Jób 7
1 Nemde szolgálati ideje van a halandónak a földön, és mint a béres napjai olyanok a napjai!
Is not the life of man upon earth a state of trial? and his existence as that of a hireling by the day?
2 Mint rabszolga, ki liheg árnyék után, s mint a zsoldos, ki reményli munkabérét:
Or as a servant that fears his master, and one who has grasped a shadow? or as a hireling waiting for his pay?
3 úgy kaptam én örökbe bajnak hónapjait és szenvedésnek éjszakáit rendelték nekem.
So have I also endured months of vanity, and nights of pain have been appointed me.
4 Ha lefeküdtem, azt mondom: mikor kelek fel, és nyúlik az este és jóllakom a hánykódással szürkületig.
Whenever I lie down, I say, When [will it be] day? and whenever I rise up, again [I say] when [will it be] evening? and I am full of pains from evening to morning.
5 Magára öltött húsom férget és porgöröngyöt, bőröm felfakadt s megevesedett.
And my body is covered with loathsome worms; and I waste away, scraping off clods of dust from my eruption.
6 Napjaim gyorsabbak a vetélőnél, s remény nélkül enyésztek el.
And my life is lighter than a word, and has perished in vain hope.
7 Gondolj rá, hogy lehelet az életem, jót nem fog többé látni a szemem;
Remember then that my life is breath, and mine eye shall not yet again see good.
8 nem pillant meg engem nézőm szeme, szemeid rajtam vannak, de nem vagyok.
The eye of him that sees me shall not see me [again]: your eyes are upon me, and I am no more.
[I am] as a cloud that is cleared away from the sky: for if a man go down to the grave, he shall not come up again: (Sheol h7585)
10 nem tér vissza többé házába és nem ismer rá többé az ő helye.
and he shall surely not return to his own house, neither shall his place know him any more.
11 Én sem tartóztatom számat, hadd beszélek lelkem szorultában, hadd panaszkodjam lelkem keservében!
Then neither will I refrain my mouth: I will speak being in distress; being in anguish I will disclose the bitterness of my soul.
12 Tenger vagyok-e avagy szörnyeteg, hogy őrséget vetsz reám?
Am I a sea, or a serpent, that you have set a watch over me?
13 Ha azt mondom: majd megvigasztal ágyam, panaszomat viselnem segít fekvőhelyem:
I said that my bed should comfort me, and I would privately counsel with myself on my couch.
14 akkor rémítgetsz engem álmokkal és látomások által ijesztesz engem.
You scare me with dreams, and do terrify me with visions.
15 Választotta lelkem a megfulladást, a, halált inkább csontjaimnál.
You will separate life from my spirit; and yet [keep] my bones from death.
16 Megvetettem: nem örökké élek; hagyj föl velem, mert lehelet a napjaim!
For I shall not live for ever, that I should patiently endure: depart from me, for my life [is] vain.
17 Mi a halandó, hogy nagyra tartod, s hogy reá fordítod szívedet,
For what is man, that you have magnified him? or that you give heed to him?
18 és reá gondolsz reggelenként, perczenként megvizsgálod őt?
Will you visit him till the morning, and judge him till [the time of] rest?
19 Meddig nem tekintesz el tőlem, nem eresztesz el, míg nyálam lenyelhetem?
How long do you not let me alone, nor let me go, until I shall swallow down my spittle?
20 Vétettem: mit cselekszem neked, emberőrző? Miért tettél engem támadásul magadnak, hogy önmagamnak terhére lettem?
If I have sinned, what shall I be able to do, O you that understand the mind of men? why have you made me as your accuser, and [why] am I a burden to you?
21 S mit nem bocsátod meg; bűnömet s nem veszed el vétkemet? Mert most porban feküdném, keresnél engem és nem volnék.
Why have you not forgotten my iniquity, and purged my sin? but now I shall depart to the earth; and in the morning I am no more.
