Jób 9
1 Felelt Jób és mondta:
Then Job answered and said,
2 Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
I know of a truth that it is so: for how shall a mortal man be just before the Lord?
3 Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
For if he would enter into judgement with him, [God] would not listen to him, so that he should answer to one of his charges of a thousand.
4 Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
For he is wise in mind, and mighty, and great: who has hardened himself against him and endured?
5 A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
Who wears out the mountains, and [men] know it not: who overturns them in anger.
6 a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
Who shakes the [earth] under heaven from its foundations, and its pillars totter.
7 a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
Who commands the sun, and it rises not; and he seals up the stars.
8 kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
Who alone has stretched out the heavens, and walks on the sea as on firm ground.
9 teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
Who makes Pleias, and Hesperus, and Arcturus, and the chambers of the south.
10 a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
Who does great and unsearchable things; glorious also and excellent things, innumerable.
11 lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
If ever he should go beyond me, I shall not see him: if he should pass by me, neither thus have I known [it].
12 ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
If he would take away, who shall turn him back? or who shall say to him, What have you done?
13 Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
For [if] he has turned away [his] anger, the whales under heaven have stooped under him.
14 hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
Oh then that he would listen to me, or judge my cause.
15 A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
For though I be righteous, he will not listen to me: I will entreat his judgement.
16 Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
And if I should call and he should not listen, I can’t believe that he has listened to my voice.
17 A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
Let him not crush me with a dark storm: but he has made by bruises many without cause.
18 Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
For he suffers me not to take breath, but he has filled me with bitterness.
19 Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
For indeed he is strong in power: who then shall resist his judgement?
20 Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
For though I should seem righteous, my mouth will be profane: and though I should seem blameless, I shall be proved perverse.
21 Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
For even if I have sinned, I know it not [in] my soul: but my life is taken away.
22 Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
Therefore I said, Wrath slays the great and mighty man.
23 Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
For the worthless die, but the righteous are laughed to scorn.
24 Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
For they are delivered into the hands of the unrighteous [man]: he covers the faces of the judges [of the earth]: but if it be not he, who is it?
25 Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
But my life is swifter than a post: [my days] have fled away, and they knew it not.
26 Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
Or again, is there a trace of [their] path [left] by ships? or is there one of the flying eagle as it seeks [its] prey?
27 Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
And if I should say, I will forget to speak, I will bow down my face and groan;
28 megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
I quake in all my limbs, for I know that you will not leave me alone [as] innocent.
29 Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
But since I am ungodly, why have I not died?
30 Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
For if I should wash myself with snow, and purge myself with pure hands,
31 akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
you had thoroughly plunged me in filth, and my garment had abhorred me.
32 Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
For you are not man like me, with whom I could contend, that we might come together to judgement.
33 Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
Would that [he] our mediator were [present], and a reprover, and one who should hear [the cause] between both.
34 Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
Let him remove [his] rod from me, and let not his fear terrify me:
35 majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
so shall I not be afraid, but I will speak: for I am not thus conscious [of guilt].
