Jób 8
1 Felelt a Súachbeli Bildád és mondta:
Då tok Bildad frå Suah til ords og sagde:
2 Meddig beszélsz efféléket? hatalmas szél szádnak mondásai!
«Kor lenge vil du tala so og lata ordi storma fram?
3 Vajon Isten jogot ferdít-e, avagy igazságot ferdít-e a Mindenható?
Kann Gud vel rengja det som rett er? Kann Allvalds-Gud vel rengja rettferd?
4 Ha fiaid vétkeztek ellene, odabocsátotta őket bűnük kezébe.
Hev dine søner synda mot han, gav han deim deira synd i vald.
5 Ha te keresve fordulnál Istenhez s a Mindenhatóhoz könyörögnél;
Um du søkja til din Gud, og beda Allvalds-Gud um nåde,
6 ha tiszta és egyenes vagy: bizony most virrasztana feletted s békét adna igazságos hajlékodnak;
er du då rein og utan svik, då vil han vakna upp for deg og reisa nytt ditt rettferdshus,
7 s ha csekély volt múltad, a te jövőd felette nagy lesz.
Um og di fortid vesall var, so mykje større vert di framtid.
8 Mert kérdezd csak az előbbi nemzedéket s figyelj őseik kutatására;
Ja, spør deg for hjå farne ætter, agt på kva federne fann ut.
9 mert mi tegnapiak vagyunk és nincs tudomásunk, mert árnyék napjaink a földön!
- Me inkje veit, er frå i går; vårt liv ein skugge er på jordi -
10 Nemde ők oktatnak majd téged, megmondják neked és szivökből fakasztanak szavakat:
dei skal deg læra, gjeva svar med ord ifrå sitt hjartedjup:
11 Magasra nő-e a sás mocsár nélkül, nagyra-e a káka víz híján?
«Veks sevet vel på turre land? Trivst storren der som vatnet vantar?
12 Még rügyében van, le nem szakítható, és minden fűnél előbb szárad el.
Enn stend det grønt, vert ikkje skore, då visnar det fyrr anna gras.»
13 Ilyenek az útjai mind az Istenről feledkezőknek s az istentelennek reménye elvész.
So gjeng det deim som gløymer Gud; og voni glepp for gudlaus mann.
14 A kinek megszakad a bizodalma és pókháló a menedéke;
Hans tillit sunderskori vert, hans tiltru vert til kongurvev;
15 rátámaszkodik házára, de meg nem áll, hozzá kapaszkodik, de nem marad meg.
Det hus han styd seg til, det dett; det som han triv til, stend’kje fast.
16 Nedvében álló ő a nap előtt, s kertjén túl tejed a hajtása;
Han saftfull veks, med soli skin; hans greiner yver hagen heng,
17 kőhalmon fonódnak össze gyökerei, kőházat szemel ki magának.
og roti kring steinrøysar smett, og smyg seg inn imillom steinar.
18 Ha kipusztítják helyéből, megtagadja őt: nem láttalak!
Men vert han riven frå sin stad, so hugsar staden han ei meir.
19 Lám, az az útjának a vígsága s a porból mások sarjadnak ki.
Sjå det er gleda på hans veg; or moldi skyt ein annan fram.
20 Lám, Isten nem veti még a gáncstalant s nem fogja kézen a gonosztevőket.
Men Gud vanvyrder ei den reine; dei vonde tek han ei i handi.
21 A míg nevetéssel tölti szájadat s ajkaidat rivalgással,
Han enn din munn med lått skal fylla og lipporne med gledesong;
22 gyűlölőid szégyent öltenek, s nincs meg a gonoszoknak sátra.
men skammi klæda skal din fiend’; gudløysetjeld finst ikkje meir.»
