Jób 9
1 Felelt Jób és mondta:
Na Hiob kasaa bio se:
2 Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
“Yiw, minim sɛ eyi yɛ nokware. Na ɛbɛyɛ dɛn na ɔdesani bɛteɛ wɔ Onyankopɔn anim?
3 Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
Sɛ obi pɛ sɛ ɔne Onyankopɔn yiyi ano a, ɔrentumi nyi nsɛm apem mu baako mpo ano.
4 Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
Ne nyansa mu dɔ, na ne tumi so. Hena na ɔne no adi asi na ne ho baabiara anti?
5 A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
Otutu mmepɔw a wonnim ho hwee obubu wɔn fa so wɔ nʼabufuw mu.
6 a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
Ɔwosow asase fi ne sibea, na ɔma ne nnyinaso wosow biribiri.
7 a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
Ɔkasa kyerɛ owia na ɛnhyerɛn, na ɔsɔw nsoromma hyerɛn ano.
8 kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
Ɔno nko ara na ɔtrɛw ɔsoro mu, na ɔnantew po asorɔkye so.
9 teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
Ɔno ne Nyankrɛnte, Akokɔbeatan ne ne mma Yɛfo; anafo fam nsorommakuw no.
10 a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
Ɔyɛ anwonwade a wontumi nte ase, nsɛnkyerɛnne a wontumi nkan.
11 lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
Sɛ ɔnam me ho a, minhu no; sɛ ɔsen a, minhu no.
12 ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
Sɛ ohwim kɔ a, hena na osiw no kwan? Hena na obetumi abisa no se, ‘Dɛn na woreyɛ yi?’
13 Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
Onyankopɔn nkora nʼabufuw so; Rahab aboafo mpo ho popo wɔ nʼanim.
14 hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
“Na me ne hena a mene no beyiyi ano? Mɛyɛ dɛn anya nsɛm a me ne no de begye akyinnye?
15 A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
Sɛ minnim ho hwee mpo a, merentumi nyi nʼano; ɛno ara ne sɛ mɛsrɛ ahummɔbɔ afi me temmufo nkyɛn.
16 Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
Mpo, sɛ mefrɛ no na ɔba a, minnye nni sɛ obetie mʼasɛm.
17 A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
Ɔde asorɔkye bɛhwe me ama mʼapirakuru adɔɔso kwa.
18 Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
Ɔremma minnya mʼahome, bio, ɔde awerɛhow bɛhyɛ me ma tɔ.
19 Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
Sɛ ɛyɛ ahoɔden asɛm a, ɔyɛ ɔhoɔdenfo! Na sɛ ɛba atɛntrenee nso a, hena na ɔne no bedi asi?
20 Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
Sɛ midi bem mpo a, mʼano bebu me kumfɔ; sɛ me ho nni asɛm a, ebebu me fɔ.
21 Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
“Ɛwɔ mu sɛ midi bem de, nanso mimmu me ho; abrabɔ afono me.
22 Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
Ne nyinaa yɛ pɛ; ɛno nti na meka se, ‘Ɔsɛe nea ne ho nni asɛm ne omumɔyɛfo.’
23 Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
Bere a amanehunu de owu aba no, ɔserew nea ne ho nni asɛm no abawpa.
24 Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
Bere a asase akɔ amumɔyɛfo nsam no, ofura ɛso atemmufo ani. Sɛ ɛnyɛ ɔno a, na ɛyɛ hena?
25 Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
“Me nna ho yɛ hare sen ommirikatufo; ɛsen kɔ a anigye kakra mpo nni mu.
26 Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
Etwa mu kɔ sɛ akorow a wɔde paparɔso ayɛ te sɛ akɔre a wɔretow akyere wɔn hanam.
27 Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
Sɛ meka se, ‘Me werɛ mfi mʼanwiinwii, mɛsakra me nsɛnka, na maserew a,’
28 megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
me yaw ahorow no bɔ me hu ara. Na minim sɛ, woremmu me bem.
29 Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
Woabu me fɔ dedaw nti, adɛn na ɛsɛ sɛ mehaw me ho kwa?
30 Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
Mpo sɛ ɛba sɛ mede samina guare na mede samina hohoro me nsa ho a,
31 akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
wobɛtow me akyene dontori amoa mu, ama mʼatade mpo akyi me.
32 Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
“Ɔnyɛ onipa te sɛ me na mayi nʼano, na yɛakogyina asennii abobɔ yɛn nkuro.
33 Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
Sɛ anka obi wɔ hɔ a obesiesie yɛn ntam na waka yɛn baanu abɔ mu,
34 Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
obi a obeyi Onyankopɔn abaa afi me so, na nʼahunahuna ammɔ me hu bio.
35 majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
Anka mɛkasa a merensuro no, nanso saa tebea a mewɔ mu yi de, mintumi.
