< Jób 7 >
1 Nemde szolgálati ideje van a halandónak a földön, és mint a béres napjai olyanok a napjai!
« L'homme n'est-il pas contraint de travailler sur terre? Ses journées ne sont-elles pas comme celles d'un ouvrier?
2 Mint rabszolga, ki liheg árnyék után, s mint a zsoldos, ki reményli munkabérét:
Comme un serviteur qui désire ardemment l'ombre, comme un mercenaire qui attend son salaire,
3 úgy kaptam én örökbe bajnak hónapjait és szenvedésnek éjszakáit rendelték nekem.
alors on me fait posséder des mois de misère, des nuits épuisantes me sont réservées.
4 Ha lefeküdtem, azt mondom: mikor kelek fel, és nyúlik az este és jóllakom a hánykódással szürkületig.
Quand je me couche, je dis, « Quand me lèverai-je, et que la nuit aura disparu? Je me tourne et me retourne jusqu'à l'aube du jour.
5 Magára öltött húsom férget és porgöröngyöt, bőröm felfakadt s megevesedett.
Ma chair est vêtue de vers et de mottes de poussière. Ma peau se referme et fait de nouvelles éruptions.
6 Napjaim gyorsabbak a vetélőnél, s remény nélkül enyésztek el.
Mes jours sont plus rapides que la navette d'un tisserand, et sont dépourvus d'espoir.
7 Gondolj rá, hogy lehelet az életem, jót nem fog többé látni a szemem;
Oh, souviens-toi que ma vie n'est qu'un souffle. Mon œil ne verra plus rien de bon.
8 nem pillant meg engem nézőm szeme, szemeid rajtam vannak, de nem vagyok.
L'œil de celui qui me voit ne me verra plus. Vos yeux seront sur moi, mais je ne le serai pas.
9 Felhő elenyészett és eltűnt: úgy ki alvilágba száll, nem jöhet fel, (Sheol )
Comme la nuée se consume et s'évanouit, ainsi celui qui descend au séjour des morts n'en remontera plus. (Sheol )
10 nem tér vissza többé házába és nem ismer rá többé az ő helye.
Il ne retournera plus dans sa maison, sa place ne le connaîtra plus non plus.
11 Én sem tartóztatom számat, hadd beszélek lelkem szorultában, hadd panaszkodjam lelkem keservében!
« C'est pourquoi je ne me tairai pas. Je parlerai dans l'angoisse de mon esprit. Je me plaindrai dans l'amertume de mon âme.
12 Tenger vagyok-e avagy szörnyeteg, hogy őrséget vetsz reám?
Suis-je une mer, ou un monstre marin, que tu as mis un garde sur moi?
13 Ha azt mondom: majd megvigasztal ágyam, panaszomat viselnem segít fekvőhelyem:
Quand je dis: « Mon lit me consolera ». Mon canapé soulagera ma plainte,'
14 akkor rémítgetsz engem álmokkal és látomások által ijesztesz engem.
puis tu me fais peur avec des rêves et me terrifient à travers des visions,
15 Választotta lelkem a megfulladást, a, halált inkább csontjaimnál.
pour que mon âme choisisse l'étranglement, la mort plutôt que mes os.
16 Megvetettem: nem örökké élek; hagyj föl velem, mert lehelet a napjaim!
Je déteste ma vie. Je ne veux pas vivre éternellement. Laisse-moi tranquille, car mes jours ne sont qu'un souffle.
17 Mi a halandó, hogy nagyra tartod, s hogy reá fordítod szívedet,
Qu'est-ce que l'homme, pour que vous le magnifiez, que tu dois te concentrer sur lui,
18 és reá gondolsz reggelenként, perczenként megvizsgálod őt?
que vous lui rendiez visite chaque matin, et le tester à chaque instant?
19 Meddig nem tekintesz el tőlem, nem eresztesz el, míg nyálam lenyelhetem?
Jusqu'à quand ne détourneras-tu pas les yeux de moi? ni me laisser tranquille jusqu'à ce que j'aie avalé ma salive?
20 Vétettem: mit cselekszem neked, emberőrző? Miért tettél engem támadásul magadnak, hogy önmagamnak terhére lettem?
Si j'ai péché, que dois-je faire pour toi, gardien des hommes? Pourquoi m'avoir choisi comme cible pour vous, pour que je sois un fardeau pour moi-même?
21 S mit nem bocsátod meg; bűnömet s nem veszed el vétkemet? Mert most porban feküdném, keresnél engem és nem volnék.
Pourquoi ne pardonnes-tu pas ma désobéissance, et n'effaces-tu pas mon iniquité? Car maintenant, je vais me coucher dans la poussière. Vous me chercherez avec soin, mais je ne serai pas là. »