Jeremiás sir 3
1 Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.
I, am the man, that hath seen affliction, by the rod of his indignation;
2 Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.
Me, hath he driven out and brought into darkness, and not light;
3 Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.
Surely, against me, doth he again and again, turn his hand all the day.
4 Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
He hath worn out my flesh and my skin, hath broken my bones;
5 Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.
He hath built up against me, and carried round me, fortifications and a trench;
6 Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.
In dark places, hath he made me sit, like the dead of age-past times.
7 Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.
He hath walled up around me, that I cannot get out, hath weighted my fetter;
8 Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.
Yea, when I make outcry and implore, he hath shut out my prayer;
9 Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.
He hath walled in my ways with hewn stone, my paths, hath he caused to wind back.
10 Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.
A bear lying in wait, he is to me, a lion, in secret places;
11 Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.
My ways, hath he turned aside, and hath torn me in pieces, hath made me desolate;
12 Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.
He hath trodden his bow, and set me up, as a mark for the arrow.
13 Bevitte veséimbe tegzének fiait.
He hath caused to enter my reins, the sons of his quiver;
14 Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.
I have become a derision to all my people, their song all the day;
15 Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.
He hath sated me with bitter things, hath drenched me with wormwood.
16 Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.
And he hath crushed, with gravel-stones, my teeth, hath made me cower in ashes;
17 Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.
And thou hast thrust away from welfare, my soul, I have forgotten prosperity;
18 S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.
And I said, Vanished is mine endurance, even mine expectation, from Yahweh.
19 Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!
Remember my humiliation and my fleeings, the wormwood and poison;
20 Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.
Thou wilt, indeed remember, that, bowed down concerning myself, is my soul;
21 Ezt veszem szivemre, azért várakozom.
This, will I bring back to my heart, therefore, will I hope.
22 Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.
The lovingkindnesses of Yahweh, verily they are not exhausted, Verily! not at an end, are his compassions:
23 Újak reggelenként, nagy a te hűséged!
New things for the mornings! Abundant is thy faithfulness:
24 Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.
My portion, is Yahweh, saith my soul, For this cause, will I wait for him.
25 Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.
Good is Yahweh, to them who wait for him, to the soul that will seek him;
26 Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.
Good it is—both to wait and to be silent, for the deliverance of Yahweh;
27 Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!
Good it is for a man, that he should bear the yoke in his youth.
28 Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.
Let him sit alone, and keep silence, because he took it upon himself:
29 Porba tegye száját – hátha van remény.
Let him put, in the dust, his mouth, peradventure, there is hope!
30 Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.
Let him give, to him that smiteth him, his cheek, let him be sated with reproach.
31 Mert nem vet el örökre az Úr.
Surely My Lord, will not cast off, unto times age-abiding;
32 Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.
Surely, though he cause grief, yet will he have compassion, according to the multitude of his lovingkindnesses;
33 Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,
Surely he hath not afflicted from his heart, nor caused sorrow to the sons of men.
34 hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,
To crush, under his feet, any of the prisoners of the earth;
35 hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;
To turn aside the right of a man, before the face of the Most High;
36 hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?
To oppress a son of earth in his cause, My Lord, hath made no provision.
37 Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?
Who was it that spake, and it was done, [when], My Lord, had not commanded?
38 A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?
Out of the mouth of the Most High, Proceed there not misfortunes and blessing?
39 Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?
Why should a living son of earth complain, [Let] a man [complain] because of his sins?
40 Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!
Let us search out our ways, and examine them well, and let us return unto Yahweh;
41 Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!
Let us lift up our heart, to the opened palms, to the Mighty One in the heavens;
42 Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.
We, have trespassed and rebelled, Thou, hast not pardoned.
43 Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.
Thou hast covered thyself with anger, and pursued us, hast slain—hast not spared;
44 Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.
Thou hast screened thyself with the clouds, that prayer, should not pass through;
45 Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.
Offscouring and refuse, dost thou make us, in the midst of the peoples.
46 Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.
With their mouth, opened wide over us, [stand] all our foes.
47 Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.
Terror and a pit, have befallen us, tumult and grievous injury;
48 Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.
With streams of water, mine eye runneth down, over the grievous injury of the daughter of my people.
49 Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,
Mine eye, poureth itself out and ceaseth not, without relief;
50 míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.
Until Yahweh out of the heavens shall look forth, and see,
51 Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.
Mine eye dealeth severely with my soul, because of all the daughters of my city.
52 Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.
They, have laid snares, for me as a bird, who are mine enemies without cause:
53 Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.
They have cut off, in the dungeon, my life, and have cast a stone upon me;
54 Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.
Waters, flowed over, my head, I said, I am cut off!
55 Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.
I have called upon thy Name, O Yahweh, out of the dungeon below;
56 Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!
My voice, thou hast heard, —do not close thine ear to my respite, to mine outcry;
57 Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!
Thou drewest near, in the day I kept calling on thee, thou saidst, Do not fear!
58 Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.
Thou hast pleaded, O My Lord, the pleas of my soul, hast redeemed my life;
59 Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!
Thou hast beheld, O Yahweh, my failure to get justice, Pronounce thou my sentence;
60 Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.
Thou hast seen all their vindictiveness, all their plots against me.
61 Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.
Thou hast heard their reproach, O Yahweh, all their plots against me;
62 Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.
The lips of mine assailants, and their mutterings, are against me, all the day;
63 Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.
On their downsitting and their uprising, do thou look, I, am their song.
64 Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!
Thou wilt render to them a recompense, O Yahweh, according to the work of their hands;
65 Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!
Thou wilt suffer them a veiling of heart, thy curse to them;
66 Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!
Thou wilt pursue in anger, and wilt destroy them, from under the heavens of Yahweh.
