Jób 8
1 Felelt a Súachbeli Bildád és mondta:
The Baldad the Suhite answered, and said:
2 Meddig beszélsz efféléket? hatalmas szél szádnak mondásai!
How long wilt thou speak these things, and how long shall the words of thy mouth be like a strong wind?
3 Vajon Isten jogot ferdít-e, avagy igazságot ferdít-e a Mindenható?
Doth God pervert judgment, or doth the Almighty overthrow that which is just?
4 Ha fiaid vétkeztek ellene, odabocsátotta őket bűnük kezébe.
Although thy children have sinned against him, and he hath left them in the hand of their iniquity:
5 Ha te keresve fordulnál Istenhez s a Mindenhatóhoz könyörögnél;
Yet if thou wilt arise early to God, and wilt beseech the Almighty:
6 ha tiszta és egyenes vagy: bizony most virrasztana feletted s békét adna igazságos hajlékodnak;
If thou wilt walk clean and upright, he will presently awake onto thee, and will make the dwelling of thy justice peaceable:
7 s ha csekély volt múltad, a te jövőd felette nagy lesz.
Insomuch, that if thy former things were small, thy latter things would be multiplied exceedingly.
8 Mert kérdezd csak az előbbi nemzedéket s figyelj őseik kutatására;
For inquire of the former generation, and search diligently into the memory of the fathers:
9 mert mi tegnapiak vagyunk és nincs tudomásunk, mert árnyék napjaink a földön!
(For we are but of yesterday, and are ignorant that our days upon earth are but a shadow: )
10 Nemde ők oktatnak majd téged, megmondják neked és szivökből fakasztanak szavakat:
And they shall teach thee: they shall speak to thee, and utter words out of their hearts.
11 Magasra nő-e a sás mocsár nélkül, nagyra-e a káka víz híján?
Can the rush be green without moisture? or a sedge-bush grow without water?
12 Még rügyében van, le nem szakítható, és minden fűnél előbb szárad el.
When it is yet in flower, and is not plucked up with the hand, it withereth before all herbs.
13 Ilyenek az útjai mind az Istenről feledkezőknek s az istentelennek reménye elvész.
Even so are the ways of all that forget God, and the hope of the hypocrite shall perish:
14 A kinek megszakad a bizodalma és pókháló a menedéke;
His folly shall not please him, and his trust shall be like the spider’s web.
15 rátámaszkodik házára, de meg nem áll, hozzá kapaszkodik, de nem marad meg.
He shall lean upon his house, and it shall not stand: he shall prop it up, and it shall not rise:
16 Nedvében álló ő a nap előtt, s kertjén túl tejed a hajtása;
He seemeth to have moisture before the sun cometh, and at his rising his blossom shall shoot forth.
17 kőhalmon fonódnak össze gyökerei, kőházat szemel ki magának.
His roots shall be thick upon a heap of stones, and among the stones he shall abide.
18 Ha kipusztítják helyéből, megtagadja őt: nem láttalak!
If one swallow him up out of his place, he shall deny him, and shall say: I know thee not.
19 Lám, az az útjának a vígsága s a porból mások sarjadnak ki.
For this is the joy of his way, that others may spring again out of the earth.
20 Lám, Isten nem veti még a gáncstalant s nem fogja kézen a gonosztevőket.
God will not cast away the simple, nor reach out his hand to the evildoer:
21 A míg nevetéssel tölti szájadat s ajkaidat rivalgással,
Until thy mouth be filled with laughter, and thy lips with rejoicing.
22 gyűlölőid szégyent öltenek, s nincs meg a gonoszoknak sátra.
They that hate thee, shall be clothed with confusion: and the dwelling of the wicked shall not stand.
