Jób 9
1 Felelt Jób és mondta:
Job prit la parole et dit:
2 Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
Je sais bien qu’il en est ainsi; Comment l’homme serait-il juste devant Dieu?
3 Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
S’il voulait contester avec lui, Sur mille choses il ne pourrait répondre à une seule.
4 Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
A lui la sagesse et la toute-puissance: Qui lui résisterait impunément?
5 A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
Il transporte soudain les montagnes, Il les renverse dans sa colère.
6 a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
Il secoue la terre sur sa base, Et ses colonnes sont ébranlées.
7 a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
Il commande au soleil, et le soleil ne paraît pas; Il met un sceau sur les étoiles.
8 kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
Seul, il étend les cieux, Il marche sur les hauteurs de la mer.
9 teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
Il a créé la Grande Ourse, l’Orion et les Pléiades, Et les étoiles des régions australes.
10 a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
Il fait des choses grandes et insondables, Des merveilles sans nombre.
11 lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
Voici, il passe près de moi, et je ne le vois pas, Il s’en va, et je ne l’aperçois pas.
12 ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
S’il enlève, qui s’y opposera? Qui lui dira: Que fais-tu?
13 Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
Dieu ne retire point sa colère; Sous lui s’inclinent les appuis de l’orgueil.
14 hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
Et moi, comment lui répondre? Quelles paroles choisir?
15 A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
Quand je serais juste, je ne répondrais pas; Je ne puis qu’implorer mon juge.
16 Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
Et quand il m’exaucerait, si je l’invoque, Je ne croirais pas qu’il eût écouté ma voix,
17 A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
Lui qui m’assaille comme par une tempête, Qui multiplie sans raison mes blessures,
18 Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
Qui ne me laisse pas respirer, Qui me rassasie d’amertume.
19 Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
Recourir à la force? Il est tout-puissant. A la justice? Qui me fera comparaître?
20 Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
Suis-je juste, ma bouche me condamnera; Suis-je innocent, il me déclarera coupable.
21 Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
Innocent! Je le suis; mais je ne tiens pas à la vie, Je méprise mon existence.
22 Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
Qu’importe après tout? Car, j’ose le dire, Il détruit l’innocent comme le coupable.
23 Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
Si du moins le fléau donnait soudain la mort!… Mais il se rit des épreuves de l’innocent.
24 Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
La terre est livrée aux mains de l’impie; Il voile la face des juges. Si ce n’est pas lui, qui est-ce donc?
25 Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
Mes jours sont plus rapides qu’un courrier; Ils fuient sans avoir vu le bonheur;
26 Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
Ils passent comme les navires de jonc, Comme l’aigle qui fond sur sa proie.
27 Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
Si je dis: Je veux oublier mes souffrances, Laisser ma tristesse, reprendre courage,
28 megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
Je suis effrayé de toutes mes douleurs. Je sais que tu ne me tiendras pas pour innocent.
29 Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
Je serai jugé coupable; Pourquoi me fatiguer en vain?
30 Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
Quand je me laverais dans la neige, Quand je purifierais mes mains avec du savon,
31 akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
Tu me plongerais dans la fange, Et mes vêtements m’auraient en horreur.
32 Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
Il n’est pas un homme comme moi, pour que je lui réponde, Pour que nous allions ensemble en justice.
33 Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
Il n’y a pas entre nous d’arbitre, Qui pose sa main sur nous deux.
34 Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
Qu’il retire sa verge de dessus moi, Que ses terreurs ne me troublent plus;
35 majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
Alors je parlerai et je ne le craindrai pas. Autrement, je ne suis point à moi-même.
