Jeremiás sir 3
1 Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.
Já jsem muž okoušející trápení od metly rozhněvání Božího.
2 Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.
Zahnal mne, a uvedl do tmy a ne k světlu.
3 Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.
Toliko proti mně se postavuje, a obrací ruku svou přes celý den.
4 Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
Uvedl sešlost na tělo mé a kůži mou, a polámal kosti mé.
5 Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.
Zastavěl mne a obklíčil přeodpornou hořkostí.
6 Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.
Postavil mne v tmavých místech jako ty, kteříž již dávno zemřeli.
7 Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.
Ohradil mne, abych nevyšel; obtížil ocelivý řetěz můj.
8 Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.
A jakžkoli volám a křičím, zacpává uši před mou modlitbou.
9 Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.
Ohradil cesty mé tesaným kamenem, a stezky mé zmátl.
10 Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.
Jest nedvěd číhající na mne, lev v skrejších.
11 Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.
Cesty mé stočil, anobrž roztrhal mne, a na to mne přivedl, abych byl pustý.
12 Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.
Natáhl lučiště své, a vystavil mne za cíl střelám.
13 Bevitte veséimbe tegzének fiait.
Postřelil ledví má střelami toulu svého.
14 Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.
Jsem v posměchu se vším lidem svým, a písničkou jejich přes celý den.
15 Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.
Sytí mne hořkostmi, opojuje mne pelynkem.
16 Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.
Nadto potřel o kameníčko zuby mé, vrazil mne do popela.
17 Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.
Tak jsi vzdálil, ó Bože, duši mou od pokoje, až zapomínám na pohodlí,
18 S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.
A říkám: Zahynulatě síla má i naděje má, kterouž jsem měl v Hospodinu.
19 Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!
A však duše má rozvažujíc trápení svá a pláč svůj, pelynek a žluč,
20 Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.
Rozvažujíc to ustavičně, ponižuje se ve mně.
21 Ezt veszem szivemre, azért várakozom.
A přivodě sobě to ku paměti, (naději mám),
22 Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.
Že veliké jest milosrdenství Hospodinovo, když jsme do konce nevyhynuli. Nepřestávajíť zajisté slitování jeho,
23 Újak reggelenként, nagy a te hűséged!
Ale nová jsou každého jitra; převeliká jest pravda tvá.
24 Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.
Díl můj jest Hospodin, říká duše má; protož naději mám v něm.
25 Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.
Dobrý jest Hospodin těm, jenž očekávají na něj, duši té, kteráž ho hledá.
26 Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.
Dobré jest trpělivě očekávajícímu na spasení Hospodinovo.
27 Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!
Dobré jest muži tomu, kterýž by nosil jho od dětinství svého,
28 Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.
Kterýž by pak byl opuštěn, trpělivě se má v tom, což na něj vloženo,
29 Porba tegye száját – hátha van remény.
Dávaje do prachu ústa svá, až by se ukázala naděje,
30 Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.
Nastavuje líce tomu, kdož jej bije, a sytě se potupou.
31 Mert nem vet el örökre az Úr.
Neboť nezamítá Pán na věčnost;
32 Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.
Nýbrž ačkoli zarmucuje, však slitovává se podlé množství milosrdenství svého.
33 Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,
Netrápíť zajisté z srdce svého, aniž zarmucuje synů lidských.
34 hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,
Aby kdo potíral nohama svýma všecky vězně v zemi,
35 hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;
Aby nespravedlivě soudil muže před oblíčejem Nejvyššího,
36 hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?
Aby převracel člověka v při jeho, Pán nelibuje.
37 Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?
Kdo jest, ješto když řekl, stalo se něco, a Pán nepřikázal?
38 A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?
Z úst Nejvyššího zdali nepochází zlé i dobré?
39 Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?
Proč by tedy sobě stýskal člověk živý, muž nad kázní za hříchy své?
40 Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!
Zpytujme raději a ohledujme cest našich, a navraťme se až k Hospodinu.
41 Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!
Pozdvihujme srdcí i rukou svých k Bohu silnému v nebe.
42 Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.
Myť jsme se zpronevěřili, a zpurní jsme byli, protož ty neodpouštíš.
43 Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.
Obestřels se hněvem a stiháš nás, morduješ a nešanuješ.
44 Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.
Obestřels se oblakem, aby nemohla proniknouti k tobě modlitba.
45 Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.
Za smeti a povrhel položil jsi nás u prostřed národů těchto.
46 Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.
Rozdírají na nás ústa svá všickni nepřátelé naši.
47 Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.
Strach a jáma potkala nás, zpuštění a setření.
48 Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.
Potokové vod tekou z očí mých pro potření dcery lidu mého.
49 Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,
Oči mé slzí bez přestání, proto že není žádného odtušení,
50 míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.
Ažby popatřil a shlédl Hospodin s nebe.
51 Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.
Oči mé rmoutí duši mou pro všecky dcery města mého.
52 Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.
Loviliť jsou mne ustavičně, jako ptáče, nepřátelé moji bez příčiny.
53 Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.
Uvrhli do jámy život můj, a přimetali mne kamením.
54 Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.
Rozvodnily se vody nad hlavou mou, řekl jsem: Jižtě po mně.
55 Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.
Vzývám jméno tvé, ó Hospodine, z jámy nejhlubší.
56 Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!
Hlas můj vyslýchával jsi; nezacpávejž ucha svého před vzdycháním mým a voláním mým.
57 Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!
V ten den, v němž jsem tě vzýval, přicházeje, říkávals: Neboj se.
58 Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.
Pane, zasazuje se o při duše mé, vysvobozoval jsi život můj.
59 Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!
Vidíš, ó Hospodine, převrácenost, kteráž se mně děje, dopomoziž mi k spravedlnosti.
60 Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.
Vidíš všecko vymstívání se jejich, všecky úklady jejich proti mně.
61 Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.
Slýcháš utrhání jejich, ó Hospodine, i všecky obmysly jejich proti mně,
62 Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.
Řeči povstávajících proti mně, a přemyšlování jejich proti mně přes celý den.
63 Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.
Pohleď, jak při sedání jejich i povstání jejich jsem písničkou jejich.
64 Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!
Dej jim odplatu, Hospodine, podlé díla rukou jejich.
65 Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!
Dej jim zatvrdilé srdce a prokletí své na ně.
66 Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!
Stihej v prchlivosti, a vyhlaď je, ať nejsou pod nebem tvým.
