Jeremiás sir 3
1 Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.
Ako mao ang tawo nga nakakita sa kasakitan pinaagi sa barahan sa iyang kapungot.
2 Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.
Iyang gitultolan ako ug gipalakat ako sa kangitngitan, ug wala sa kahayag.
3 Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.
Sa pagkatinuod batok kanako iyang gipaatubang ang iyang kamot sa nakadaghan sa tibook nga adlaw.
4 Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
Ang akong unod ug ang akong panit yang gihimo nga tigulang; iyang gidugmok ang akong mga bukog.
5 Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.
Siya nagtukod batok kanako, ug gilibutan ako sa kapaitan ug kasakitan.
6 Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.
Gipapuyo niya ako sa mangiub nga mga dapit, sama niadtong dugay na nga nangamatay.
7 Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.
Ako gialad niya, aron dili ako makagula; iyang gipabug-at ang akong talikala.
8 Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.
Oo, sa pagtiyabaw nako, ug sa pagtawag sa panabang, iyang gipugngan ang akong pag-ampo.
9 Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.
Gialad niya sa mga bato nga sinapsapan ang akong mga alagianan; iyang gibaliko ang akong mga dalan.
10 Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.
Alang kanako siya sama sa usa ka oso nga nagabanhig, ingon sa usa ka leon sa tago nga mga dapit.
11 Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.
Iyang gipatipas ang akong mga alagianan, ug gikuniskunis niya ako; iyang gibuhat ako nga biniyaan.
12 Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.
Iyang gibusog ang iyang pana, ug iyang gipahaluna ako ingon sa usa ka ilig-onon alang sa pana.
13 Bevitte veséimbe tegzének fiait.
Ang mga udyong sa iyang baslayan gipalagbas sa akong mga amimislon.
14 Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.
Ako nahimong kataw-anan sa tibook ko nga katawohan, ug ilang alawiton sa tibook nga adlaw.
15 Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.
Gitugob niya ako sa kapaitan, gihubog niya ako sa panyawan.
16 Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.
Gidugmok usab niya ang akong mga ngipon sa mga magagmayng bato; gitabonan niya ako sa mga abo.
17 Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.
Ug imong gihinginlan ang akong kalag ngadto sa halayo gikan sa kalinaw; ako nalimot na sa kauswagan.
18 S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.
Ug ako miingon: Ang akong kusog nawagtang na, ug ang akong paglaum nahanaw gikan kang Jehova.
19 Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!
Hinumduman mo ang akong kasakitan ug ang akong pagkaalaut, ang panyawan ug ang apdo.
20 Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.
Ang akong kalag nagahandum gihapon kanila, ug gipaubos sa sulod nako.
21 Ezt veszem szivemre, azért várakozom.
Nahinumdum ako niini sa akong panumduman; busa ako may paglaum.
22 Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.
Tungod sa mga mahigugmaongkalolot ni Jehova kita wala mangalaglag, kay ang iyang mga kalooy walay paghubas.
23 Újak reggelenként, nagy a te hűséged!
Sila ginabag-o sa matag-buntag; daku ang imong pagkamatinumanon.
24 Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.
Si Jehova mao ang akong panulondon, nagaingon ang akong kalag; busa anaa kaniya ang akong paglaum.
25 Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.
Si Jehova maayo alang kanila nga nagapaabut kaniya, alang sa kalag nga nagapangita kaniya.
26 Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.
Maayo nga ang tawo magalaum ug magapaabut sa kahilum sa kaluwasan ni Jehova.
27 Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!
Maayo alang sa tawo nga pas-anon niya ang yugo sa iyang pagkabatan-on.
28 Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.
Palingkora siya nga mag-inusara ug pahiluma, tungod kay kini iyang gipapas-an kaniya.
29 Porba tegye száját – hátha van remény.
Ipabutang ang iyang baba sa abug, kong sa ingon niana aduna pay mapaabut.
30 Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.
Ipataon niya ang iyang aping kaniya nga nagasagpa; aron siya mapuno gayud sa pagsudya.
31 Mert nem vet el örökre az Úr.
Kay ang Ginoo dili mosalikway sa walay katapusan.
32 Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.
Kay bisan siya nagpaguol, apan siya malooy sumala sa gidaghanon sa iyang mga mahigugmaong-kalolot.
33 Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,
Kay siya dili magasakit nga sa kinabubut-on, ni magapasubo sa mga anak sa tawo.
34 hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,
Ang pagdugmok sa ilalum sa iyang mga tiil sa tanan nga mga binilanggo sa yuta,
35 hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;
Ang pagtungina sa katungod sa usa ka tawo sa atubangan sa nawong sa Labing Hataas,
36 hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?
Ang pagbalit-ad sa usa ka tawo sa iyang katungod, dili uyonan ni Jehova.
37 Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?
Kinsa kadtong nagaingon, ug nahanabo man, sa diha nga wala magsugo ang Ginoo?
38 A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?
Gikan sa baba sa Labing Hataas dili ba mogula ang dautan ug maayo?
39 Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?
Ngano man nga nagamahay ang usa ka buhi nga tawo, ang usa ka tawo tungod sa silot sa iyang mga sala?
40 Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!
Susihon ta ug sulayan ta ang atong mga dalan, ug mamalik kita ngadto kang Jehova.
41 Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!
Bayawon ta ang atong kasingkasing uban ang atong mga kamot ngadto sa Dios sa kalangitan.
42 Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.
Kita nakalapas ug nakasukol: wala ka magpasaylo.
43 Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.
Nagatabon ka uban sa kasuko, ug nagalutos kanamo: nagapamatay ka, wala ka malooy.
44 Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.
Nagatabon ka sa imong kaugalingon sa usa ka panganod, aron walay pag-ampo nga makalahos kanimo.
45 Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.
Gihimo mo kami nga sama sa nalug ug sagbut sa taliwala sa mga katawohan.
46 Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.
Ang tanan namong mga kaaway nagpabuka pagdaku sa ilang mga baba batok kanamo.
47 Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.
Ang kahadlok ug ang gahong mingdangat kanamo, ang kalumpagan ug ang pagkalaglag.
48 Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.
Ang akong mata nagapadaligdig ug mga sapa sa tubig, tungod sa pagkalaglag sa anak nga babaye sa akong katawohan.
49 Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,
Nagapaagay sa luha ang akong mata, ug walay paghunong, walay pagpahulay,
50 míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.
Hangtud si Jehova motan-aw ug mosud-ong gikan sa langit.
51 Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.
Ang akong mata nakapasubo sa akong kalag, tungod sa tanang mga anak nga babaye sa akong ciudad.
52 Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.
Gigukod ako nila sa hilabihan ingon sa usa ka langgam, sila nga mga kaaway ko sa walay hinungdan.
53 Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.
Gibugto nila ang akong kinabuhi sulod sa bilanggoan, ug gisalibay ako ug bato.
54 Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.
Ang mga tubig mibanlas ibabaw sa akong ulo; unya miingon ako: Namatay na ako.
55 Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.
Ako nagsangpit sa imong ngalan, Oh Jehova, gikan sa kinahiladman nga bilanggoan.
56 Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!
Gipatalinghugan mo ang akong tingog: ayaw pagtagoa ang imong igdulungog sa akong pagpangginhawa, sa akong pagtu-aw.
57 Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!
Ikaw nagapaduol kanako sa adlaw nga ako nagsangpit kanimo; ikaw nag-ingon: Ayaw kahadlok.
58 Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.
Oh Ginoo, naglaban ka sa mga katungod sa akong kalag; gitubos mo ang akong kinabuhi.
59 Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!
Oh Jehova, nakakita ka sa akong sayup; hukman mo ang akong katungod.
60 Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.
Nakita mo ang tanan nilang mga pagpanimalus ug ang tanan nilang mga lalang batok kanako.
61 Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.
Nadungog mo ang ilang pagsudya, Oh Jehova, ug ang tana nilang mga lalang batok kanako,
62 Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.
Ang mga ngabil niadtong mingtindog batok kanako, ug ang ilang lalang batok kanako sa tibook nga adlaw.
63 Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.
Sud-onga ang ilang paglingkod, ug ang ilang pagtindog; ako mao ang ilang alawiton.
64 Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!
Magahatag ka kanila ug usa ka balus, Oh Jehova, sumala sa buhat sa ilang mga kamot.
65 Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!
Magahatag ka kanila ug katig-a sa kasingkasing, ang imong tunglo kanila.
66 Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!
Magalutos ka kanila sa kasuko, ug laglagon mo sila gikan sa ubos sa mga langit ni Jehova.
