Jób 9
1 Felelt Jób és mondta:
Et Job prit la parole, et dit:
2 Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
Certainement, je sais qu'il en est ainsi; et comment l'homme serait-il juste devant Dieu?
3 Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
S'il veut plaider avec lui, il ne lui répondra pas une fois sur mille.
4 Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
Il est habile en son intelligence, et puissant en sa force: qui lui a résisté et s'en est bien trouvé?
5 A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
Il transporte les montagnes, et elles ne le savent pas; il les bouleverse en sa fureur;
6 a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
Il fait trembler la terre sur sa base, et ses colonnes sont ébranlées.
7 a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
Il parle au soleil, et le soleil ne se lève pas; et il met un sceau sur les étoiles.
8 kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
Seul, il étend les cieux, et il marche sur les hauteurs de la mer.
9 teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
Il a créé la grande Ourse, l'Orion, et la Pléiade, et les régions cachées du midi.
10 a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
Il fait de grandes choses qu'on ne peut sonder, de merveilleuses choses qu'on ne peut compter.
11 lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
Voici, il passe près de moi, et je ne le vois pas; il passe encore, et je ne l'aperçois pas.
12 ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
S'il ravit, qui le lui fera rendre? Qui lui dira: Que fais-tu?
13 Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
Dieu ne revient pas sur sa colère; sous lui sont abattus les plus puissants rebelles.
14 hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
Combien moins lui pourrais-je répondre, moi, et choisir mes paroles pour lui parler!
15 A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
Quand j'aurais raison, je ne lui répondrais pas; je demanderais grâce à mon juge!
16 Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
Si je le citais, et qu'il me répondît, je ne croirais pas qu'il voulût écouter ma voix,
17 A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
Lui qui fond sur moi dans une tempête, et qui multiplie mes plaies sans motif.
18 Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
Il ne me permet point de reprendre haleine; il me rassasie d'amertume.
19 Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
S'il est question de force, il dit: “Me voilà! “S'il est question de droit: “Qui m'assigne? “
20 Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
Quand même je serais juste, ma bouche me condamnerait; je serais innocent, qu'elle me déclarerait coupable.
21 Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
Je suis innocent. Je ne me soucie pas de vivre, je ne fais aucun cas de ma vie.
22 Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
Tout se vaut! C'est pourquoi j'ai dit: Il détruit l'innocent comme l'impie.
23 Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
Quand un fléau soudain répand la mort, il se rit des épreuves des innocents.
24 Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
La terre est livrée aux mains des méchants; il couvre les yeux de ceux qui la jugent. Si ce n'est lui, qui est-ce donc
25 Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
Mes jours ont été plus légers qu'un courrier; ils se sont enfuis, sans voir le bonheur;
26 Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
Ils ont glissé comme des barques de roseaux, comme l'aigle qui fond sur sa proie.
27 Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
Si je dis: Je veux oublier ma plainte, quitter mon air triste, et reprendre ma sérénité,
28 megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
Je suis effrayé de toutes mes douleurs: je sais que tu ne me jugeras pas innocent.
29 Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
Moi, je suis condamné, pourquoi me fatiguer en vain?
30 Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
Quand je me laverais dans la neige, quand je purifierais mes mains dans la potasse,
31 akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
Tu me plongerais dans le fossé, et mes vêtements m'auraient en horreur.
32 Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
Car il n'est pas un homme comme moi pour que je lui réponde, pour que nous allions ensemble en justice.
33 Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
Il n'y a pas d'arbitre entre nous, qui pose sa main sur nous deux.
34 Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
Qu'il ôte sa verge de dessus moi, et que ses terreurs ne me troublent plus!
35 majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
Alors je lui parlerai sans crainte; car, dans l'état où je me trouve, je ne suis plus à moi.
