Jób 9
1 Felelt Jób és mondta:
Then Job answered and said,
2 Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
Of a truth I know that it is so. But how can man be just with God?
3 Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
If he is pleased to contend with him, he cannot answer him one of a thousand.
4 Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
He is wise in heart, and mighty in strength. Who has hardened himself against him, and prospered?
5 A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
He who removes the mountains, and they do not know it when he overturns them in his anger,
6 a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
who shakes the earth out of its place, and the pillars of it tremble,
7 a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
who commands the sun, and it does not rise, and seals up the stars,
8 kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
who alone stretches out the heavens, and treads upon the waves of the sea,
9 teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
who makes the Bear, Orion, and the Pleiades, and the chambers of the south,
10 a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
who does great things past finding out, yea, marvelous things without number.
11 lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
Lo, he goes by me, and I do not see him. He also passes on, but I do not perceive him.
12 ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
Behold, he seizes; who can hinder him? Who will say to him, What are thou doing?
13 Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
God will not withdraw his anger. The helpers of Rahab stoop under him.
14 hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
How much less shall I answer him, and choose out my words to reason with him?
15 A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
Whom, though I were righteous, yet I would not answer. I would make supplication to my judge.
16 Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
If I had called, and he had answered me, yet I would not believe that he hearkened to my voice.
17 A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
For he breaks me with a tempest, and multiplies my wounds without cause.
18 Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
He will not allow me to take my breath, but fills me with bitterness.
19 Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
If of strength, lo, he is mighty! And if of justice, who will summon me?
20 Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
Though I be righteous, my own mouth shall condemn me. Though I be perfect, it shall prove me perverse.
21 Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
Though I were perfect, I do not regard myself. I despise my life.
22 Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
It is all one thing. Therefore I say, He destroys the perfect and the wicked.
23 Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
If the scourge kills suddenly, he will laugh at the trial of the innocent.
24 Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
The earth is given into the hand of the wicked. He covers the faces of the judges of it. If not he, who then is it?
25 Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
Now my days are swifter than a runner. They flee away. They see no good,
26 Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
They are passed away as the swift ships, as the eagle that swoops on the prey.
27 Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
If I say, I will forget my complaint. I will put off my sad countenance, and be of good cheer,
28 megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
I am afraid of all my sorrows. I know that thou will not hold me innocent.
29 Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
I shall be condemned. Why then do I labor in vain?
30 Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
If I wash myself with snow water, and make my hands ever so clean,
31 akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
yet thou will plunge me in the ditch, and my own clothes shall abhor me.
32 Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
For he is not a man, as I am, that I should answer him, that we should come together in judgment.
33 Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
There is no umpire between us who might lay his hand upon us both.
34 Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
Let him take his rod away from me, and let not his terror make me afraid.
35 majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
Then I would speak, and not be afraid of him, for I am not so in myself.
