Jób 9
1 Felelt Jób és mondta:
Then Iob answered, and sayd,
2 Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
I knowe verily that it is so: for howe should man compared vnto God, be iustified?
3 Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
If I would dispute with him, hee could not answere him one thing of a thousand.
4 Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
He is wise in heart, and mighty in strength: who hath bene fierce against him and hath prospered?
5 A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
He remoueth the mountaines, and they feele not when he ouerthroweth them in his wrath.
6 a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
Hee remooueth the earth out of her place, that the pillars thereof doe shake.
7 a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
He commandeth the sunne, and it riseth not: hee closeth vp the starres, as vnder a signet.
8 kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
Hee himselfe alone spreadeth out the heauens, and walketh vpon the height of the sea.
9 teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
He maketh the starres Arcturus, Orion, and Pleiades, and the climates of the South.
10 a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
He doeth great things, and vnsearcheable: yea, marueilous things without nomber.
11 lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
Lo, when he goeth by me, I see him not: and when he passeth by, I perceiue him not.
12 ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
Behold, when he taketh a pray, who can make him to restore it? who shall say vnto him, What doest thou?
13 Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
God will not withdrawe his anger, and the most mightie helpes doe stoupe vnder him.
14 hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
Howe much lesse shall I answere him? or howe should I finde out my words with him?
15 A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
For though I were iust, yet could I not answere, but I would make supplication to my Iudge.
16 Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
If I cry, and he answere me, yet woulde I not beleeue, that he heard my voyce.
17 A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
For he destroyeth mee with a tempest, and woundeth me without cause.
18 Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
He wil not suffer me to take my breath, but filleth me with bitternesse.
19 Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
If we speake of strength, behold, he is strog: if we speake of iudgement, who shall bring me in to pleade?
20 Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
If I woulde iustifie my selfe, mine owne mouth shall condemne mee: if I would be perfite, he shall iudge me wicked.
21 Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
Though I were perfite, yet I knowe not my soule: therefore abhorre I my life.
22 Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
This is one point: therefore I said, Hee destroyeth the perfite and the wicked.
23 Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
If the scourge should suddenly slay, should God laugh at the punishment of the innocent?
24 Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
The earth is giuen into the hand of ye wicked: he couereth the faces of the iudges therof: if not, where is he? or who is he?
25 Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
My dayes haue bene more swift then a post: they haue fled, and haue seene no good thing.
26 Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
They are passed as with the most swift ships, and as the eagle that flyeth to the pray.
27 Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
If I say, I wil forget my complaynt, I will cease from my wrath, and comfort mee,
28 megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
Then I am afrayd of all my sorowes, knowing that thou wilt not iudge me innocent.
29 Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
If I be wicked, why labour I thus in vaine?
30 Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
If I wash my selfe with snowe water, and purge mine hands most cleane,
31 akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
Yet shalt thou plunge mee in the pit, and mine owne clothes shall make me filthie.
32 Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
For he is not a man as I am, that I shoulde answere him, if we come together to iudgement.
33 Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
Neyther is there any vmpire that might lay his hand vpon vs both.
34 Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
Let him take his rod away from me, and let not his feare astonish me:
35 majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
Then will I speake, and feare him not: but because I am not so, I holde me still.
