Jób 7
1 Nemde szolgálati ideje van a halandónak a földön, és mint a béres napjai olyanok a napjai!
“Mutum bai sha wahalar aiki ba a duniya? Rayuwarsa ba kamar ta wanda aka yi hayarsa ba ne?
2 Mint rabszolga, ki liheg árnyék után, s mint a zsoldos, ki reményli munkabérét:
Kamar yadda bawa yakan jira yamma ta yi, ko kuma kamar yadda wanda aka yi hayarsa yakan jira a biya shi kuɗin aikin da ya yi.
3 úgy kaptam én örökbe bajnak hónapjait és szenvedésnek éjszakáit rendelték nekem.
Saboda haka rabona shi ne watanni na zama banza, kowane dare kuwa sai ɓacin rai nake samu.
4 Ha lefeküdtem, azt mondom: mikor kelek fel, és nyúlik az este és jóllakom a hánykódással szürkületig.
Lokacin da na kwanta ina tunani, ‘Har sai yaushe zan tashi?’ Gari ya ƙi wayewa, ina ta jujjuyawa har safe.
5 Magára öltött húsom férget és porgöröngyöt, bőröm felfakadt s megevesedett.
Jikina duk tsutsotsi da ƙuraje sun rufe shi, fatar jikina ta ruɓe tana fitar da ruwan miki.
6 Napjaim gyorsabbak a vetélőnél, s remény nélkül enyésztek el.
“Kwanakina suna wucewa da sauri, fiye da yadda ƙoshiyar masaƙa take wucewa da sauri, za su kawo ga ƙarshe ba bege.
7 Gondolj rá, hogy lehelet az életem, jót nem fog többé látni a szemem;
Ka tuna, ya Allah, raina numfashi ne kawai; idanuna ba za su taɓa sāke ganin farin ciki ba.
8 nem pillant meg engem nézőm szeme, szemeid rajtam vannak, de nem vagyok.
Idanun da suke ganina yanzu ba za su sāke ganina ba; za ku neme ni amma ba za ku same ni ba.
Kamar yadda girgije yakan ɓace yă tafi, haka mutum yake shige zuwa kabari ba kuwa zai dawo ba. (Sheol h7585)
10 nem tér vissza többé házába és nem ismer rá többé az ő helye.
Ba zai taɓa zuwa gidansa ba; ba za a sāke san da shi ba.
11 Én sem tartóztatom számat, hadd beszélek lelkem szorultában, hadd panaszkodjam lelkem keservében!
“Saboda haka ba zan yi shiru ba; zan yi magana cikin ɓacin raina, zan nuna ɓacin raina cikin ruhu, cikin ƙuncin raina.
12 Tenger vagyok-e avagy szörnyeteg, hogy őrséget vetsz reám?
Ni teku ne, ko kuwa dodon ruwa, don me kake tsaro na?
13 Ha azt mondom: majd megvigasztal ágyam, panaszomat viselnem segít fekvőhelyem:
Lokacin da nake zato zan sami salama in na kwanta a gadona don in huta,
14 akkor rémítgetsz engem álmokkal és látomások által ijesztesz engem.
duk da haka kana ba ni tsoro da mafarke-mafarke, kana tsorata ni da wahayi.
15 Választotta lelkem a megfulladást, a, halált inkább csontjaimnál.
Na gwammace a shaƙe ni in mutu maimakon in kasance cikin wannan jiki.
16 Megvetettem: nem örökké élek; hagyj föl velem, mert lehelet a napjaim!
Ba na so in zauna da rai; ba zan rayu ba har abada. Ku rabu da ni; rayuwata ba ta da amfani.
17 Mi a halandó, hogy nagyra tartod, s hogy reá fordítod szívedet,
“Mene ne mutum har da ka kula da shi haka, har ka mai da hankali a kansa,
18 és reá gondolsz reggelenként, perczenként megvizsgálod őt?
har kake duba shi kowace safiya, kake kuma gwada shi koyaushe?
19 Meddig nem tekintesz el tőlem, nem eresztesz el, míg nyálam lenyelhetem?
Ba za ka ɗan daina kallo na ba ko ka rabu da ni na ɗan lokaci?
20 Vétettem: mit cselekszem neked, emberőrző? Miért tettél engem támadásul magadnak, hogy önmagamnak terhére lettem?
In na yi zunubi, me na yi maka, kai mai lura da mutane? Don me ka sa ni a gaba? Na zame maka kaya mai nauyi ne?
21 S mit nem bocsátod meg; bűnömet s nem veszed el vétkemet? Mert most porban feküdném, keresnél engem és nem volnék.
Me ya sa ba za ka gafarta mini laifofina ba? Gama na kusa kwantawa cikin ƙasa; za ka neme ni, amma ba za ka same ni ba.”
