Jeremiás sir 3
1 Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.
Jeg er den, der så nød ved hans vredes ris,
2 Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.
mig har han ført og ledt i det tykkeste Mulm,
3 Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.
ja, Hånden vender han mod mig Dagen lang.
4 Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
Mit Bød og min Hud har han opslidt, brudt mine Ben,
5 Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.
han mured mig inde, omgav mig med Galde og Møje,
6 Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.
lod mig bo i Mørke som de, der for længst er døde.
7 Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.
Han har spærret mig inde og lagt mig i tunge Lænker.
8 Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.
Om jeg end råber og skriger, min Bøn er stængt ude.
9 Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.
Han spærred mine Veje med Kvader, gjorde Stierne kroge.
10 Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.
Han blev mig en lurende Bjørn, en Løve i Baghold;
11 Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.
han ledte mig vild, rev mig sønder og lagde mig øde;
12 Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.
han spændte sin Bue; lod mig være Skive for Pilen.
13 Bevitte veséimbe tegzének fiait.
Han sendte sit Koggers Sønner i Nyrerne på mig;
14 Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.
hvert Folk lo mig ud og smæded mig Dagen lang,
15 Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.
med bittert mætted han mig, gav mig Malurt at drikke.
16 Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.
Mine Tænder lod han bide i Flint, han trådte mig i Støvet;
17 Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.
han skilte min Sjæl fra Freden, jeg glemte Lykken
18 S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.
og sagde: "Min Livskraft, mit Håb til HERREN er ude."
19 Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!
At mindes min Vånde og Flakken er Malurt og Galde;
20 Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.
min Sjæl, den mindes det grant den grubler betynget.
21 Ezt veszem szivemre, azért várakozom.
Det lægger jeg mig på Sinde, derfor vil jeg håbe:
22 Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.
HERRENs Miskundhed er ikke til Ende, ikke brugt op,
23 Újak reggelenként, nagy a te hűséged!
hans Nåde er ny hver Morgen, hans Trofasthed stor.
24 Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.
Min Del er HERREN, (siger min Sjæl, ) derfor håber jeg på ham.
25 Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.
Dem, der bier på HERREN, er han god, den Sjæl, der ham søger;
26 Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.
det er godt at håbe i Stilhed på HERRENs Frelse,
27 Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!
godt for en Mand, at han bærer Åg i sin Ungdom.
28 Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.
Han sidde ensom og tavs, når han lægger det på ham;
29 Porba tegye száját – hátha van remény.
han trykke sin Mund mod Støvet, måske er der Håb.
30 Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.
Række Kind til den, der slår ham, mættes med Hån.
31 Mert nem vet el örökre az Úr.
Thi Herren bortstøder ikke for evigt,
32 Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.
har han voldt Kvide, så ynkes han, stor er hans Nåde;
33 Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,
ej af Hjertet plager og piner han Menneskens Børn.
34 hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,
Når Landets Fanger til Hobe trædes under Fod,
35 hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;
når Mandens Ret for den Højestes Åsyn bøjes,
36 hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?
når en Mand lider Uret i sin Sag mon Herren ej ser det?
37 Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?
Hvo taler vel, så det sker, om ej Herren byder?
38 A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?
Kommer ikke både ondt og godt fra den Højestes Mund?
39 Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?
Over hvad skal den levende sukke? Hver over sin Synd!
40 Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!
Lad os ransage, granske vore Veje og vende os til HERREN,
41 Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!
løfte Hænder og Hjerte til Gud i Himlen;
42 Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.
vi syndede og stod imod, du tilgav ikke,
43 Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.
men hylled dig i Vrede, forfulgte os, dræbte uden Skånsel,
44 Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.
hylled dig i Skyer, så Bønnen ej nåed frem;
45 Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.
til Skarn og til Udskud har du gjort os midt iblandt Folkene.
46 Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.
De opspærred Munden imod os, alle vore Fjender.
47 Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.
Vor Lod blev Gru og Grav og Sammenbruds Øde;
48 Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.
Vandstrømme græder mit Øje, mit Folk brød sammen.
49 Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,
Hvileløst strømmer mit Øje, det kender ej Ro,
50 míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.
før HERREN skuer ned fra Himlen, før han ser til.
51 Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.
Synet af Byens Døtre piner min Sjæl.
52 Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.
Jeg joges som en Fugl af Fjender, hvis Had var grundløst,
53 Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.
de spærred mig inde i en Grube, de stenede mig;
54 Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.
Vand strømmed over mit Hoved, jeg tænkte: "Fortabt!"
55 Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.
Dit Navn påkaldte jeg, HERRE, fra Grubens Dyb;
56 Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!
du hørte min Røst: "O, gør dig ej døv for mit Skrig!"
57 Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!
Nær var du den Dag jeg kaldte, du sagde: "Frygt ikke!"
58 Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.
Du førte min Sag, o Herre, genløste mit Liv;
59 Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!
HERRE, du ser, jeg lider Uret. skaf mig min Ret!
60 Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.
Al deres Hævnlyst ser du, alle deres Rænker,
61 Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.
du hører deres Smædeord HERRE, deres Rænker imod mig,
62 Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.
mine Fjenders Tale og Tanker imod mig bestandig.
63 Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.
Se dem, når de sidder eller står, deres Nidvise er jeg.
64 Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!
Dem vil du gengælde, HERRE, deres Hænders Gerning,
65 Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!
gør deres Hjerte forhærdet din Forbandelse over dem!
66 Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!
forfølg dem i Vrede, udryd dem under din Himmel.
