Jób 8
1 Felelt a Súachbeli Bildád és mondta:
And Bildad the Shuhite answers and says:
2 Meddig beszélsz efféléket? hatalmas szél szádnak mondásai!
“Until when do you speak these things? And a strong wind—sayings of your mouth?
3 Vajon Isten jogot ferdít-e, avagy igazságot ferdít-e a Mindenható?
Does God pervert judgment? And does the Mighty One pervert justice?
4 Ha fiaid vétkeztek ellene, odabocsátotta őket bűnük kezébe.
If your sons have sinned before Him, And He sends them away, By the hand of their transgression,
5 Ha te keresve fordulnál Istenhez s a Mindenhatóhoz könyörögnél;
If you seek for God early, And make supplication to the Mighty,
6 ha tiszta és egyenes vagy: bizony most virrasztana feletted s békét adna igazságos hajlékodnak;
If you [are] pure and upright, Surely now He wakes for you, And has completed The habitation of your righteousness.
7 s ha csekély volt múltad, a te jövőd felette nagy lesz.
And your beginning has been small, And your latter end is very great.
8 Mert kérdezd csak az előbbi nemzedéket s figyelj őseik kutatására;
For inquire, please, of a former generation, And prepare for a search of their fathers,
9 mert mi tegnapiak vagyunk és nincs tudomásunk, mert árnyék napjaink a földön!
For we [are] of yesterday, and we do not know, For our days [are] a shadow on earth.
10 Nemde ők oktatnak majd téged, megmondják neked és szivökből fakasztanak szavakat:
Do they not show you—speak to you, And from their heart bring forth words?
11 Magasra nő-e a sás mocsár nélkül, nagyra-e a káka víz híján?
Does a rush rise without a marsh? A reed increase without water?
12 Még rügyében van, le nem szakítható, és minden fűnél előbb szárad el.
While it [is] in its budding—uncropped, Even before any herb it withers.
13 Ilyenek az útjai mind az Istenről feledkezőknek s az istentelennek reménye elvész.
So [are] the paths of all forgetting God, And the hope of the profane perishes,
14 A kinek megszakad a bizodalma és pókháló a menedéke;
Whose confidence is loathsome, And the house of a spider his trust.
15 rátámaszkodik házára, de meg nem áll, hozzá kapaszkodik, de nem marad meg.
He leans on his house—and it does not stand, He takes hold on it—and it does not abide.
16 Nedvében álló ő a nap előtt, s kertjén túl tejed a hajtása;
He [is] green before the sun, And over his garden his branch goes out.
17 kőhalmon fonódnak össze gyökerei, kőházat szemel ki magának.
His roots are wrapped by a heap, He looks for a house of stones.
18 Ha kipusztítják helyéből, megtagadja őt: nem láttalak!
If [one] destroys him from his place, Then it has feigned concerning him, I have not seen you!
19 Lám, az az útjának a vígsága s a porból mások sarjadnak ki.
Behold, this [is] the joy of His way, And from the dust others spring up.
20 Lám, Isten nem veti még a gáncstalant s nem fogja kézen a gonosztevőket.
Behold, God does not reject the perfect, Nor takes hold on the hand of evildoers.
21 A míg nevetéssel tölti szájadat s ajkaidat rivalgással,
While He fills your mouth with laughter, And your lips with shouting,
22 gyűlölőid szégyent öltenek, s nincs meg a gonoszoknak sátra.
Those hating you put on shame, And the tent of the wicked is not!”
