Jób 7
1 Nemde szolgálati ideje van a halandónak a földön, és mint a béres napjai olyanok a napjai!
Is there not a warfare to man upon earth? And are not his days like the days of a hireling?
2 Mint rabszolga, ki liheg árnyék után, s mint a zsoldos, ki reményli munkabérét:
As a servant who earnestly desires the shadow, and as a hireling who looks for his wages,
3 úgy kaptam én örökbe bajnak hónapjait és szenvedésnek éjszakáit rendelték nekem.
so I am made to possess months of misery, and wearisome nights are appointed to me.
4 Ha lefeküdtem, azt mondom: mikor kelek fel, és nyúlik az este és jóllakom a hánykódással szürkületig.
When I lie down, I say, When shall I arise, and the night be gone? And I am full of tossing to and fro to the dawning of the day.
5 Magára öltött húsom férget és porgöröngyöt, bőröm felfakadt s megevesedett.
My flesh is clothed with worms and clods of dust. My skin closes up, and breaks out afresh.
6 Napjaim gyorsabbak a vetélőnél, s remény nélkül enyésztek el.
My days are swifter than a weaver's shuttle, and are spent without hope.
7 Gondolj rá, hogy lehelet az életem, jót nem fog többé látni a szemem;
O remember that my life is a breath. My eye shall no more see good.
8 nem pillant meg engem nézőm szeme, szemeid rajtam vannak, de nem vagyok.
The eye of him who sees me shall behold me no more. Thine eyes shall be upon me, but I shall not be.
As the cloud is consumed and vanishes away, so he who goes down to Sheol shall come up no more. (Sheol h7585)
10 nem tér vissza többé házába és nem ismer rá többé az ő helye.
He shall return no more to his house, nor shall his place know him any more.
11 Én sem tartóztatom számat, hadd beszélek lelkem szorultában, hadd panaszkodjam lelkem keservében!
Therefore I will not refrain my mouth. I will speak in the anguish of my spirit. I will complain in the bitterness of my soul.
12 Tenger vagyok-e avagy szörnyeteg, hogy őrséget vetsz reám?
Am I a sea, or a sea-monster, that thou set a watch over me?
13 Ha azt mondom: majd megvigasztal ágyam, panaszomat viselnem segít fekvőhelyem:
When I say, My bed shall comfort me. My couch shall ease my complaint.
14 akkor rémítgetsz engem álmokkal és látomások által ijesztesz engem.
Then thou scare me with dreams, and terrify me through visions,
15 Választotta lelkem a megfulladást, a, halált inkább csontjaimnál.
so that my soul chooses strangling and death rather than these my bones.
16 Megvetettem: nem örökké élek; hagyj föl velem, mert lehelet a napjaim!
I loathe my life. I would not live always. Let me alone, for my days are vanity.
17 Mi a halandó, hogy nagyra tartod, s hogy reá fordítod szívedet,
What is man, that thou should magnify him, and that thou should set thy mind upon him,
18 és reá gondolsz reggelenként, perczenként megvizsgálod őt?
and that thou should visit him every morning, and try him every moment?
19 Meddig nem tekintesz el tőlem, nem eresztesz el, míg nyálam lenyelhetem?
How long will thou not look away from me, nor let me alone till I swallow down my spittle?
20 Vétettem: mit cselekszem neked, emberőrző? Miért tettél engem támadásul magadnak, hogy önmagamnak terhére lettem?
If I have sinned, what do I do to thee, O thou watcher of men? Why have thou set me as a mark for thee, so that I am a burden to myself?
21 S mit nem bocsátod meg; bűnömet s nem veszed el vétkemet? Mert most porban feküdném, keresnél engem és nem volnék.
And why do thou not pardon my transgression, and take away my iniquity? For now I shall lie down in the dust, and thou will seek me diligently, but I shall not be.
