Jób 9
1 Felelt Jób és mondta:
Eka ayub nodwoko kama:
2 Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
“Ee, angʼeyo ni gima iwachono en adier. To ere kaka dhano mangima nyalo bedo kare e nyim Nyasaye?
3 Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
Kata dabed ni ngʼato dwaro mino kode wach, to bende dhano diduok penjo achiel kuom penjoge alufu achiel.
4 Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
Riekone tut kendo tekre ngʼeny. En ngʼa mosepiem kode miloye?
5 A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
Ogolo gode kuonde ma gintie ka ok gingʼeyo kendo ongʼielogi ka en gi mirima.
6 a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
Oyiengo piny gie mise mare kendo omiyo sirni mage yiengni.
7 a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
Kowuoyo to chiengʼ ok rieny kendo oumo ler mar sulwe.
8 kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
En owuon ema noyaro polo kendo en ema nonyono apaka madongo mag nam.
9 teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
En ema nochweyo sulwe madongo kaka, yugni, oluoro-budho, ratego, kod sulwe mogudore mathoth man yo milambo.
10 a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
Otimo gik madongo miwuoro mayombo pach dhano, honni mathoth ma ok kwanre.
11 lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
Ka okadho buta to ok anyal nene; ka odhi nyima to ok anyal yange.
12 ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
Kokawo gimoro odhigo; to en ngʼa manyalo tame? En ngʼa manyalo penje ni, ‘Ma to angʼo ma itimoni?’
13 Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
Nyasaye ok gengʼ mirimbe kendo nyaka jolwenj Rahab bende noloyo mopodho e tiende.
14 hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
“Ere kuma dayudie weche ma dawachne? Koro ere kaka damin kode wach?
15 A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
Kata dabed ni aonge richo kata achiel, to ok dadwoke; anyalo mana ywagora ne jangʼadna bura mondo okecha.
16 Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
Kata dabed ni aluonge mi obiro ira, to ok ayie ni onyalo winjo wachna.
17 A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
Mirimb Nyasaye nyalo tieka kendo onyalo miyo adhondena medore kayiem nono.
18 Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
Ok onyal weya aywe to otimona mana gik mamiyo chunya bedo malit.
19 Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
Kaponi teko ema iwuoyoe, to otek ndi, kendo kata ka adiera ema ilose, to en ngʼa manyalo chune mondo obi onyis wach kuome.
20 Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
Kata dabed ni aonge richo kata achiel, to dhoga pod biro mana ndhoga. Kata dabed ni aonge rach moro amora, to dhoga pod biro miyo inena kaka jaketho.
21 Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
“Kata dabed ni aonge gi ketho moro amora, to onge ber maneno, nikech ngimana en kayiem nono.
22 Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
Ma emomiyo aneno ni gik moko duto chalre nikech okumo joma onge ketho kod joma timbegi richo machalre.
23 Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
Ka masira oneko apoya, to pek ma ngʼat makare oyudo ok obadhe.
24 Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
Nyasaye oseketo piny e lwet joma timbegi richo, bende omiyo jongʼad bura duto bedo muofni. To ka ok en ema notimo kamano, to ngʼatno mane otimo mano?
25 Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
“Ndalona ringo mapiyo moloyo jangʼwech; girumo piyo ka gionge mor kata matin.
26 Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
Gikadho piyo mana ka yiedhi molos gi oundho maringo e nam, kendo ka ongoe mafuyo e kor polo karango piny mondo omak nyagweno.
27 Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
Ka anyalo wacho ni wiya owil gi gik maricho ma Nyasaye osetimona, to abiro loko pacha mi abed mamor.
28 megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
Kata kamano, pod aluoro aluora masira momaka nikech angʼeyo ni Nyasaye ok nyal kwana ka ngʼat maonge ketho.
29 Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
Kaka koro osekawa ni an jaketho, angʼo ma dimi pod anyagra nono?
30 Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
Kata dine aluokra gi sabun mi aluok lwetena maler,
31 akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
to pod ibiro luta mana e chwodho mi nyaka lepa bende biro jok koda.
32 Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
“Nyasaye ok en dhano kaka an ma dahedhra dwokora kode, kata madimi wayal kode e od bura.
33 Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
Ka dine bed ni nitie ngʼato manyalo bedo jathek e kinda gi Nyasaye, kata ngʼato manyalo ngʼado bura e kinda kode,
34 Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
kata ngʼat manyalo golo kum mare kuoma, mondo omi masichene kik bwoga,
35 majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
eka dine awuoyo ka ok aluore, to kaka weche chal sani, ok anyal timo kamano.”
