< Józsué 23 >

1 És volt sok idő múlva, miután nyugalmat szerzett az Örökkévaló Izraélnek mind az ellenségeitől köröskörül, Józsua pedig öreg lett, előrehaladt a korban,
Pea kuo fuoloange mo e tuku ʻe Sihova ʻae fiemālie ki ʻIsileli mei honau ngaahi fili naʻe tuʻu takatakai, mo ʻene fakaʻaʻau ʻo motuʻa ʻa Siosiua, pea lahi hono taʻu.
2 akkor hívta Józsua egész Izraélt, véneit, fejeit, bíráit és tisztviselőit és szólt hozzájuk: Én öreg lettem, előrehaladtam a korban.
Pea naʻe fekau ʻe Siosiua ke haʻu ʻa ʻIsileli kotoa pē, ʻa ʻenau kau mātuʻa, mo honau ngaahi ʻeiki, mo honau kau fakamaau, pea mo honau kau matāpule, ʻo ne pehē kiate kinautolu, “Kuo u motuʻa pea lahi hoku taʻu:
3 Ti láttátok mindazt, amit tett az Örökkévaló, a ti Istentek, mind e népekkel miattatok, mert az Örökkévaló, a ti Istentek az, aki harcolt érettetek.
Pea kuo mou mamata ki he ngaahi meʻa kotoa pē kuo fai ʻe Sihova ko homou ʻOtua ki he ngaahi puleʻanga ni koeʻuhi ko kimoutolu; he ko Sihova ko homou ʻOtua, ko ia ia kuo ne tau koeʻuhi ko kimoutolu.
4 Lássátok, birtokul juttattam nektek e megmaradt népeket törzseitek szerint – a Jordántól fogva – és mind a népeket, melyeket kiirtottam, a nagy tengerig napnyugaton.
Vakai, kuo u vahevahe kiate kimoutolu ʻi he talotalo ʻae ngaahi puleʻanga ni ʻoku toe, ko e tofiʻa ki homou ngaahi faʻahinga, mei Sioatani, mo e ngaahi puleʻanga kotoa pē ʻaia kuo u fakaʻauha, ʻio, ʻo aʻu atu ki ke Tahi Lahi ʻi lulunga.
5 És az Örökkévaló, a ti Istentek – ő el fogja kergetni őket előletek és kiűzni őket előttetek, hogy elfoglaljátok országukat, amint szólt nektek az Örökkévaló, a ti Istentek.
Pea ko Sihova ko homou ʻOtua, ʻe kapusi ʻe ia ʻakinautolu mei homou ʻao, ʻo fakahēʻi ʻakinautolu mei homou mata; pea te mou maʻu honau fonua, ʻo hangē ko e talaʻofa kiate kimoutolu ʻe Sihova ko homou ʻOtua.
6 De legyetek erősek nagyon, hogy megőrizzétek és megtegyétek mindazt, ami írva van Mózes tanának könyvében, el nem térvén attól sem jobbra, sem balra;
Ko ia mou loto mālohi ʻaupito ke tauhi, pea ke fai ʻaia kotoa pē kuo tohi ʻi he tohi ʻoe fono ʻa Mōsese, ke ʻoua naʻa mou tafoki mei ai ki he nima toʻomataʻu pe ki he toʻohema;
7 hogy ne jussatok e népek közé, akik itt maradtak veletek, isteneik nevére ne hivatkozzatok és ne tegyetek esküt, ne szolgáljátok őket és ne boruljatok le előttük.
Koeʻuhi ke ʻoua naʻa mou kaumeʻa mo e ngaahi puleʻanga ni, ʻaia ʻoku toe ʻiate kimoutolu; pea ʻoua naʻa lea ki he hingoa ʻo honau ngaahi ʻotua, pe fekau ke fuakava ki ai, pe ke tauhi ʻakinautolu, pe punou hifo ʻakimoutolu kiate kinautolu:
8 Hanem az Örökkévalóhoz, a ti Istentekhez ragaszkodjatok, amint tettétek mind e mai napig.
Ka mou pikitai kia Sihova ko homou ʻOtua, hangē ko ia kuo mou fai ʻo aʻu ki he ʻaho ni.
9 El is űzött az Örökkévaló előletek nagy és hatalmas népeket és ti – meg nem állott előttetek senki mind e mai napig.
He kuo kapusi atu ʻe Sihova mei homou ʻao ʻae ngaahi puleʻanga lahi mo mālohi: ka ko kimoutolu, naʻe ʻikai mafai ʻe ha tangata ke tuʻu ʻi homou ʻao ʻo aʻu ki he ʻaho ni.
10 Egy ember közületek üldöz ezret, mert az Örökkévaló a ti Istentek – ő az, aki harcol érettetek, amint szólt nektek.
‌ʻE tuli ʻe homou tokotaha ʻae toko afe: he ko Sihova ko homou ʻOtua, ko ia ia ʻoku tau maʻamoutolu ʻo hangē ko ʻene fakahā kiate kimoutolu.
11 Őrizkedjetek tehát nagyon lelkeitekért, hogy szeressétek az Örökkévalót, a ti Istenteket.
Ko ia mou vakai lahi kiate kimoutolu ke mou ʻofa kia Sihova ko homou ʻOtua.
12 Mert ha elfordultok és csatlakoztok e népek maradékához, amelyek itt megmaradtak köztetek és összeházasodtok velük, hogy közéjük jussatok, ők meg közétek:
Telia ʻi hoʻomou tafoki ki mui ʻi ha meʻa ʻe taha, ʻo pikitai ki hono toe ʻoe ngaahi puleʻanga ni ʻakinautolu ʻoku toe ʻo nofo kiate kimoutolu, pea mali mo kinautolu, ʻo feʻaluʻaki fakafelātani mo kinautolu:
13 tudjátok meg, hogy nem fogja többé az Örökkévaló, a ti Istentek kiűzni előletek e népeket, s lesznek majd nektek tőrré és kelepcévé, ostorrá oldalaitokon és tövisekké szemeitekben, míg el nem vesztek e jó földről, melyet adott nektek az Örökkévaló, a ti Istentek.
Pea ke ʻilo pau ʻekimoutolu, ʻe ʻikai toe kapusi ʻe Sihova ko homou ʻOtua ha puleʻanga ʻe taha mei homou ʻao: ka tenau hoko ko e ngaahi hele, mo e ngaahi luo kiate kimoutolu, mo e ngaahi meʻa tā ki homou vakavaka, mo e ngaahi talaʻi ʻakau ʻi homou mata, ke mou ʻauha ai mei he fonua lelei ni ʻaia kuo foaki ʻe Sihova ko homou ʻOtua kiate kimoutolu.
14 S íme, én megyek most az egész földnek utjára – ismerjétek föl egész szívetekkel és egész lelketekkel, hogy nem maradt el egy ige sem mind azon jó igékből, melyeket az Örökkévaló, a ti Istentek szólt felőletek; mind bekövetkeztek számotokra, nem maradt el abból egy sem.
“Pea vakai, ko e ʻaho ni ʻoku ou ʻalu ʻi he hala ʻo māmani kotoa pē: pea ʻoku mou ʻilo ʻi homou loto kotoa pē, pea ʻi homou laumālie kotoa pē, ʻi he ngaahi meʻa lelei kotoa pē ʻaia naʻe folofola ai ʻa Sihova ko homou ʻOtua kiate kimoutolu ʻeku ʻikai liʻaki ha meʻa ʻe taha; kuo fakahoko kotoa pē kiate kimoutolu, pea ʻoku ʻikai liʻaki hano meʻa ʻe taha.
15 És lészen, a mint rátok jött mind a jó ige, melyet szólt felőletek az Örökkévaló, a ti Istentek, úgy elhozza rátok az Örökkévaló mind a rossz igét, míg el nem pusztított titeket erről a jó földről, melyet adott nektek az Örökkévaló, a ti Istentek.
Ko ia ʻe hoko ʻo pehē, ʻo hangē kuo hoko kiate kimoutolu ʻae ngaahi meʻa lelei ʻaia naʻe talaʻofa ʻe Sihova ko homou ʻOtua kiate kimoutolu; ʻe pehē ʻae ʻomi kiate kimoutolu ʻe Sihova ʻae ngaahi meʻa kovi, kaeʻoua ke ʻosi ʻene fakaʻauha ʻakimoutolu mei he fonua lelei ni ʻaia kuo foaki ʻe Sihova ko homou ʻOtua kiate kimoutolu.
16 Midőn megszegitek az Örökkévaló, a ti Istentek szövetségét, melyet parancsolt nektek, s elmentek és szolgáltok más isteneket és leborultok előttük, akkor majd föllobban az Örökkévaló haragja ellenetek és elvesztek csakhamar azon jó országból, melyet adott nektek.
‌ʻI hoʻomou fai talangataʻa ki he fuakava ʻa Sihova ko homou ʻOtua, ʻaia kuo ne fekau kiate kimoutolu, pea kuo mou ʻalu ʻo tauhi ʻae ngaahi ʻotua kehe, ʻo fakapunou hifo ʻakimoutolu ki ai: ʻe tupu ai ʻae houhau ʻa Sihova kiate kimoutolu, pea te mou ʻauha vave mei he fonua lelei ʻaia kuo ne foaki kiate kimoutolu.”

< Józsué 23 >