Jób 7
1 Nemde szolgálati ideje van a halandónak a földön, és mint a béres napjai olyanok a napjai!
Tsy lily hao ty fitromaha’ ondaty an-tane atoy? Tsy mira ami’ty androm-pièke hao o andro’eo?
2 Mint rabszolga, ki liheg árnyék után, s mint a zsoldos, ki reményli munkabérét:
Manahake ty filelalela’ ondevo ty aloke naho ty fitamam-pièke ty rima’e,
3 úgy kaptam én örökbe bajnak hónapjait és szenvedésnek éjszakáit rendelték nekem.
ty anolorañ’ ahy volan-kafoake, ie nitendreñe halen-kaemberañe.
4 Ha lefeküdtem, azt mondom: mikor kelek fel, és nyúlik az este és jóllakom a hánykódással szürkületig.
Izaho mandre, manao ty hoe: Ombia ty hitroarako, fa lava i haleñey, le mivoamboañe avao ampara’ te manjirike.
5 Magára öltött húsom férget és porgöröngyöt, bőröm felfakadt s megevesedett.
Misikiñ’oletse naho pakoram-potake ty sandriko, mijiri-gañe ty holiko vaho mandrano.
6 Napjaim gyorsabbak a vetélőnél, s remény nélkül enyésztek el.
Masika te amy sozom-panenoñey o androkoo, ie mihelañe añe po-pitamàñe.
7 Gondolj rá, hogy lehelet az életem, jót nem fog többé látni a szemem;
Ehe tiahio te kofòke avao ty haveloko: toe tsy hahatrea hasoa ka o masokoo.
8 nem pillant meg engem nézőm szeme, szemeid rajtam vannak, de nem vagyok.
Tsy ho onim-pihaino’ i mahaisak’ ahikoy: amako o fihaino’oo fe tsy eo iraho.
Ie misaoke ty rahoñe, le añe: Izay ty igodaña’ ty an-kibory ao, tsy hiboaha’e ka. (Sheol h7585)
10 nem tér vissza többé házába és nem ismer rá többé az ő helye.
Tsy himpolia’e i anjomba’ey, ie tsy hapota’ i akiba’ey.
11 Én sem tartóztatom számat, hadd beszélek lelkem szorultában, hadd panaszkodjam lelkem keservében!
Aa le tsy hijomohòn-draho; hivolañe ami’ty falorean-troko, hitoreo ami’ty hafairañe añ’ovako ao.
12 Tenger vagyok-e avagy szörnyeteg, hogy őrséget vetsz reám?
I riakey hao iraho, ke i fañaneñey kanao nampijilovañe?
13 Ha azt mondom: majd megvigasztal ágyam, panaszomat viselnem segít fekvőhelyem:
Ie anoeko ty hoe te ho hohòe’ i tihikoy, te hampanintsiñe ty toreoko i fandreakoy,
14 akkor rémítgetsz engem álmokkal és látomások által ijesztesz engem.
le ampihembaña’o ami’ty nofy naho ampirevendreveña’o añ’aroñaroñe,
15 Választotta lelkem a megfulladást, a, halált inkább csontjaimnál.
le joboñe’ ty fiaiko t’ie dageañeñe, hamake hikenkañe ty amo taolakoo,
16 Megvetettem: nem örökké élek; hagyj föl velem, mert lehelet a napjaim!
f’ie minike, tsy ho veloñe nainai’e: apoho, fa kafoak’ avao o androkoo.
17 Mi a halandó, hogy nagyra tartod, s hogy reá fordítod szívedet,
Inoñ’ ondatio te honjone’o? te hapite’o ama’e ty arofo’o?
18 és reá gondolsz reggelenként, perczenként megvizsgálod őt?
T’ie tilihe’o boak’andro, vaho tsohe’o lomoñandro?
19 Meddig nem tekintesz el tőlem, nem eresztesz el, míg nyálam lenyelhetem?
Ombia t’ie hitolike tsy hisamb’ahy, apoho ho bangìñe hey raho hahateleñako ty iveko?
20 Vétettem: mit cselekszem neked, emberőrző? Miért tettél engem támadásul magadnak, hogy önmagamnak terhére lettem?
Nanao hakeo hao iraho, ino o nanoekoo, ry Mpijilo ondatio? ino ty nanoe’o ahy fanolarañe, hañavesatse ty sandriko?
21 S mit nem bocsátod meg; bűnömet s nem veszed el vétkemet? Mert most porban feküdném, keresnél engem és nem volnék.
Akore te tsy apo’o o tahikoo, te tsy haha’o o hakeokoo? f’ie hiroro an-debok’ ao te aniany; ho paia’o, fa tsy ho eo.
