< Józsué 11 >
1 És volt, amint meghallotta Jábín, Chácór királya, küldött Jóbábhoz, Mádón királyához és Simrón királyához és Akhsáf királyához,
When King Jabin of Hazor [city] heard [about all those things that had happened], he sent messages to Jobab, the king of Madon [city], to the king of Shimron [city], and to the king of Acshaph [city], [requesting them to send their armies to come and help him fight against the Israelis].
2 meg a királyokhoz, kik észak felől voltak, a hegységben és a síkságon délre Kinneróttól és az alföldön és Dór magaslatain nyugatról;
He also sent messages to the kings in the northern hilly area and to the kings in the Jordan [River] Valley, south of Galilee [Lake] and in the western hills. He sent a message to the king of Naphoth-Dor [in the west]
3 a kanaánihoz keletről és nyugatról és az emórihoz, a chittihoz, a perizzihez és a jebúszihoz a hegységen, meg a chivvihez a Chermón alján, Micpa vidékén.
and to the kings of the Canaan people-group in the eastern and western parts of the land. He sent messages to the Amor people-group and the Heth people-group and the Periz people-group and the Jebus people-group who lived in the hilly area. He also sent a message to the Hiv people-group who lived below Hermon [Mountain] in the Mizpah area.
4 Kivonultak ők és egész táboruk velük, sok nép, mint a tenger partján levő fövény sokaságra; meg ló és szekérhad igen sok.
So the armies of all those kings gathered together, bringing their horses and chariots. [There seemed to be] [HYP] as many soldiers as grains of sand on the seashore.
5 Összetalálkoztak mind e királyok, odajöttek és táboroztak együtt a Méróm vize mellett, hogy harcoljanak Izraéllel.
All of those kings [and their armies] gathered together at Merom Pond, [and they set up their tents there]. Then they made plans to fight against the Israelis.
6 És szólt az Örökkévaló Józsuához: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkor oda adom mindnyájukat elesetten Izraél elé; lovaikat bénítsd meg és szekereiket égesd el tűzben.
Then Yahweh said to Joshua, “Do not be afraid of them, because at this time tomorrow I will enable your men to defeat them. Your men must also cripple their horses and burn their chariots.”
7 És rajtuk ütött Józsua és az egész hadnép ő vele hirtelen a Méróm vize mellett és rájuk rontottak.
So Joshua and his army traveled to Merom Pond and attacked their enemies (by surprise/before they were ready to fight).
8 És adta őket az Örökkévaló Izraél kezébe, megverték és üldözték őket a nagy Cidónig és Miszrefót-Májimig és Micpe völgyéig kelet felé; megverték őket, míg nem hagytak közülök menekülőt.
Yahweh enabled the Israelis to defeat them. They pursued them to Sidon [city in the far north], and to Misrephoth-Maim [in the northwest], and to Mizpah Valley in the northeast. The Israelis fought them until (they were all dead/there were no survivors).
9 És tett velük Józsua, amint mondta neki az Örökkévaló: lovaikat megbénította és szekereiket elégette tűzben.
Then Joshua and his men did what Yahweh told them to do: They crippled their enemies’ horses and burned their chariots.
10 S visszatért Józsua abban az időben és bevette Chácórt, királyát pedig megölte karddal; mert Chácór az előtt feje volt mind e királyságoknak.
The king of Hazor had ruled the people of all the kingdoms whose armies had fought against the Israelis. So Joshua’s army went back to Hazor and captured that city and killed their king.
11 És megverték mind a lelket, mely benne volt, elpusztítva a kard élével, nem maradt meg egy lélek sem; Chácórt pedig elégette tűzben.
They killed everyone in Hazor; (they did not spare anyone/no one was left alive) [DOU]. Then they burned the city.
12 S e királyoknak mind a városait, meg mind a királyaikat elfoglalta Józsua és megverte, a kard élével elpusztította őket; amint parancsolta Mózes, az Örökkévaló szolgája.
Joshua’s army captured all of those cities and killed all of their kings. They did that like Moses, the man who served Yahweh [well], had commanded them to do.
13 Csakhogy mind a városokat, melyek magas helyükön álltak, nem égette el Izraél, kivéve Chácórt, egyedül azt égette el Józsua.
Joshua’s men burned Hazor [city], but they did not burn any of the other cities that were built on small hills.
14 E városok egész zsákmányát pedig és a barmot prédául vették maguknak Izraél fiai; csak mind az embert ölték meg a kard élével, míg ki nem irtották őket, nem hagytak meg egy lelket sem.
The Israelis took for themselves the animals that they found in those cities and everything else [that was valuable] [DOU]. But they killed all the people.
15 Amint megparancsolta az Örökkévaló szolgájának, Mózesnek, úgy parancsolta meg Mózes Józsuának; úgy is tett Józsua, nem mellőzött egy dolgot sem mindabból, mit megparancsolt az Örökkévaló Mózesnek.
[Many years before], Yahweh had told Moses to do that, and then Moses told Joshua to do it. So Joshua did everything that Yahweh had commanded Moses to do.
16 Elfoglalta Józsua ezt az egész országot: a hegységet és az egész Délvidéket, Gósen egész országát, az alföldet és a síkságot, meg Izraél hegységét és az alföldjét –
Joshua’s [army] defeated all the people who were living in that land. They took control over the hilly area and the area in the southern part of Canaan, all the area of Goshen, the western foothills, and the Jordan [River] Valley. They took control over all the mountains in Israel and all the hills near the mountains.
17 a kopár hegységtől, mely felhúzódik Széirig, egészen Báal-Gádig a Libánon völgyében a Chermón hegye alján; és mind a királyaikat elfoglalta, megverte és megölte őket.
They took control of all the land from Halak Mountain [in the south] up to the Seir [hilly area] as far as Baal-Gaal in Lebanon Valley [in the north], at the bottom of Hermon Mountain. They captured all the kings of those areas and killed them.
18 Sok ideig viselt Józsua háborút mind e királyokkal.
Joshua’s men fought against those groups for many years.
19 Nem volt város, mely békét kötött volna Izraél fiaival, kivéve a chivvit, Gibeón lakóit; mindet elfoglalták háborúban.
There was only one group that made a peace agreement with the Israelis; they were the people of the Hiv people-group who lived in Gibeon. The Israelis captured all the other towns in battles.
20 Mert az Örökkévalótól volt az, hogy megkeményítette szívüket az Izraéllel való háborúra, azért hogy elpusztítsa őket úgy, hogy ne legyen számukra könyörület, bizony azért, hogy kiirtsa őket, amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek.
Yahweh caused the people in all those other groups to be stubborn [IDM], with the result that they fought against the Israeli army, and the Israelis killed them all. They were not merciful to any of them. That is what Yahweh had commanded Moses to do.
21 És elment Józsua azon időben és kiirtotta az Anákímokat a hegységből: Chebrónból, Debírből, Anábból s Jehúda egész hegységéből, meg Izraél egész hegységéből; városaikkal együtt pusztította el őket Józsua.
Joshua’s army also fought the Anak people-group who lived in the hills near Hebron, Debir, and Anah [cities]. They also fought against the people who lived in the hilly area of Judah and Israel, and they killed all of those people and destroyed their cities.
22 Nem maradtak meg Anákímok Izraél fiai országában; csak Azzában, Gátban és Asdódban maradtak hátra.
As a result, there were no descendants of Anak who remained alive in Israel. Only a few remained alive in Gaza, Gath, and Ashdod [cities].
23 Elfoglalta Józsua az egész országot, mind a szerint, amint szólt az Örökkévaló Mózeshez; és adta azt Józsua örökségül Izraélnek törzseikre való fölosztásaik szerint. Az ország pedig megnyugodott a háborútól.
Joshua’s army took control of all the land, just as Yahweh [long ago] had told Moses to do. Yahweh gave the land to the Israelis, because he had promised to give it to them. Then Joshua divided the land among the Israeli tribes. After that, there was (peace/no more battles) in the land.