Birák 18
1 Azokban a napokban nem volt király Izraélben; és azokban a napokban keresett magának Dán törzse birtokot lakásra, mert nem jutott neki ama napig birtok Izraél törzsei közt.
Hiche phatlai hin Israelten leng aneipon ahi. Chuleh Dan phunghin achenthei nadiu mun ana hollin ahi. Ajeh chu Israel phungho chenna ding mun ana kihop laiyuva amaho chu ana kipehna munna chu chenglut loulai ahiuve.
2 És küldtek Dán fiai a nemzetségükből öt férfiút mindnyájuk közül, derék férfiakat Czoreából és Estáólból, hogy kikémleljek az országot és átkutassák; így szóltak hozzájuk: Menjetek, kutassátok át az országot. És eljutottak Efraim hegységébe, Míkha házáig és ott megháltak.
Hijeh chun Dan mite chun amaho phung lah’a kon in amaho chenlut thei nading mun vetohle dingin Zorah leh Eshtaol khopi hoa kon in galhang mihat cheh nga analhengdoh un ahi. Hiche galhat hohi Ephraim thinglhang gam ahung lhun u’hin Micah in'ah ahung lhung’un ajan geh tauvin ahi.
3 Míkha háza mellett voltak, akkor fölismerték a levita ifjú hangját; betértek oda és mondták neki: Ki hozott téged ide és mit csinálsz te erre és mi dolgod van itt?
Micah in na aum sung’u chun amahon Levi mipachu apaothodan akonchun ahedoh jengun hijeh chun acheuvin amachu agadong tauvin ahi, “Kon hilai mun’ahi nana puilut na hichea hi epi nabol ham? Chuleh ipi dinga hichea hi naum ham?” atin anadong un ahi.
4 Szólt hozzájuk: Így meg úgy cselekedett velem Míkha, bérbe fogadott s lettem neki papjává.
Aman Micah toh akinoptona chuleh Micah in athempua apansah na thuchu aseipeh tan ahi.
5 És mondták neki: Kérdezd csak meg Istent, hogy megtudjuk, szerencsés lesz-e az utunk, a melyre menni akarunk?
Hichun amahon aseijun, “Kakholjin naohi lolhinna kaneidiu hinam? Ahiloule lolhinna kanei loudiu ham? Pathen kom’ah neidoh peh un,” atiuve.
6 Mondta nekik a pap: Menjetek békében, az Örökkévaló előtt van az utatok, melyen ti jártok.
Thempupa chun adonbut in ajah uvah, “Lungmongin chetauvin, Pathen’in nakholjin naova hi naching jing naove,” ati.
7 És elment az öt férfiú és eljutottak Lájisba; s látták a népet, mely benne volt – biztonságban laktak ott a Czídónbeliek módjára – nyugodtnak és biztosnak, senki nem tett semmi zavart az országban, az uralom birtokában; távol voltak a Czídónbeliektől és semmi dolguk nem volt senkivel.
Hitichun mi nga hochu Laish khopi langa acheuvin ahileh hichea mite chu hinkho nomtah amangun Sidon mite bangin lungmong tah le lung gimlou hellin achengui ti amudoh taovin ahi. Hiche mipi hochu agam’u phat jeh'in ahaothei lheh jeng’un ahi. Chuleh amaho chu Sidon’a konna gamlatah in achengun avel uvah pankhom pithei jong aneipouvin ahi.
8 És elérkeztek testvéreikhez Czoreába és Estáólba, s mondták nekik testvéreik: Mit hoztok?
Amaho chu Zorah leh Eshtaol a akile phat uchun asopi houvin anadongun, “Nathil muhou itobang nam?” atin ana dong uve.
9 Mondták: Föl, vonuljunk föl ellenük, mert láttuk az országot és íme, nagyon jó; hát ti veszteg maradtok? Ne legyetek restek arra, hogy elinduljatok, bemenjetek és elfoglaljátok az országot.
Amahon adonbutnun ajah uvah, “Hungun amaho khu gakisatpiu hite keihon agamchu kagamu uvin, agam u chu aphalheh jenge. Ipi na’nga nahlai diuham? Gache a amun galoding khu lungsa-ihna neihih hel’un,” ati taove.
10 A mint odaértek, biztosságban levő néphez értek, az ország pedig tág határú – mert kezetekbe adta az Isten – oly hely az, a hol nincsen hiány semmi földön levő dologban.
Nangho nache uva amun nagalhun tengu leh amipite khu imacha lungkhamna aneipouve ti namudoh diu ahi. Pathen’in gamlen tahle gamphatah imacha avat umlouhel munkhu eipeh u ahi!” atiuve.
11 S elindult onnét a Dán nemzetségéből, Czoreából és Estáólból, hatszáz ember felövezve hadi fegyverrel.
Hijeh chun Dan phunga kon in galsatna manchah kichoicheh mi jagup Zorah leh Eshtaol’a kon in ahung kipat doh un,
12 Fölmentek és táboroztak Kirjat-Jeárimban, Jehúdában, azért így nevezték ama helyet: Dán tábora, mind e mai napig, íme Kirjat-Jeárim mögött van.
Judah gam Kiriath-jearim lhumlam munkhat nah panmun akisem’un ahi. Hiche munhi Mahaneh-dan ti in tuni changei jin amin akisah tan ahi.
13 Onnan átvonultak Efraim hegységébe és eljutottak Míkha házáig.
Hichea konchun Ephraim thinglhang gamma Micah in chu agalhung taovin ahi.
14 Ekkor megszólalt az öt férfiú, a kik mentek volt az országnak, Lájisnak kikémlelésére, és mondták testvéreiknek: Tudjátok-e, hogy e házakban éfód és teráfim, meg faragott és öntött kép vannak? Most hát tudjátok meg, mit tegyetek.
Mi nga Laish vella gam gavetoh a cheho chun aloidang ho chu aseipeh un, “Hiche in hoa hin thempu ompho leh insung mite doi holeh milim semthu chuleh thing’a kisema dangka a kitom doijong umma ahi, hicheho hi iloding natiuvem?” atiuve.
15 S betértek oda, bementek a levita ifjúnak házába, Míkha házába és kérdezték őt békéje felől.
Hijeh chun mi nga hochu lampia kon’in akiheidoh un Micah insunga chun alut’un Levi golhang pan khohsahna neitah in analamton ahi.
16 A hatszáz ember pedig, felövezve hadi fegyverükkel, ott állt a kapu bejáratánál, a Dán fiai közül valók.
Daan phunga konna galmanchah kichoi mi jagup hochu kelkot komma chun dding jingun ahi.
17 És fölment az öt férfiú, a kik mentek volt az ország kikémlelésére, bementek oda, vették a faragott képet, az éfódot, a teráfimot és az öntött képet; a pap pedig ott állt a kapu bejáratánál, meg a hadi fegyverrel felövezett hatszáz ember.
Gamvetoh a anache mi nga hochu doihouna munna chun alut’un milim semthu, thempu ompho le insung doiholeh dangka a kitom doichu akilah taove. Hiche sung chun thempupa chu kelkot komma chun galmanchah choi mi jagup chutoh ading khom’un ahi.
18 Amazok bementek Míkha házába, s elvették a faragott képet, az éfódot, a teráfimot és az öntött képet; ekkor szólt hozzájuk a pap: Mit cselekesztek?
Thempupa chun Micah doi koina maicham in na konna thil thengho ahinlah doh uchu amuphatnin, “Ipi nabollu hitam?” ahin tin ahi.
19 Mondták neki: Hallgass, tedd kezedet szádra és jer velünk, hogy nekünk légy atyánk és papunk. Jobb-e papja lenned egy ember házának, vagy papja lenned egy törzsnek és nemzetségnek Izraélben?
Amahon “Thipbeh in keiho ding in mipa leh thempun hungpangtan, mikhatseh insunga thempu nahi sanga Israel phungkhat thempu nahiding chu phajo louham?” atiuve.
20 Ekkor fölvidult a papnak szíve, vette az éfódot, a teráfimot és a faragott képet és ment a nép közé.
Hichun golhang thempupa chu amahotoh kilhon dingchu atha anomlheh jengin ahi. Hitichun aman thempu ompho ahin, insung doiho le milim doi kisem hochu achoijin alah uvah apangtan ahi.
21 Erre fordultak és elmentek; s maguk elé helyezték a gyermekeket, a jószágot és a podgyászt.
Amaho ahung kileheijun akholjin’u ajomkit tauvin ahi, hitichun achapangteu, agancha houleh athilkeu hou amasat sah un ahi.
22 Alig távoztak Míkha házától és az emberek, kik a Míkha háza mellett levő házakban voltak, összegyűltek és utolérték Dán fiait.
Dan phungmiho chu Micah inmunna kon’a gamlatah ageiphat’un Micah in aheng akomho chu ahin puijin ahindel tauvin ahi.
23 Kiáltottak Dán fiaira; odafordultak arczukkal és mondták Míkhának: Mi bajod, hogy összegyűltél?
Amahon ahinphah phat’un, hiti hin ahin hoh’un ahileh, Dan mite chu ahung kileheijun Micah kom’ah chun hitihin ahinseijun ahi, “Ipithu hitam? Ipi dinga amaho pihi nahinpuija neihin delluham”? atiuve.
24 Mondta: Istenemet, melyet készítettem, elvittétek meg a papot és elmentetek; hát mim van még, hogy is mondhatjátok hát nekem: mi bajod?
Micah in adonbutnin, “Ipi nabolnao ham? Ipithu hitam? Ken kakisem kapathen jouse nanghon neilah peh un, kathempupa kisan neipuidoh peh tauvin! Tuahi neichom theng hellu hitalou ham?” ahin ti.
25 És szóltak hozzá Dán fiai: Ne hallasd hangodat ellenünk, nehogy reátok támadjanak elkeseredett lelkű emberek és elveszítenéd lelkedet és házad lelkét.
Dan miho chun hiti hin ahindonbut’un, “Kichihtheijin mohpao pao hih’in ajole hiche mitehi hung lunghang’un tin nangle nainsung mite chu nathalo diu ahi” atiuve.
26 Erre útjukra indultak Dán fiai; s midőn látta Míkha, hogy ők erősebbek nálánál, megfordult és visszatért házába.
Hitichun Dan mitechu akijot kit taove. Micah chun amaho chu kisatpi ding angapchat loujeh in ahung kileheijin ain lamma achetai.
27 Ők pedig elvették azt, a mit Míkha készített volt, meg a papot, a ki az övé volt és mentek Lájis ellen, egy nyugodt és biztos nép ellen és megverték őket a kard élével; a várost meg elégették tűzben.
Hichejou chun Dan mite chun Micah doi holeh athempupa chutoh Laish khopi chu agalhung taove. Amahon achemjam’un asatchap jengun akhopi chu meiyin ahallha taove.
28 S nem volt a ki megmentené, mert messze volt Czídóntól és dolguk nem volt senkivel; fekszik ugyanis a Bét-Rechóbhoz való völgyben. És fölépítették a várost és megtelepedtek benne.
Koimacha amaho huhdoh ding chu anaum tapon ahi, ajeh chu amaho Sidon’a konna gamlatah a chenga ahiuvin koima kitho khompi ding aneipouvin ahi. Hiche thilsoh hi Beth-rehob phaicham kom ahi. Dan phung mite chun khopi chu akisem phat’un hilai munna chun ching taove.
29 És elnevezték a várost Dánnak, Dán atyjuk nevéről, a ki született Izraélnek; azonban Lájis volt a város neve azelőtt.
Amahon hiche khopi chu apu apau Israel chapa min alosah un Dan asah taove, ahin ati abulla chu Laish ana kitia ahi.
30 S fölállították maguknak Dán fiai a faragott képet; Jehónátán pedig, Gérsóm fia, Menasse fia, ő meg fiai papjai voltak Dán törzsének az ország számkivetése napjáig.
Hijouchun adoilim chu atungdoh un Mose cha Gershom chapa Jonathan chu thempun apansah taove. Hiche Dan insung mitehi sohchan’na a alut tokah seuhin, amahohi hiche mite thempun anapang peh’un ahi.
31 És tartották maguknak Míkha faragott képét, melyet készített volt, mind a napokon át, melyekben Isten háza Sílóban volt.
Hitichun Pathen ponbuh chu Shiloh-a aumlai sechun Micah doi semchu Dan miten ana houjing’un ahi.
