Jób 9
1 Felelt Jób és mondta:
Potem je Job odgovoril in rekel:
2 Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
»Vem, to je tako res. Toda kako bi človek mogel biti pravičen z Bogom?
3 Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
Če se hoče pričkati z njim, mu ne more odgovoriti eno od tisočih.
4 Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
On je moder v srcu in mogočen v moči; kdo se je utrdil zoper njega in je uspel?
5 A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
Ki odstranja gore in ne vedo, ki jih prevrača v svoji jezi.
6 a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
Ki trese zemljo iz njenega kraja in njeni stebri trepetajo.
7 a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
Ki zapoveduje soncu in ta ne vzhaja in pečati zvezde.
8 kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
Ki sam razprostira nebo in stopa po valovih morja.
9 teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
Ki dela Arktur, Orion, Gostosevce in južne sobe.
10 a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
Ki dela velike stvari neodkrite, da, in čudeže brez števila.
11 lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
Glej! Hodi poleg mene, jaz pa ga ne vidim; gre tudi naprej, toda jaz ga ne zaznavam.
12 ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
Glej, odvzema, kdo ga lahko ovira? Kdo mu bo rekel: ›Kaj delaš?‹
13 Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
Če Bog ne bo umaknil svoje jeze, se ponosni pomočniki sklonijo pod njim.
14 hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
Kako mnogo manj bi mu jaz mogel odgovoriti in izbrati svoje besede, da razpravljam z njim?
15 A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
Kateremu, čeprav bi bil pravičen, vendar ne bi mogel odgovoriti, temveč bi naredil ponižno prošnjo svojemu sodniku.
16 Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
Če sem klical in mi je odgovoril, vendar ne bi verjel, da je prisluhnil mojemu glasu.
17 A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
Kajti lomi me z viharjem in brez razloga množi moje rane.
18 Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
Ne bo mi pustil, da zajamem sapo, temveč me napolnjuje z grenkobo.
19 Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
Če govorim o moči, glej, on je močan, če pa o sodbi, kdo mi bo določil čas zagovarjanja?
20 Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
Če jaz sebe opravičim, me bodo moja lastna usta obsodila. Če rečem: ›Jaz sem popoln, ‹ se bo izkazalo, da sem sprevržen.
21 Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
Čeprav bi bil popoln, vendar ne bi poznal svoje duše; preziral bi svoje življenje.
22 Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
To je ena stvar, zato sem rekel to: ›On uničuje popolnega in zlobnega.‹
23 Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
Če nadloga nenadoma ubije, se bo posmehoval ob sojenju nedolžnih.
24 Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
Zemlja je dana v roko zlobnega. On zakriva obličja njenih sodnikov. Če ne, kje in kdo je on?
25 Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
Torej moji dnevi so hitrejši kakor tekač. Odletijo proč, ničesar dobrega ne vidijo.
26 Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
Minili so kakor nagle ladje, kakor orel, ki hiti k plenu.
27 Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
Če rečem: ›Pozabil bom svojo pritožbo, prenehal bom s svojo potrtostjo in se potolažil, ‹
28 megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
se bojim vseh svojih bridkosti, vem, da me ne boš imel za nedolžnega.
29 Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
Če sem zloben, zakaj se potem trudim zaman?
30 Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
Če se umijem s snežnico in svoje roke naredim čiste kot še nikoli,
31 akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
me boš vendar pahnil v jarek in moja lastna oblačila me bodo prezirala.
32 Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
Kajti on ni človek, kakor sem jaz, da bi mu odgovoril in bi skupaj prišla na sodbo.
33 Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
Niti ni tukaj kakršnegakoli razsodnika med nama, da bi lahko svojo roko položil na naju oba.
34 Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
Naj svojo palico vzame od mene in naj me njegov strah ne straši.
35 majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
Potem bi govoril in se ga ne bi bal, toda z menoj ni tako.
