Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.
Nyee nye ŋutsu si kpe fu le eƒe dziku ƒe ameƒoti te.
2 Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.
Enyam ɖe nu eye wòna mezɔ viviti me, menye kekeli me o;
3 Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.
Vavã etrɔ eƒe asiwo ɖe ŋutinye atraɖii le ŋkeke blibo la me.
4 Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
Ena be nye ŋutilã kple nye ŋutigbalẽ do xoxo eye wògbã ƒu ɖe lãme nam.
5 Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.
Eva dze dzinye eye wòtsɔ veve helĩhelĩ kple fukpekpe tɔ kpɔ ɖe ŋunye.
6 Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.
Ena menɔ viviti me abe ame siwo ku gbe aɖe gbe ke ene.
7 Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.
Etɔ kpɔ ƒo xlãm ale be nyemate ŋu asi o, eɖom anyi kple gakɔsɔkɔsɔ.
8 Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.
Ne meyɔe alo do ɣli be wòaxɔ nam gɔ̃ hã la, edoa ʋɔ ɖe nye gbedodoɖa nu.
9 Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.
Etsɔ kpe gãwo xe mɔ me nam eye wòglɔ̃ nye mɔwo.
10 Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.
Abe sisiblisi si de xa ɖi kple dzata si le adeklo dzi ene la,
11 Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.
ehem ɖa le mɔ me eye wòvuvum, hegblẽm ɖi kpeɖeŋutɔmanɔsitɔe.
12 Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.
Evu eƒe da me eye wòdzidze eƒe dati ɖe dzinye.
13 Bevitte veséimbe tegzének fiait.
Etsɔ aŋutrɔwo le eƒe daku me tsɔ ŋɔ nye dzi.
14 Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.
Mezu nu ɖikokoe le nye amewo katã dome, woɖua fewu le ŋunye to hadzidzi me ŋkeke blibo la katã.
15 Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.
Etsɔ ama veve ɖi ƒo nam eye wòkpe veve nam meno.
16 Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.
Etsɔ kpe ŋe aɖu nam eye wòfanyam ɖe kewɔ me.
17 Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.
Woxɔ ŋutifafa le asinye, meŋlɔ nu si dzɔgbenyui nye la be.
18 S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.
Eya ta megblɔ be, “Nye atsyɔ̃nu yi eye nu siwo katã mele mɔ kpɔm na tso Yehowa gbɔ la hã nu va yi.”
19 Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!
Meɖo ŋku nye hiã, tsaglalãtsatsa, dzigbagbã kple vevesese dzi.
20 Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.
Meɖo ŋku wo katã dzi nyuie eye nye luʋɔ bɔbɔ eɖokui le menye.
21 Ezt veszem szivemre, azért várakozom.
Ke esia dzi meɖo ŋkue eye mɔkpɔkpɔ ɖo asinye:
22 Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.
Le Yehowa ƒe lɔlɔ̃ deto la ta wometsrɔ̃ mí o elabena eƒe nublanuikpɔkpɔ mevɔna o.
23 Újak reggelenként, nagy a te hűséged!
Wozua yeye ŋdi sia ŋdi, wò nuteƒewɔwɔ lolo ŋutɔ.
24 Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.
Megblɔ na ɖokuinye be, “Yehowae nye nye gomekpɔkpɔ, eya ta manɔ esinu kpɔm.”
25 Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.
Yehowa ƒe dɔ me nyo na ame siwo tsɔ woƒe mɔkpɔkpɔ da ɖe edzi, kple ame siwo dinɛ vevie.
26 Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.
Enyo be woalala le ɖoɖoezizi me na Yehowa ƒe ɖeɖe.
27 Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!
Enyo na ame be wòatsɔ kɔkuti le ɖekakpuime.
28 Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.
Nenɔ anyi le ɖoɖoezizi me elabena Yehowae tsɔ kɔkuti la da ɖe edzi.
29 Porba tegye száját – hátha van remény.
Netsɔ eƒe mo ƒo ɖe ke me, ɖewohĩ mɔkpɔkpɔ gali.
30 Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.
Neɖo to me anyi na ame si le eƒo ge eye ŋukpe neyɔe fũu.
31 Mert nem vet el örökre az Úr.
Elabena Aƒetɔ la metsɔa ame ƒua gbe ɖikaa o
32 Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.
Togbɔ be ehea nuxaxa vɛ hã la, egakpɔa nublanui na ame, eye eƒe lɔlɔ̃ si nu metsina gbeɖe o la de to ŋutɔ.
33 Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,
Elabena mehea fukpekpe kple nuxaxa vaa amegbetɔviwo dzi ɖe dzidzɔ teƒe o.
34 hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,
Woafanya anyigbadzigamenɔlawo katã kple afɔ.
35 hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;
Ne woagbe nu si nye ame tɔ la tsɔtsɔ nɛ le Dziƒoʋĩtɔ la ŋkume,
36 hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?
eye wotrɔ gbo ame dzɔdzɔe ƒe nya; ɖe Aƒetɔ la makpɔ esiawo oa?
37 Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?
Ame ka aƒo nu eye wòava eme, ne menye Aƒetɔ lae ɖe gbe o?
38 A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?
Ɖe menye Dziƒoʋĩtɔ la ƒe nu mee dzɔgbevɔ̃enyawo kple dzidzɔnyawo siaa doa go tsona oa?
39 Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?
Nu ka ta amegbetɔ ahe nya ne wohe to nɛ ɖe eƒe nu vɔ̃wo ta?
40 Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!
Mina míalé ŋku ɖe míaƒe zɔzɔme ŋu ne míado wo akpɔ eye mina míatrɔ ɖe Yehowa ŋu.
41 Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!
Mina míado míaƒe dziwo kple asiwo ɖe Mawu gbɔ le dziƒo ahagblɔ bena:
42 Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.
“Míewɔ nu vɔ̃ hedze aglã eye mètsɔe ke mi o.
43 Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.
“Ètsɔ dziku tsyɔ ɖokuiwò dzi eye nèti mía yome hewu mí nublanuimakpɔmakpɔtɔe.
44 Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.
Ètsɔ lilikpo tsyiɔ ɖokuiwò dzi ale be, gbedodoɖa aɖeke mate ŋu aɖo gbɔwò o.
45 Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.
Ètsɔ mí wɔ ŋunyɔnu kple gbeɖuɖɔe le dukɔwo dome.
46 Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.
“Míaƒe futɔwo katã ke nu baa ɖe mía ŋuti.
47 Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.
Ŋɔdzi lé mí; míedze ʋe me eye tsɔtsrɔ̃ kple gbegblẽ va mía dzi.”
48 Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.
Nye ŋkuwo le aɖatsi fam yoyoyo elabena wotsrɔ̃ nye amewo.
49 Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,
Nye ŋkuwo le aɖatsi fam ɖaa, enu gbe tsotso,
50 míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.
va se ɖe esime Yehowa aɖo ŋku anyi tso dziƒo akpɔe.
51 Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.
Nu si mekpɔ la na nye luʋɔ xa nu ɖe nyɔnu siwo katã le nye dua me la ta.
52 Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.
Ame siwo nye nye futɔwo madzemadzee la ɖem ɖe nu abe xevi ene.
53 Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.
Wodze agbagba be woatso nye agbe nu le vudo me eye wofɔ kpe ƒum.
54 Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.
Tsi fie le tanye eye mesusu be evɔ nam.
55 Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.
O Yehowa, wò ŋkɔe meyɔ le vudoa ƒe gogloƒe ke.
56 Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!
Èse nye kukuɖeɖe be, “Mègado toku nye ɣlidodo eye nàgbe akɔfafa nam o.”
57 Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!
Ète va gbɔnye esi meyɔ wò eye nègblɔ be, “Mègavɔ̃ o.”
58 Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.
O, Aƒetɔ, èxɔ nye nya ɖe akɔ eye nèɖe nye agbe.
59 Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!
Wò ŋutɔ èkpɔ, O Yehowa, vɔ̃ si wowɔ ɖe ŋutinye. Na nye nya nadzɔ!
60 Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.
Èkpɔ woƒe hlɔ̃biabia ƒe kpekpeme kple nugbe siwo woɖo ɖe ŋunye.
61 Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.
O Yehowa, èse woƒe dzudzuwo kple nu siwo katã woɖo ɖe ŋunye
62 Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.
kple nye futɔwo ƒe dalĩdodo kple nuƒoƒo le ŋunye ŋkeke blibo la.
63 Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.
Nye kɔ nàkpɔ wo ɖa! Wole anyinɔƒe o, wole tsitrenu o, woɖua fewu le ŋunye le woƒe hadzidziwo me.
64 Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!
O Yehowa, xe fe si dze wo la na wo, ɖe nu siwo woƒe asiwo wɔ la ta.
65 Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!
Tsɔ nutsyɔnu tsyɔ woƒe dziwo dzi eye nàna be wò fiƒode nanɔ wo dzi!
66 Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!
Ti wo yome kple dziku eye nàtsrɔ̃ wo le Yehowa ƒe dziƒo te.
