Jób 7
1 Nemde szolgálati ideje van a halandónak a földön, és mint a béres napjai olyanok a napjai!
Is there not an appointed time to man vpon earth? and are not his dayes as the dayes of an hyreling?
2 Mint rabszolga, ki liheg árnyék után, s mint a zsoldos, ki reményli munkabérét:
As a seruant longeth for the shadowe, and as an hyreling looketh for the ende of his worke,
3 úgy kaptam én örökbe bajnak hónapjait és szenvedésnek éjszakáit rendelték nekem.
So haue I had as an inheritance the moneths of vanitie, and painefull nights haue bene appointed vnto me.
4 Ha lefeküdtem, azt mondom: mikor kelek fel, és nyúlik az este és jóllakom a hánykódással szürkületig.
If I layed me downe, I sayde, When shall I arise? and measuring the euening I am euen full with tossing to and from vnto the dawning of the day.
5 Magára öltött húsom férget és porgöröngyöt, bőröm felfakadt s megevesedett.
My flesh is clothed with wormes and filthinesse of the dust: my skinne is rent, and become horrible.
6 Napjaim gyorsabbak a vetélőnél, s remény nélkül enyésztek el.
My dayes are swifter then a weauers shittle, and they are spent without hope.
7 Gondolj rá, hogy lehelet az életem, jót nem fog többé látni a szemem;
Remember that my life is but a wind, and that mine eye shall not returne to see pleasure.
8 nem pillant meg engem nézőm szeme, szemeid rajtam vannak, de nem vagyok.
The eye that hath seene me, shall see me no more: thine eyes are vpon me, and I shall be no longer.
As the cloude vanisheth and goeth away, so he that goeth downe to the graue, shall come vp no more. (Sheol h7585)
10 nem tér vissza többé házába és nem ismer rá többé az ő helye.
He shall returne no more to his house, neither shall his place knowe him any more.
11 Én sem tartóztatom számat, hadd beszélek lelkem szorultában, hadd panaszkodjam lelkem keservében!
Therefore I will not spare my mouth, but will speake in the trouble of my spirite, and muse in the bitternesse of my minde.
12 Tenger vagyok-e avagy szörnyeteg, hogy őrséget vetsz reám?
Am I a sea or a whalefish, that thou keepest me in warde?
13 Ha azt mondom: majd megvigasztal ágyam, panaszomat viselnem segít fekvőhelyem:
When I say, My couch shall relieue me, and my bed shall bring comfort in my meditation,
14 akkor rémítgetsz engem álmokkal és látomások által ijesztesz engem.
Then fearest thou me with dreames, and astonishest me with visions.
15 Választotta lelkem a megfulladást, a, halált inkább csontjaimnál.
Therefore my soule chuseth rather to be strangled and to die, then to be in my bones.
16 Megvetettem: nem örökké élek; hagyj föl velem, mert lehelet a napjaim!
I abhorre it, I shall not liue alway: spare me then, for my dayes are but vanitie.
17 Mi a halandó, hogy nagyra tartod, s hogy reá fordítod szívedet,
What is man, that thou doest magnifie him, and that thou settest thine heart vpon him?
18 és reá gondolsz reggelenként, perczenként megvizsgálod őt?
And doest visite him euery morning, and tryest him euery moment?
19 Meddig nem tekintesz el tőlem, nem eresztesz el, míg nyálam lenyelhetem?
Howe long will it be yer thou depart from me? thou wilt not let me alone whiles I may swallowe my spettle.
20 Vétettem: mit cselekszem neked, emberőrző? Miért tettél engem támadásul magadnak, hogy önmagamnak terhére lettem?
I haue sinned, what shall I do vnto thee? O thou preseruer of me, why hast thou set me as a marke against thee, so that I am a burden vnto my selfe?
21 S mit nem bocsátod meg; bűnömet s nem veszed el vétkemet? Mert most porban feküdném, keresnél engem és nem volnék.
And why doest thou not pardon my trespasse? and take away mine iniquitie? for nowe shall I sleepe in the dust, and if thou seekest me in the morning, I shall not be found.
