Jób 9
1 Felelt Jób és mondta:
Then Job answered,
2 Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
“Truly I know that it is so, but how can man be just with God?
3 Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
If he is pleased to contend with him, he can’t answer him one time in a thousand.
4 Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
God is wise in heart, and mighty in strength. Who has hardened himself against him and prospered?
5 A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
He removes the mountains, and they don’t know it, when he overturns them in his anger.
6 a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
He shakes the earth out of its place. Its pillars tremble.
7 a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
He commands the sun and it doesn’t rise, and seals up the stars.
8 kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
He alone stretches out the heavens, and treads on the waves of the sea.
9 teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
He makes the Bear, Orion, and the Pleiades, and the rooms of the south.
10 a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
He does great things past finding out; yes, marvellous things without number.
11 lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
Behold, he goes by me, and I don’t see him. He passes on also, but I don’t perceive him.
12 ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
Behold, he snatches away. Who can hinder him? Who will ask him, ‘What are you doing?’
13 Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
“God will not withdraw his anger. The helpers of Rahab stoop under him.
14 hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
How much less will I answer him, and choose my words to argue with him?
15 A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
Though I were righteous, yet I wouldn’t answer him. I would make supplication to my judge.
16 Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
If I had called, and he had answered me, yet I wouldn’t believe that he listened to my voice.
17 A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
For he breaks me with a storm, and multiplies my wounds without cause.
18 Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
He will not allow me to catch my breath, but fills me with bitterness.
19 Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
If it is a matter of strength, behold, he is mighty! If of justice, ‘Who,’ says he, ‘will summon me?’
20 Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
Though I am righteous, my own mouth will condemn me. Though I am blameless, it will prove me perverse.
21 Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
I am blameless. I don’t respect myself. I despise my life.
22 Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
“It is all the same. Therefore I say he destroys the blameless and the wicked.
23 Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
If the scourge kills suddenly, he will mock at the trial of the innocent.
24 Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
The earth is given into the hand of the wicked. He covers the faces of its judges. If not he, then who is it?
25 Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
“Now my days are swifter than a runner. They flee away. They see no good.
26 Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
They have passed away as the swift ships, as the eagle that swoops on the prey.
27 Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
If I say, ‘I will forget my complaint, I will put off my sad face, and cheer up,’
28 megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
I am afraid of all my sorrows. I know that you will not hold me innocent.
29 Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
I will be condemned. Why then do I labour in vain?
30 Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
If I wash myself with snow, and cleanse my hands with lye,
31 akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
yet you will plunge me in the ditch. My own clothes will abhor me.
32 Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
For he is not a man, as I am, that I should answer him, that we should come together in judgement.
33 Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
There is no umpire between us, that might lay his hand on us both.
34 Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
Let him take his rod away from me. Let his terror not make me afraid;
35 majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
then I would speak, and not fear him, for I am not so in myself.
