Józsué 9

1 Volt pedig, midőn meghallották mind a királyok a Jordánon innen, a hegységben, az alföldön és a nagy tenger egész mellékén a Libánon felé: a chitti, az emóri, a kanaáni, a perizzi, a chivvi és a jebúszi –

And it came to pass, when all the kings who were beyond the Jordan, in the hill-country, and in the lowland, and on all the shore of the great sea in front of Lebanon-the Hittite, and the Amorite, the Canaanite, the Perizzite, the Hivite, and the Jebusite-heard of it,

2 összegyülekeztek együvé, hogy harcoljanak egy értelemmel Józsua és Izraél ellen.

that they gathered themselves together to fight with Joshua and with Israel with one accord.

3 Gibeón lakói pedig hallották, mit tett Józsua Jeríchóval és Ájjal.

But when the inhabitants of Gibeon heard what Joshua had done to Jericho and to Ai,

4 Cselekedtek tehát ők is ravaszsággal: mentek és tettették magukat követeknek; szereztek ugyanis kopott zsákokat szamaraikra, meg kopott boros tömlőket, repedteket és összefoltozottakat.

they also worked shrewdly, and went and made as if they had been ambassadors, and took old sacks upon their donkeys, and wine-skins, old and torn and bound up,

5 Kopott és megfoldott sarúk lábaikon, megkopott ruhák ő rajtuk; minden élelmi kenyerük pedig elszáradt, morzsákká lett.

and old and patched shoes upon their feet, and old garments upon them, and all the bread of their provision was dry and became moldy.

6 Elmentek Józsuához a táborba Gilgálba; és szóltak hozzá és Izraél emberéhez: Messze földről jöttünk, most pedig kössetek velünk szövetséget.

And they went to Joshua to the camp at Gilgal, and said to him, and to the men of Israel, We have come from a far country, now therefore make ye a covenant with us.

7 Erre így szólt Izraél embere a chivvihez: Hátha közepettem lakol, miképpen kössek veled szövetséget?

And the men of Israel said to the Hivites, Perhaps ye dwell among us, and how shall we make a covenant with you?

8 Mondták Józsuának: Szolgáid vagyunk! S mondta nekik Józsua: Kik vagytok és honnan jöttök?

And they said to Joshua, We are thy servants. And Joshua said to them, Who are ye, and from where do ye come?

9 Mondták neki: Nagyon messze földről jöttek a te szolgáid, az Örökkévalónak, Istenednek nevéért, mert hallottuk hírét és mindent, amit tett Egyiptomban,

And they said to him, From a very far country. Thy servants have come because of the name of Jehovah thy God, for we have heard the fame of him, and all that he did in Egypt,

10 és mindazt, amit tett a Jordánon túli emórinak két királyával: Szíchónnal, Chesbón királyával, és Óggal, Básán királyával, aki Astárótban volt.

and all that he did to the two kings of the Amorites who were beyond the Jordan, to Sihon king of Heshbon, and to Og king of Bashan, who was at Ashtaroth.

11 És szóltak hozzánk véneink és mind az országunk lakói, mondván: Vegyetek kezetekbe élelmet az útra, s menjetek elejükbe; így szóljatok hozzájuk: szolgáitok vagyunk, most pedig kössetek velünk szövetséget.

And our elders and all the inhabitants of our country spoke to us, saying, Take provision in your hand for the journey, and go to meet them, and say to them, We are your servants, and now make ye a covenant with us.

12 Ez ami kenyerünk – melegen vettük élelemnek magunknak házainkból, amely napon elindultunk, hogy hozzátok menjünk, és most, íme elszáradt és morzsákká lett.

This our bread we took hot for our provision out of our houses on the day we came forth to go to you, but now, behold, it is dry, and has become moldy.

13 Ezek a boros tömlők pedig, melyeket újdonan töltöttünk meg, íme megrepedeztek; ezek ami ruháink és saruink pedig elkoptak az igen nagy út miatt.

And these wine-skins, which we filled, were new, and, behold, they are torn. And these our garments and our shoes have become old by reason of the very long journey.

14 Erre vettek az emberek élelmükből és az Örökkévaló száját nem kérdezték meg.

And the men took of their provision, and did not ask counsel at the mouth of Jehovah.

15 És szerzett velük Józsua békét, kötött velük szövetséget, hogy életben hagyja őket és megesküdtek nekik a község fejedelmei.

And Joshua made peace with them, and made a covenant with them to let them live, and the rulers of the congregation swore to them.

16 Történt pedig három nap multán, miután szövetséget kötöttek velük, meghallották, hogy közeléből valók ők és közepette laknak.

And it came to pass at the end of three days after they had made a covenant with them, that they heard that they were their neighbors, and that they dwelt among them.

17 Elindultak Izraél fiai és városaikhoz értek a harmadik napon; városaik pedig Gibeón, Kefíra, Beérót és Kirjat-Jeárim.

And the sons of Israel journeyed, and came to their cities on the third day. Now their cities were Gibeon, and Chephirah, and Beeroth, and Kiriath-jearim.

18 S nem verték meg őket Izraél fiai, mert megesküdtek nekik a község fejedelmei az Örökkévalóra, Izraél Istenére; és zúgolódott az egész község a fejedelmek ellen.

And the sons of Israel did not smite them, because the rulers of the congregation had sworn to them by Jehovah, the God of Israel. And all the congregation murmured against the rulers.

19 Erre mondták mind a fejedelmek az egész községnek: Mi megesküdtünk nekik az Örökkévalóra, Izraél Istenére, most tehát nem nyúlhatunk hozzájuk.

But all the rulers said to all the congregation, We have sworn to them by Jehovah, the God of Israel, now therefore we may not touch them.

20 Ezt tesszük majd velük és életben hagyjuk őket, hogy ne legyen harag rajtunk az eskü miatt, melyet esküdtünk nekik.

This we will do to them, and let them live, lest wrath be upon us because of the oath which we swore to them.

21 És szóltak hozzájuk a fejedelmek: hadd éljenek. S lettek favágók és vízmerítők az egész község számára, a miképpen kimondták róluk a fejedelmek.

And the rulers said to them, Let them live. So they became hewers of wood and drawers of water to all the congregation, as the rulers had spoken to them.

22 És hivatta őket Józsua és beszélt hozzájuk, mondván: Miért csaltatok meg minket, mondván: messzire valók vagyunk tőletek nagyon, holott közepettünk laktok.

And Joshua called for them, and he spoke to them, saying, Why have ye beguiled us, saying, We are very far from you, when ye dwell among us?

23 Most tehát átkozottak legyetek; meg ne szűnjék közületek szolga, favágó és vízmerítő, Istenem háza számára.

Now therefore ye are cursed, and there shall never fail to be bondmen of you, both hewers of wood and drawers of water for the house of my God.

24 Feleltek Józsuának és mondták: Mivelhogy tudtukra jött szolgáidnak, hogy megparancsolta az Örökkévaló, a te Istened szolgájának, Mózesnek, hogy ha nektek adja az egész országot, elpusztítja előletek mind az ország lakóit: féltettük tehát nagyon lelkeinket tőletek és tettük ezt a dolgot;

And they answered Joshua, and said, Because it was certainly told thy servants, how that Jehovah thy God commanded his servant Moses to give you all the land, and to destroy all the inhabitants of the land from before you. Therefore we were very afraid for our lives because of you, and have done this thing.

25 most pedig íme kezedben vagyunk; amint jó és helyes szemeidben, hogy tégy velünk, a szerint tégy.

And now, behold, we are in thy hand. As it seems good and right to thee to do to us, do.

26 És tett velük akképpen; így megmentette őket Izraél fiai kezéből, hogy meg nem ölték.

And so he did to them, and delivered them out of the hand of the sons of Israel, that they did not kill them.

27 És odaadta őket Józsua azon a napon favágókul és vízmerítőkül a község számára és az Örökkévaló oltárának számára mind e mai napig, azon helyre, melyet ki fog választani.

And Joshua made them that day hewers of wood and drawers of water for the congregation, and for the altar of Jehovah to this day in the place which he should choose.