Jób 8

1 Felelt a Súachbeli Bildád és mondta:

2 Meddig beszélsz efféléket? hatalmas szél szádnak mondásai!

3 Vajon Isten jogot ferdít-e, avagy igazságot ferdít-e a Mindenható?

4 Ha fiaid vétkeztek ellene, odabocsátotta őket bűnük kezébe.

5 Ha te keresve fordulnál Istenhez s a Mindenhatóhoz könyörögnél;

6 ha tiszta és egyenes vagy: bizony most virrasztana feletted s békét adna igazságos hajlékodnak;

7 s ha csekély volt múltad, a te jövőd felette nagy lesz.

8 Mert kérdezd csak az előbbi nemzedéket s figyelj őseik kutatására;

9 mert mi tegnapiak vagyunk és nincs tudomásunk, mert árnyék napjaink a földön!

10 Nemde ők oktatnak majd téged, megmondják neked és szivökből fakasztanak szavakat:

11 Magasra nő-e a sás mocsár nélkül, nagyra-e a káka víz híján?

12 Még rügyében van, le nem szakítható, és minden fűnél előbb szárad el.

13 Ilyenek az útjai mind az Istenről feledkezőknek s az istentelennek reménye elvész.

14 A kinek megszakad a bizodalma és pókháló a menedéke;

15 rátámaszkodik házára, de meg nem áll, hozzá kapaszkodik, de nem marad meg.

16 Nedvében álló ő a nap előtt, s kertjén túl tejed a hajtása;

17 kőhalmon fonódnak össze gyökerei, kőházat szemel ki magának.

18 Ha kipusztítják helyéből, megtagadja őt: nem láttalak!

19 Lám, az az útjának a vígsága s a porból mások sarjadnak ki.

20 Lám, Isten nem veti még a gáncstalant s nem fogja kézen a gonosztevőket.

21 A míg nevetéssel tölti szájadat s ajkaidat rivalgással,

22 gyűlölőid szégyent öltenek, s nincs meg a gonoszoknak sátra.