Jób 8
1 Felelt a Súachbeli Bildád és mondta:
Potem je odgovoril Bildád Suhéjec in rekel:
2 Meddig beszélsz efféléket? hatalmas szél szádnak mondásai!
»Doklej boš govoril te stvari? In kako dolgo bodo besede iz tvojih ust podobne močnemu vetru?
3 Vajon Isten jogot ferdít-e, avagy igazságot ferdít-e a Mindenható?
Mar Bog izkrivlja sodbo? Mar Vsemogočni izkrivlja pravico?
4 Ha fiaid vétkeztek ellene, odabocsátotta őket bűnük kezébe.
Če so tvoji otroci grešili zoper njega in jih je zavrgel zaradi njihovega prestopka,
5 Ha te keresve fordulnál Istenhez s a Mindenhatóhoz könyörögnél;
če hočeš zgodaj iskati Boga in narediti ponižno prošnjo Vsemogočnemu,
6 ha tiszta és egyenes vagy: bizony most virrasztana feletted s békét adna igazságos hajlékodnak;
če bi bil ti čist in pravičen, bi se on sedaj zaradi tebe zagotovo prebudil in prebivališče tvoje pravičnosti naredil uspešno.
7 s ha csekély volt múltad, a te jövőd felette nagy lesz.
Čeprav je bil tvoj začetek majhen, bi vendar tvoj zadnji konec silno narasel.
8 Mert kérdezd csak az előbbi nemzedéket s figyelj őseik kutatására;
Kajti poizvedi, prosim te, o prejšnjem času in se pripravi, da preiskuješ o njihovih očetih
9 mert mi tegnapiak vagyunk és nincs tudomásunk, mert árnyék napjaink a földön!
(kajti mi smo samo od včeraj in ne vemo nič, ker so naši dnevi na zemlji senca).
10 Nemde ők oktatnak majd téged, megmondják neked és szivökből fakasztanak szavakat:
Mar te ne bodo poučili in ti povedali in izustili besed iz svojega srca?
11 Magasra nő-e a sás mocsár nélkül, nagyra-e a káka víz híján?
Mar lahko loček zraste brez blata? Mar lahko perunika raste brez vode?
12 Még rügyében van, le nem szakítható, és minden fűnél előbb szárad el.
Medtem ko je še v svojem zelenju in ni odtrgana, ovene pred katerimkoli drugim zeliščem.
13 Ilyenek az útjai mind az Istenről feledkezőknek s az istentelennek reménye elvész.
Takšne so steze vseh, ki pozabljajo Boga in upanje hinavca bo propadlo,
14 A kinek megszakad a bizodalma és pókháló a menedéke;
katerega upanje bo odrezano, katerega trdno upanje bo pajkova mreža.
15 rátámaszkodik házára, de meg nem áll, hozzá kapaszkodik, de nem marad meg.
Naslonil se bo na svojo hišo, toda ta ne bo obstala; trdno jo bo držal, toda ta ne bo zdržala.
16 Nedvében álló ő a nap előtt, s kertjén túl tejed a hajtása;
Zelen je pred soncem in njegova veja poganja v njegovem vrtu.
17 kőhalmon fonódnak össze gyökerei, kőházat szemel ki magának.
Njegove korenine so ovite okoli kupa in strmi na kraj kamnov.
18 Ha kipusztítják helyéből, megtagadja őt: nem láttalak!
Če ga uniči iz svojega kraja, potem ga bo ta zatajil, rekoč: ›Nisem te videl.‹
19 Lám, az az útjának a vígsága s a porból mások sarjadnak ki.
Glej, to je radost njegove poti in iz zemlje bodo pognali drugi.
20 Lám, Isten nem veti még a gáncstalant s nem fogja kézen a gonosztevőket.
Glej, Bog ne bo zavrnil popolnega moža niti ne bo pomagal hudodelcem,
21 A míg nevetéssel tölti szájadat s ajkaidat rivalgással,
dokler tvojih ust ne napolni s smehom in tvojih ustnic z radostjo.
22 gyűlölőid szégyent öltenek, s nincs meg a gonoszoknak sátra.
Tisti, ki te sovražijo, bodo oblečeni s sramoto in bivališče zlobnega bo prišlo v nič.«
