< Jób 8 >

1 Felelt a Súachbeli Bildád és mondta:
Da svarede Bildad, Sukiten, og sagde:
2 Meddig beszélsz efféléket? hatalmas szél szádnak mondásai!
Hvor længe vil du tale disse Ting, og hvor længe skal din Munds Taler være et mægtigt Vejr?
3 Vajon Isten jogot ferdít-e, avagy igazságot ferdít-e a Mindenható?
Mon Gud skulde forvende Retten, og mon den Almægtige skulde forvende Retfærdighed?
4 Ha fiaid vétkeztek ellene, odabocsátotta őket bűnük kezébe.
Dersom dine Sønner have syndet imod ham, da har han givet dem hen i deres Overtrædelsers Vold.
5 Ha te keresve fordulnál Istenhez s a Mindenhatóhoz könyörögnél;
Men vil du søge hen til Gud og bede den Almægtige om Naade,
6 ha tiszta és egyenes vagy: bizony most virrasztana feletted s békét adna igazságos hajlékodnak;
og er du ren og oprigtig, da skal han vaage over dig og gøre, at din Retfærdigheds Bolig skal have Fred.
7 s ha csekély volt múltad, a te jövőd felette nagy lesz.
Og var dit første lidet, saa skal dit sidste blive saare stort.
8 Mert kérdezd csak az előbbi nemzedéket s figyelj őseik kutatására;
Thi, kære, spørg den henfarne Slægt og agt paa det, som deres Fædre have udgrundet;
9 mert mi tegnapiak vagyunk és nincs tudomásunk, mert árnyék napjaink a földön!
— thi vi ere fra i Gaar og vide intet; thi en Skygge ere vore Dage paa Jorden; —
10 Nemde ők oktatnak majd téged, megmondják neked és szivökből fakasztanak szavakat:
skulle de ikke belære dig, ja sige dig det, og fremføre Ord ud af deres Hjerte?
11 Magasra nő-e a sás mocsár nélkül, nagyra-e a káka víz híján?
Kan et Siv opvokse uden af Sump? kan Enggræs gro op uden Vand?
12 Még rügyében van, le nem szakítható, és minden fűnél előbb szárad el.
Endnu staar det i sin Grøde, det rykkes ikke op; men før alt andet Græs borttørres det.
13 Ilyenek az útjai mind az Istenről feledkezőknek s az istentelennek reménye elvész.
Saa ere alle deres Veje, som glemme Gud; og den vanhelliges Haab slaar fejl.
14 A kinek megszakad a bizodalma és pókháló a menedéke;
Thi hans Haab skal briste, og hans Tillid er som en Spindelvæv.
15 rátámaszkodik házára, de meg nem áll, hozzá kapaszkodik, de nem marad meg.
Han forlader sig fast paa sit Hus, men det skal ikke blive staaende; han holder sig til det, men det skal ikke staa fast.
16 Nedvében álló ő a nap előtt, s kertjén túl tejed a hajtása;
Han skyder frodigt op for Solen; og hans unge Skud brede sig ud over hans Have.
17 kőhalmon fonódnak össze gyökerei, kőházat szemel ki magának.
Hans Rødder gro i hverandre om Stendyngen; han skuer op imod Stenhuset.
18 Ha kipusztítják helyéből, megtagadja őt: nem láttalak!
Men oprykkes han fra sit Sted, da skal dette fornægte ham og sige: Jeg har ikke set dig.
19 Lám, az az útjának a vígsága s a porból mások sarjadnak ki.
Se, det er Glæden af hans Vej, og en anden vokser frem af Støvet.
20 Lám, Isten nem veti még a gáncstalant s nem fogja kézen a gonosztevőket.
Se, Gud forkaster ikke den retsindige og holder ikke fast ved de ondes Haand.
21 A míg nevetéssel tölti szájadat s ajkaidat rivalgással,
Endnu skal han fylde din Mund med Latter og dine Læber med Frydeskrig.
22 gyűlölőid szégyent öltenek, s nincs meg a gonoszoknak sátra.
De, som hade dig, skulle klædes med Skam, og de ugudeliges Telt skal ikke mere findes.

< Jób 8 >