Jób 9
1 Felelt Jób és mondta:
Et Job reprit et dit:
2 Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
Assurément je sais qu'il en est ainsi; et comment un mortel serait-il juste devant Dieu?
3 Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
s'il voulait contester avec Lui, il ne répondrait pas à une chose sur mille.
4 Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
Pour l'intelligence, Il est sage, et pour la force, Il est puissant; qui pourrait Le braver, et rester sain et sauf?
5 A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
Il déplace soudain les montagnes qu'il bouleverse dans sa colère;
6 a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
Il ébranle la terre sur sa base, et ses colonnes tremblent;
7 a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
Il commande au soleil de ne point se lever, et Il met un sceau sur les étoiles;
8 kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
Il incline les cieux à Lui seul, et s'avance sur les sommités des flots;
9 teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
Il fit l'Ourse, Orion, les Pléiades, et les retraites lointaines du Midi,
10 a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
Il fait des choses grandes, qu'on ne peut sonder, et des merveilles qu'on ne peut compter.
11 lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
Voici, Il m'assaille, et je ne le vois pas, Il attaque, et je ne l'aperçois pas.
12 ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
Voici, Il emporte: qui le fera revenir? Qui lui dira: Que fais-tu?
13 Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
Dieu ne calme pas son courroux; sous lui plient les appuis de l'orgueil;
14 hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
et je pourrais lui répondre, et choisir les paroles à lui dire!
15 A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
Eussé-je raison, je ne répondrais pas, de mon Juge j'invoquerais la clémence.
16 Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
Quand Il répondrait à mon appel, je ne croirais pas qu'il ait ouï ma voix;
17 A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
car Il m'assaille par la tempête, et Il multiplie mes plaies sans motif;
18 Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
Il ne me laisse pas reprendre haleine, car Il me rassasie d'amertumes.
19 Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
En appelle-t-on à la vigueur du fort: « Me voici! » [dit-Il] au droit: « Qui M'assignera? »
20 Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
Eussé-je raison, ma bouche devrait me condamner; fussé-je innocent, Il me trouverait pervers.
21 Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
Je suis innocent, et ne fais nul cas de la vie. je dédaigne de vivre.
22 Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
C'est tout un! Aussi dis-je: Il détruit innocent et coupable.
23 Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
Quand sa verge donne soudain la mort, Il se rit de l'épreuve de l'innocent:
24 Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
la terre est livrée aux mains de l'impie, Il ôte la vue aux yeux de ses juges. Si ce n'est pas lui, qui est-ce donc?
25 Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
Mes jours s'en vont plus rapides que le coureur, ils fuient sans voir le bonheur,
26 Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
ils passent comme des nacelles de roseau, comme l'aigle qui fond sur sa proie.
27 Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
Si je dis: Je veux oublier ma plainte, quitter mon air triste, redevenir serein;
28 megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
je m'épouvante de tous mes maux, je sais que Tu ne m'absoudras pas.
29 Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
Je dois être coupable; pourquoi prendre une peine inutile?
30 Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
Quand je me laverais dans l'eau de neige, quand avec la lessive je rendrais mes mains nettes,
31 akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
même alors tu me plongerais dans la fosse, et mes habits mêmes me trouveraient repoussant.
32 Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
Car Il n'est pas homme comme moi, pour que je réplique, pour que nous paraissions en jugement ensemble.
33 Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
Entre nous il n'y a point d'arbitre qui interpose sa main entre nous.
34 Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
Qu'il éloigne de moi sa verge, et que ses terreurs ne m'effraient plus!
35 majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
alors je parlerai, et serai sans crainte: car ainsi, je ne suis pas à moi-même.
