Jeremiás sir 3
1 Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.
Ja sam čovjek što upozna bijedu pod šibom gnjeva njegova.
2 Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.
Mene je odveo i natjerao da hodam u tmini i bez svjetlosti.
3 Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.
I upravo mene bije i udara bez prestanka njegova ruka.
4 Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
Iscijedio je moje meso, kožu moju, polomio kosti moje.
5 Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.
Načinio mi jaram, glavu obrubio tegobama.
6 Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.
Pustio me da živim u tminama kao mrtvaci vječiti.
7 Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.
Zazidao me, i ja ne mogu izaći, otežao je moje okove.
8 Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.
Kada sam vikao i zapomagao, molitvu je moju odbijao.
9 Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.
Zazidao mi ceste tesanim kamenom, zakrčio je putove moje.
10 Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.
Meni on bijaše medvjed koji vreba, lav u zasjedi.
11 Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.
U bespuća me vodio, razdirao, ostavljao me da umirem.
12 Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.
Napinjao je luk svoj i gađao me kao metu za svoje strelice.
13 Bevitte veséimbe tegzének fiait.
U slabine mi sasuo strelice, sinove svoga tobolca.
14 Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.
Postao sam smiješan svome narodu, rugalica svakidašnja.
15 Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.
Gorčinom me hranio, pelinom me napajao.
16 Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.
Puštao me da zube kršim kamen grizući, zakapao me u pepeo.
17 Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.
Duši je mojoj oduzet mir i više ne znam što je sreća!
18 S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.
Rekoh: Dotrajao je život moj i nada koja mi od Jahve dolazi.
19 Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!
Spomeni se bijede moje i stradanja, pelina i otrova!
20 Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.
Bez prestanka na to misli i sahne duša u meni.
21 Ezt veszem szivemre, azért várakozom.
To nosim u srcu i gojim nadu u sebi.
22 Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.
Dobrota Jahvina nije nestala, milosrđe njegovo nije presušilo.
23 Újak reggelenként, nagy a te hűséged!
Oni se obnavljaju svako jutro: tvoja je vjernost velika!
24 Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.
“Jahve je dio moj”, veli mi duša, “i zato se u nj pouzdajem.”
25 Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.
Dobar je Jahve onom koji se u nj pouzdaje, duši koja ga traži.
26 Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.
Dobro je u miru čekati spasenje Jahvino!
27 Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!
Dobro je čovjeku da nosi jaram za svoje mladosti.
28 Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.
Neka sjedi u samoći i šuti, jer mu On to nametnu;
29 Porba tegye száját – hátha van remény.
neka usne priljubi uz prašinu, možda još ima nade!
30 Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.
Neka pruži obraz onome koji ga bije, neka se zasiti porugom.
31 Mert nem vet el örökre az Úr.
Jer Gospod ne odbacuje nikoga zauvijek:
32 Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.
jer ako i rastuži, on se smiluje po svojoj velikoj ljubavi.
33 Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,
Jer samo nerado on ponižava i rascvili sinove čovjeka.
34 hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,
Kad se gaze nogama svi zemaljski sužnjevi,
35 hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;
kad se izvrće pravica čovjeku pred licem Svevišnjeg,
36 hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?
kad se krivica nanosi čovjeku u parnici, zar Gospod ne vidi?
37 Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?
Tko je rekao nešto i zbilo se? Nije li Gospod to zapovjedio?
38 A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?
Ne dolazi li iz usta Svevišnjega i dobro i zlo?
39 Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?
Na što se tuže živi ljudi? Svatko na svoj grijeh.
40 Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!
Ispitajmo, pretražimo pute svoje i vratimo se Jahvi.
41 Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!
Dignimo svoje srce i ruke svoje k Bogu koji je na nebesima.
42 Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.
Da, mi smo se odmetali, bili nepokorni, a ti, ti nisi praštao!
43 Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.
Obastrt gnjevom svojim, gonio si nas, ubijao i nisi štedio.
44 Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.
Oblakom si se obastro da molitva ne prodre do tebe.
45 Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.
Načinio si od nas smeće i odmet među narodima.
46 Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.
Razjapili usta na nas svi neprijatelji naši.
47 Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.
Užas i jama bila nam sudbina, propast i zator!
48 Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.
Potoci suza teku iz očiju mojih zbog propasti Kćeri naroda mojega.
49 Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,
Moje oči liju suze bez prestanka, jer prestanka nema
50 míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.
dok ne pogleda i ne vidi Jahve s nebesa.
51 Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.
Moje mi oko bol zadaje zbog kćeri svih mojega grada.
52 Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.
Uporno me k'o pticu progone svi što me mrze, a bez razloga.
53 Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.
U jamu baciše moj život i zatrpaše je kamenjem.
54 Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.
Voda mi dođe preko glave, rekoh sam sebi: “Pogiboh!”
55 Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.
I tada zazvah ime tvoje, Jahve, iz najdublje jame.
56 Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!
Ti oču moj glas: “Ne začepljuj uši svoje na vapaje moje.”
57 Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!
Bliz meni bijaše u dan vapaja mog, govoraše: “Ne boj se!”
58 Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.
Ti si, Gospode, izborio pravdu za dušu moju, ti si život moj izbavio.
59 Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!
Ti, Jahve, vidje kako me tlače, dosudi mi pravdu.
60 Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.
Ti vidje svu osvetu njinu, sve podvale protiv mene.
61 Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.
Čuo si, Jahve, podrugivanje njihovo, sve podvale protiv mene.
62 Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.
Usne protivnika mojih i misli njine protiv mene su cio dan.
63 Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.
Kad sjede, kad ustaju, pogledaj samo: ja sam im pjesma-rugalica.
64 Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!
Vrati im, Jahve, milo za drago, po djelu ruku njihovih.
65 Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!
Učini da srca im otvrdnu, udari ih prokletstvom svojim.
66 Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!
Goni ih gnjevno i sve ih istrijebi pod nebesima svojim, Jahve!
