Józsué 11
1 És volt, amint meghallotta Jábín, Chácór királya, küldött Jóbábhoz, Mádón királyához és Simrón királyához és Akhsáf királyához,
And it came to pass, when Jabin king of Hazor heard, that he sent unto Jobab king of Madon, and unto the king of Shimron, and unto the king of Achshaph;
2 meg a királyokhoz, kik észak felől voltak, a hegységben és a síkságon délre Kinneróttól és az alföldön és Dór magaslatain nyugatról;
and unto the kings who were on the north in the hill country and in the waste plain south of Chinneroth, and in the lowland, —and in the heights of Dor, on the west:
3 a kanaánihoz keletről és nyugatról és az emórihoz, a chittihoz, a perizzihez és a jebúszihoz a hegységen, meg a chivvihez a Chermón alján, Micpa vidékén.
the Canaanite on the east and on the west, and the Amorite, and the Hittite, and the Perizzite and the Jebusite, in the hill country, —and the Hivite, under Hermon, in the land of Mizpah;
4 Kivonultak ők és egész táboruk velük, sok nép, mint a tenger partján levő fövény sokaságra; meg ló és szekérhad igen sok.
and they came out—they, and all their hosts with them, much people, like the sand that is upon the seashore for multitude, —with horses and chariots very many.
5 Összetalálkoztak mind e királyok, odajöttek és táboroztak együtt a Méróm vize mellett, hogy harcoljanak Izraéllel.
And, when all these kings were gathered together, they came in, and encamped as one man, at the waters of Merom, to fight with Israel.
6 És szólt az Örökkévaló Józsuához: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkor oda adom mindnyájukat elesetten Izraél elé; lovaikat bénítsd meg és szekereiket égesd el tűzben.
Then said Yahweh unto Joshua—Do not fear because of them, for, to-morrow, about this time, am I going to deliver up all of them, slain, before Israel, —their horses, shalt thou ham-string, and, their chariots, shalt thou burn up with fire.
7 És rajtuk ütött Józsua és az egész hadnép ő vele hirtelen a Méróm vize mellett és rájuk rontottak.
So Joshua, and all the army with him, came in upon them, by the waters of Merom, suddenly, and fell upon them.
8 És adta őket az Örökkévaló Izraél kezébe, megverték és üldözték őket a nagy Cidónig és Miszrefót-Májimig és Micpe völgyéig kelet felé; megverték őket, míg nem hagytak közülök menekülőt.
And Yahweh delivered them up into the hand of Israel, and they smote them, and chased them as far as great Zidon, and as far as Misrephoth-maim, and as far as the valley of Mizpeh, eastward, —yea they smote them until they left them not a survivor.
9 És tett velük Józsua, amint mondta neki az Örökkévaló: lovaikat megbénította és szekereiket elégette tűzben.
And Joshua did unto them, as Yahweh had said unto him, —their horses, he ham-strung, and, their chariots, burned he up with fire.
10 S visszatért Józsua abban az időben és bevette Chácórt, királyát pedig megölte karddal; mert Chácór az előtt feje volt mind e királyságoknak.
Then Joshua turned back, at that time, and captured Hazor, and, the king thereof, smote he with the sword, —for, Hazor, aforetime, was the head of all these kingdoms.
11 És megverték mind a lelket, mely benne volt, elpusztítva a kard élével, nem maradt meg egy lélek sem; Chácórt pedig elégette tűzben.
And they smote all the souls that were therein, with the edge of the sword, devoting them to destruction, there was left no breathing thing, —and, Hazor, burned he up with fire.
12 S e királyoknak mind a városait, meg mind a királyaikat elfoglalta Józsua és megverte, a kard élével elpusztította őket; amint parancsolta Mózes, az Örökkévaló szolgája.
And, all the cities of these kings, and all the kings thereof, did Joshua capture, and he smote them with the edge of the sword, devoting them to destruction, —as Moses, the servant of Yahweh, commanded.
13 Csakhogy mind a városokat, melyek magas helyükön álltak, nem égette el Izraél, kivéve Chácórt, egyedül azt égette el Józsua.
Yet, none of the cities that were still standing upon their mound, did Israel burn, none but Hazor alone, did Joshua burn.
14 E városok egész zsákmányát pedig és a barmot prédául vették maguknak Izraél fiai; csak mind az embert ölték meg a kard élével, míg ki nem irtották őket, nem hagytak meg egy lelket sem.
But, all the spoil of these cities, and the cattle, did the sons of Israel take as their prey, —nevertheless, all the human beings, smote they with the edge of the sword, until they had destroyed them, they left remaining no breathing thing.
15 Amint megparancsolta az Örökkévaló szolgájának, Mózesnek, úgy parancsolta meg Mózes Józsuának; úgy is tett Józsua, nem mellőzött egy dolgot sem mindabból, mit megparancsolt az Örökkévaló Mózesnek.
As Yahweh commanded Moses his servant, so, Moses commanded Joshua, and, so, Joshua, did, he set aside nothing of all that Yahweh commanded Moses.
16 Elfoglalta Józsua ezt az egész országot: a hegységet és az egész Délvidéket, Gósen egész országát, az alföldet és a síkságot, meg Izraél hegységét és az alföldjét –
So Joshua took all this land—the hill country, and all the south, and all the land of Goshen, and the lowland, and the waste plain, —and the hill country of Israel, and the lowland thereof:
17 a kopár hegységtől, mely felhúzódik Széirig, egészen Báal-Gádig a Libánon völgyében a Chermón hegye alján; és mind a királyaikat elfoglalta, megverte és megölte őket.
from Mount Halak, that goeth up to Seir, even as far as Baal-gad, in the valley of the Lebanon, under Mount Hermon, —and, all their kings, he captured, and smote them, and put them to death.
18 Sok ideig viselt Józsua háborút mind e királyokkal.
Many days, did Joshua, with all these kings, make war.
19 Nem volt város, mely békét kötött volna Izraél fiaival, kivéve a chivvit, Gibeón lakóit; mindet elfoglalták háborúban.
There was not a city that made peace with the sons of Israel, save the Hivites dwelling in Gibeon, —the whole, took they in battle.
20 Mert az Örökkévalótól volt az, hogy megkeményítette szívüket az Izraéllel való háborúra, azért hogy elpusztítsa őket úgy, hogy ne legyen számukra könyörület, bizony azért, hogy kiirtsa őket, amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek.
For, from Yahweh, came it to pass, that their heart was emboldened to come out to war with Israel, that he might devote them to destruction, that they might find no favour, —but that he might destroy them, —as Yahweh commanded Moses.
21 És elment Józsua azon időben és kiirtotta az Anákímokat a hegységből: Chebrónból, Debírből, Anábból s Jehúda egész hegységéből, meg Izraél egész hegységéből; városaikkal együtt pusztította el őket Józsua.
And Joshua came in, at that time, and cut off the Anakim from the hill country—from Hebron, from Debir, from Anab, and from all the hill country of Judah, and from all the hill country of Israel, —with their cities, did Joshua devote them to destruction.
22 Nem maradtak meg Anákímok Izraél fiai országában; csak Azzában, Gátban és Asdódban maradtak hátra.
There was left remaining none of the Anakim, in the land of the sons of Israel, —save only, in Gaza, in Gath, and in Ashdod, did some remain.
23 Elfoglalta Józsua az egész országot, mind a szerint, amint szólt az Örökkévaló Mózeshez; és adta azt Józsua örökségül Izraélnek törzseikre való fölosztásaik szerint. Az ország pedig megnyugodott a háborútól.
So Joshua took the whole land, according to all that Yahweh had spoken unto Moses, and Joshua gave it for an inheritance unto Israel, according to their portions by their tribes, —and, the land, had rest from war.
