Jób 9
1 Felelt Jób és mondta:
Na ka whakahoki a Hopa, ka mea,
2 Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
E mohiotia ana ano tenei e ahau; engari ma te aha ka tika ai te tangata ki te Atua?
3 Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
Ki te pai ia ki te totohe ki a ia, kahore he kupu kotahi o roto i te mano e taea e ia te whakahoki ki a ia.
4 Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
He ngakau mohio ia, he pakari tona kaha: ko wai e whakauaua ki a ia, a e whiwhi i te pai?
5 A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
E nekehia ana e ia nga maunga, te mohio ratou; hurihia ake e ia i a ia e riri ana.
6 a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
E whakangaueuetia ana e ia te whenua, e nekehia atu ana i tona wahi, wiri ana ona pou.
7 a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
E korero nei ki te ra, a kore ake e whiti; hiritia putia iho e ia nga whetu.
8 kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
Ko ia nei anake hei hora i nga rangi, hei takahi i runga i nga ngaru o te moana.
9 teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
Nana nei i hanga a Aketura, a Tautoru, a Matariki, me nga ruma i te tonga.
10 a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
Nana nei i mahi nga mea nunui, e kore nei e taea te rapu atu, ae ra nga mea whakamiharo, e kore nei e taea te tatau.
11 lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
Ina tonu ia e haere atu nei, a kahore ahau i kite; ka pahemo atu hoki ia, a kahore ahau e matau ki a ia.
12 ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
Nana, ka hopu ia i tana i aru ai, ma wai ia e arai? Ko wai hei ki atu ki a ia, E aha ana koe?
13 Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
E kore te Atua e whakahoki iho i tona riri; e piko ana ki raro i a ia nga kaiawhina o Rahapa.
14 hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
A kia whakahoki kupu ano ahau ki a ia, kia whiriwhiri kupu ano maku ki a ia?
15 A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
Ahakoa he tika ahau, e kore ahau e whakahoki kupu atu; engari ka inoi ahau ki toku kaiwhakawa.
16 Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
Me i karanga atu ahau, a whakahokia mai ai e ia te kupu ki ahau, kihai ahau i whakaae tera kua whakarongo mai ia ki toku reo.
17 A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
E aki ana hoki ia ia ahau ki te tupuhi, e whakanui takekore ana hoki i oku mate.
18 Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
Kahore ahau e tukua e ia kia ta toku manawa; otiia whakakiia ana e ia toku wairua ki te kawa.
19 Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
Ki te korero tatou mo te kaha o te hunga pakari, nana, kei reira ia! A ki te mea he whakawa, ko wai ra hei whakatakoto i te taima moku?
20 Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
Ahakoa he tika ahau, ma toku mangai ano ahau e whakahe; ahakoa he tikanga tapatahi taku, ma reira ano e whakaatu toku ngaunga ketanga.
21 Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
He tapatahi ahau; kahore ahau e whakaaro ki ahau ano; e whakahawea ana ahau ki toku ora.
22 Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
He kotahi tonu ena; koia ahau ka mea, e whakamotitia ana e ia te tapatahi raua ko te kino.
23 Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
Na ka whakamate tata nei te whiu, he kata tana ki te whakamatautauranga o te hunga harakore.
24 Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
Kua hoatu te whenua ki te ringa o te tangata kino; e taupokina ana e ia nga mata o nga kaiwhakawa; ki te mea ehara i a ia, tena ko wai?
25 Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
Na, ko te hohoro o oku ra, nui atu i to te kaikawe pukapuka; e rere ana, kahore hoki e kite i te pai.
26 Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
Kua pahemo, kua pera me nga kaipuke tere, me te ekara ano e topa iho ana ki tana kai.
27 Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
Ki te mea ahau, ka wareware ahau ki taku tangi, ka unuhia atu e ahau te pouri o toku mata, a ka marama:
28 megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
E wehi ana ahau i oku mamae katoa, e mohio ana ahau e kore ahau e meinga e koe he harakore.
29 Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
Tera hoki ahau e whakahengia; he aha ahau i whakangenge kau ai i ahau?
30 Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
Ki te horoi ahau i ahau ki te hukarere, a ka meinga oku ringa kia ma rawa;
31 akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
Katahi ahau ka rumakina e koe ki te poka, a whakarihariha mai ana oku kakahu ki ahau.
32 Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
Ehara hoki ia i te tangata, i te penei me ahau nei, e whakahoki kupu ai ahau ki a ia, e haere tahi ai maua ki te whakawa.
33 Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
Kahore he kaiwhakatikatika mo ta maua, kahore he tangata hei whakapa i tona ringa ki a maua tahi.
34 Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
Me tango atu e ia tana patu i ahau, a kaua hoki tana whakamataku e whakawehi i ahau:
35 majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
Hei reira ahau ka korero, a kahore e wehi i a ia; kahore hoki ahau e pera i roto i ahau.
