Jób 9
1 Felelt Jób és mondta:
約伯答覆說：
2 Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
我確實知道事情是這樣，但人怎能同天主講理﹖
3 Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
人若願意同天主辯論，千個問題中，誰也回答不出一個。
4 Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
雖心中明智，力量強大，但誰能對抗天主，而保平安﹖
5 A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
他可移山，山卻不知；他一發怒，山即翻轉；
6 a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
他振搖大地，使之脫離原處，地柱隨之搖撼震動；
7 a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
他一下令，太陽即不昇起，星辰即封閉不動；
8 kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
惟有他展開天空，步行海波之上；
9 teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
他創造了北斗和參宿，昂星及南極星辰；
10 a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
他所作的大事，不可勝數。
11 lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
他由我身旁經過，我卻沒有看見；他走過去，我仍沒有發覺。
12 ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
他若搶奪，誰能阻擋﹖誰能問他說：「你作什麼﹖」
13 Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
天主一憤怒，決不收回。為虎作倀的，必屈伏在他以下。
14 hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
如此我怎敢回答，我怎敢措辭與他抗辯﹖
15 A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
縱然有理，也不敢回答，唯有哀求我的判官開恩。
16 Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
我向他呼求，縱然他答應我，我仍不相信他會聽我的呼聲。
17 A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
他為了一根頭髮而折磨我，無故增加我的創傷；
18 Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
致使我不能喘一口氣，使我飽嘗苦辛。
19 Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
論力量，他強而有力；論審判，誰能將他傳來﹖
20 Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
我雖自以為正義，他的口卻判定我有罪；我雖自覺無辜，他卻證明我有偏差。
21 Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
我是無辜的，我已不顧及我的生命，我已厭惡生活下去。
22 Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
因此我說：都是一樣。善人惡人，他一概滅絕。
23 Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
若天災突然降下使人猝死，他便嘲笑無罪者的絕望。
24 Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
大地落在惡人的手裏，蒙蔽判官臉面的，不是他，是誰呢﹖
25 Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
我的日月過去比跑信的還快；疾走而過，無福樂可享。
26 Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
急急駛過，似蘆葦船，如驟降攫食的鷹。
27 Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
我若決意忘掉我的哀怨，改變愁容，表示愉快；
28 megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
但一想到我的痛苦，我就恐怖。我知道你決不以我為無辜。
29 Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
我若是有罪，又何苦白費心血﹖
30 Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
我即便用雪洗我身，用鹹水洗我手，
31 akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
你卻把我浸在泥坑內，甚至我的衣服都憎惡我。
32 Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
因為他不像我是個人，使我能答覆他，或讓我們同去聽審。
33 Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
在我們中間沒有仲裁，可按手在我們兩造之間。
34 Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
但願他的棍杖遠離我，他的威嚴不要恐嚇我，
35 majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
我好能講話而不害怕；但是如今我並非如此。
