Józsué 6
1 Jeríchó pedig elzárta magát s elzárva volt Izraél fiai előtt, nem ment ki s nem jött be senki.
Pea ko eni, naʻe tāpuni maʻu ʻa Seliko koeʻuhi ko e fānau ʻa ʻIsileli: naʻe ʻikai hū kituʻa ha tokotaha, pe hū ha tokotaha ki loto.
2 És szólt az Örökkévaló Józsuához: Lásd, kezedbe adom Jeríchót és királyát, az erős vitézeket.
Pea naʻe folofola ʻa Sihova kia Siosiua, “Vakai, Kuo u tuku ʻa Seliko ki ho nima, mo hono tuʻi, mo e kau tangata toʻa ʻo ia.
3 Kerüljétek meg a várost, mind a harcosok, körüljárván a várost egyszer; így tégy hat napon át –
Pea ko kimoutolu ʻae kau tangata tau kotoa pē, te mou ʻāʻi ʻae kolo, ʻo ʻalu ʻo takatakai ʻo tuʻo taha. Pea ke fai pehē pe ʻi he ʻaho ʻe ono.
4 s hét pap vigyen hét harsonát, kosszarvat, a láda előtt, a hetedik napon pedig hétszer kerüljétek meg a várost; s a papok fújják a harsonákat.
Pea ʻe fua ʻe he taulaʻeiki ʻe toko fitu ʻi he ʻao ʻoe puha ʻoe fuakava ʻae meʻalea ʻe fitu, ko e nifo ʻoe sipitangata: pea ʻi hono fitu ʻoe ʻaho te mou ʻalu fakatakamilo ʻi he kolo ke liunga fitu, pea ʻe ifi ʻe he kau taulaʻeiki ʻae meʻalea.
5 És lészen, midőn tartósan fújják a koskürtöt, midőn halljátok a harsona hangját, riadjon az egész nép nagy riadással; és akkor összedől a város fala a helyén, és felvonul a nép, ki-ki maga előtt.
Pea ʻe hoko ʻo pehē, ʻoka nau ka ifi fakamānavaloloaʻaki ʻae meʻalea ko e nifo ʻoe sipitangata, pea ka mou ka ongoʻi ʻae longoaʻa ʻoe meʻalea, ʻe kaila ʻe he kakai kotoa pē ʻi he fuʻu kaila lahi; pea ʻe hinga lafalafa ai ʻae ʻā ʻoe kolo, pea ʻe ʻalu hake fakahangatonu atu ki ai ʻae tangata kotoa pē.”
6 És szólította Józsua, Nún fia, a papokat és mondta nekik: Vigyétek a szövetség ládáját; hét pap pedig vigyen hét harsonát, kosszarvat, az Örökkévaló ládája előtt.
Pea naʻe fekau ʻe Siosiua, ko e foha ʻo Nuni ki he kau taulaʻeiki, ʻo ne pehē kiate kinautolu, “Mou toʻo hake ʻae puha ʻoe fuakava, pea ke fua ʻe he taulaʻeiki ʻe toko fitu ʻae meʻalea ʻe fitu ko e nifo ʻoe sipitangata, ʻi he ʻao ʻoe puha tapu ʻo Sihova.”
7 Erre szólt a néphez: Vonuljatok és kerüljétek meg a várost, a fegyveres csapat pedig vonuljon az Örökkévaló ládája előtt.
Pea pehē ʻe ia ki he kakai, “Mou ʻalu atu, ʻo kāpui ʻae kolo, pea ko ia ʻoku toʻo mahafutau ke ʻalu muʻomuʻa ia ʻi he puha tapu ʻo Sihova.”
8 És volt, amint szólt Józsua a néphez, a hét pap, vivén hét harsonát, kosszarvat, az Örökkévaló előtt, vonult és fújták a harsonákat, míg az Örökkévaló szövetségének ládája utánuk ment.
Pea naʻe hoko ʻo pehē, hili ʻae lea ʻa Siosiua, ki he kakai, ko e kau taulaʻeiki ʻe toko fitu, ʻaia naʻe fua ʻae meʻalea ʻe fitu, ʻae nifo ʻoe sipitangata, naʻa nau ʻalu muʻomuʻa ʻi he ʻao ʻo Sihova ʻo ifi ʻae ngaahi meʻalea: pea naʻe muimui ʻiate kinautolu ʻae puha ʻoe fuakava ʻa Sihova.
9 S a fegyveres csapat ment a harsonákat fúvó papok előtt, míg az utócsapat a láda után ment, mentek és fújták a harsonákat.
Pea naʻe ʻalu muʻomuʻa ʻae kau tangata toʻo mahafutau ʻi he kau taulaʻeiki naʻe ifi ʻae meʻalea, pea naʻe muimui ʻi he puha ʻae tau lahi, naʻe fai ʻae ʻalu atu mo e ifi ʻaki ʻae meʻalea.
10 A népnek pedig parancsolta Józsua, mondván: Ne riadjatok, ne hallassátok hangotokat és ne jöjjön ki szátokból egy szó sem azon napig, melyen mondom nektek: riadjatok, akkor riadjatok.
Pea kuo ʻosi hono fekau ʻe Siosiua ki he kakai, ʻo pehē, ʻoua naʻa mou kaila, pe fai ha longoaʻa ʻaki homou leʻo, pea ʻoua naʻa ʻalu atu ha lea mei homou ngutu, kaeʻoua ke hokosia ʻae ʻaho ʻaia te u fekau ke mou kaila; pea te mou toki kaila.
11 És megkerülte az Örökkévaló ládája a várost, körüljárván egyszer; erre bementek a táborba és megháltak a táborban.
Ko ia, naʻe ʻalu takatakai ʻi he kolo ʻae puha tapu ʻo Sihova, ʻo ʻalu fakatakamilo tuʻo taha: pea naʻa nau toe haʻu ki he ʻapitanga, ʻo mohe ʻi he ʻapitanga.
12 Fölkelt Józsua kora reggel, és vitték a papok az Örökkévaló ládáját.
Pea naʻe tuʻu hengihengi hake ʻa Siosiua ʻi he pongipongi, pea toʻo hake ʻe he kau taulaʻeiki ʻae puha tapu ʻo Sihova.
13 S hét pap vitt hét harsonát, kosszarvat, az Örökkévaló ládája előtt, folyton menve és fújva a harsonákkal; a fegyveres csapat pedig előttük ment, míg az utócsapat az Örökkévaló ládája után ment: mentek és fújták a harsonákat.
Pea naʻe ʻaluʻalu maʻu pe ʻae kau taulaʻeiki ʻe toko fitu ʻo muʻomuʻa ʻi he puha ʻo Sihova ʻonau toʻo ʻae meʻalea ʻe fitu ko e nifo ʻoe sipitangata, ʻo ifi pe ʻae ngaahi meʻalea: pea naʻe ʻalu muʻomuʻa ʻiate kinautolu ʻae kau tangata toʻo mahafutau: pea muimui ʻi he puha tapu ʻo Sihova ʻae tau lahi, kae ʻalu ai pe ʻae kau taulaʻeiki ʻo ifi ʻaki ʻae meʻalea.
14 És megkerülték a várost a második napon egyszer és visszatértek a táborba; így tettek hat napon át.
Pea ko hono ua ʻoe ʻaho naʻa nau takatakai ʻae kolo ʻo tuʻo taha, pea toe haʻu ki he ʻapitanga: pea naʻa nau fai pehē pe ʻi he ʻaho ʻe ono.
15 S volt a hetedik napon, fölkeltek a hajnal feljöttekor és megkerülték a várost ugyanezen rend szerint hétszer; csupán aznap kerülték meg a várost hétszer.
Pea ʻi hono fitu ʻoe ʻaho naʻe hoko ʻo pehē, naʻa nau tuʻu hengihengi hake ʻo feʻunga mo e maʻa ʻae ʻaho, ʻonau takatakai pehē pe ʻae kolo ke liunga fitu: ka ko e ʻaho pē taha ko ia naʻa nau ʻalu fakatakamilo ʻi he kolo ʻo liunga fitu.
16 És volt, hetedszer, fújták a papok a harsonákat; akkor így szólt Józsua a néphez: Riadjatok, mert nektek adta az Örökkévaló a várost.
Pea ʻi hono liunga fitu naʻe pehē, ʻi he ifi ʻe he kau taulaʻeiki ʻae ngaahi meʻalea, naʻe pehē ʻe Siosiua ki he kakai, “Mou kaila; he kuo foaki kiate kimoutolu ʻe Sihova ʻae kolo.
17 És legyen a város örökszentség, az meg mind ami benne van, az Örökkévalónak; csak Rácháb, a parázna nő, maradjon életben, ő és mindenki, aki vele van a házban, mivel elrejtette a követeket, kiket küldöttünk.
Pea ʻe fakamalaʻiaʻi ʻae kolo, ʻaia mo ia kotoa pē ʻoku ʻi ai kia Sihova: ka ʻe moʻui ʻa Lehapi pē, ko e angahala, ko ia mo ia kotoa pē ʻoku ʻiate ia ʻi he fale, ko e meʻa ʻi heʻene fufū ʻae ongo mataki naʻa tau fekau.
18 Csakhogy ti óvjátok magatokat az örökszentségtől, nehogy, miután megszenteltétek, vegyetek az örökszentségből és tennétek Izraél táborát örökszentséggé és megzavarnátok azt.
Pea ko kimoutolu, mou taʻofi muʻa ʻakimoutolu mei he meʻa malaʻia, telia naʻa mou fakamalaʻiaʻi ʻakimoutolu, ʻi hoʻomou ala ki he meʻa malaʻia, ʻo fakamalaʻiaʻi ʻae ʻapitanga ʻo ʻIsileli, ʻo fakamamahiʻi ia.
19 S minden ezüst és arany, réz- és vasedények – szent az az Örökkévalónak: az Örökkévaló kincstárába jusson.
Ka ko e siliva kotoa pē, mo e koula, mo e ngaahi ipu palasa mo e ʻaione, kuo fakatapui kia Sihova: ʻe ʻomi ia kotoa pē ki he fale koloa ʻo Sihova.”
20 És riadott a nép és fújták a harsonákat; és történt, amint meghallotta a nép a harsona hangját, riadott a nép nagy riadással, összedőlt a fal a helyén és felment a nép a városba, ki-ki maga előtt és így bevették a várost.
Ko ia naʻe kaila ʻae kakai ʻi he ifi ʻae meʻalea ʻe he kau taulaʻeiki: pea naʻe hoko ʻo pehē, ʻi he fanongo ʻae kakai ki he ifi ʻoe meʻalea, pea kaila ʻe he kakai ʻi he fuʻu kaila lahi, naʻe hinga lafalafa ʻae ā ki lalo, pea ʻalu hangatonu hake ʻae kakai ki loto kolo, ʻo ʻalu hangatonu atu ʻae tangata kotoa pē, ʻonau maʻu ʻae kolo.
21 És elpusztítottak mindent, mi a városban volt, férfitól asszonyig, ifjútól vénig, meg ökröt, juhot és szamarat a kard élével.
Pea naʻa nau fakaʻauha ʻaia kotoa pē naʻe ʻi he kolo, ʻae tangata mo e fefine, ʻae talavou mo e mātuʻa, mo e fanga pulu, mo e ʻasi, mo e sipi, ʻaki ʻae mata ʻoe heletā.
22 Azon két embernek pedig, akik kikémlelték az országot, azt mondta Józsua: Menjetek be a parázna asszony házába és vezessétek ki onnan az asszonyt és mindenkit, aki az övé, amint megesküdtetek neki.
Ka naʻe fekau ʻe Siosiua ki he ongo tangata naʻe mataki ʻae fonua, “Mo hū ki he fale ʻoe fefine angahala, pea ʻomi mei ai ʻae fefine, mo ia kotoa pē ʻoku ne maʻu ʻo hangē ko hoʻomo fuakava kiate ia.”
23 És bementek az ifjak, a kémek, és kivezették Ráchábot, meg atyját és anyját, testvéreit és mindenkit, aki az övé, mind a családbelieit kivezették és ott hagyták Izraél táborán kívül.
Pea naʻe hū ki ai ʻae ongo talavou ʻaia ko e ongo mataki, ʻo ʻomi kituʻa ʻa Lehapi, mo ʻene tamai, mo ʻene faʻē, mo hono ngaahi kāinga, mo ia kotoa pē naʻa ne maʻu; pea naʻa nau ʻomi kituʻa hono ngaahi kāinga, ʻo tuku ʻakinautolu ʻi he tuʻa ʻapitanga ʻo ʻIsileli.
24 A várost pedig elégették tűzben és mindent, ami benne volt; csak az ezüstöt és aranyat, a réz- és vasedényeket adták az Örökkévaló házának kincstárába.
Pea naʻa nau tutu ʻae kolo ʻaki ʻae afi, mo ia kotoa pē naʻe ʻi ai: ka ko e koula, mo e siliva, mo e ngaahi ipu palasa mo e ʻaione, naʻa nau tuku ki he fale koloa ʻo Sihova.
25 Ráchábot pedig, a parázna nőt, meg atyja házát és mindenkit, aki az övé, életben hagyta Józsua – és lakott Izráel között mind a mai napig – mivel elrejtette a követeket, kiket küldött Józsua, hogy Jeríchót kikémleljék.
Pea naʻe fakamoʻui ʻe Siosiua ʻa Lehapi ko e angahala, mo e fale ʻo ʻene tamai, mo ia kotoa pē naʻa ne maʻu; pea ʻoku nofo ia ʻi ʻIsileli ʻo aʻu ki he ʻaho ni; ko e meʻa ʻi heʻene fufū ʻae ongo tangata fekau, ʻaia naʻe fekauʻi ʻe Siosiua ke mataki ʻae fonua.
26 Esküt tett Józsua abban az időben, mondván: Átkozott a férfi az Örökkévaló színe előtt, aki fölkel és fölépíti ezt a várost, Jeríchót; elsőszülöttjével rakja le alapját, legifjabbikával állítsa föl kapuit.
Pea naʻe lea tuki ʻa Siosiua kiate kinautolu ʻi he kuonga ko ia, ʻo pehē, “Malaʻia ki he tangata ʻi he ʻao ʻo Sihova, ʻoku tuʻu hake ʻo toe langa ʻae kolo ni ko Seliko: ʻe ʻai ʻe ia ʻa hono tuʻunga ʻi heʻene ʻuluaki tupu, pea ʻi hono foha kimui te ne fokotuʻu ʻa hono matapā.”
27 És volt az Örökkévaló Józsuával, és híre volt az egész földön
Pea naʻe pehē ʻae ʻia Siosiua ʻa Sihova; pea naʻe ongona hono ongoongolelei ʻi he potu kotoa pē ko ia.
