Jób 7
1 Nemde szolgálati ideje van a halandónak a földön, és mint a béres napjai olyanok a napjai!
Diklai hman ah hlanghing hamla caempuei a om moenih a? A khohnin te kutloh kah khohnin banghui ni.
2 Mint rabszolga, ki liheg árnyék után, s mint a zsoldos, ki reményli munkabérét:
Sal bangla hlipkhup a hloep tih kutloh bangla a bisai a lamtawn.
3 úgy kaptam én örökbe bajnak hónapjait és szenvedésnek éjszakáit rendelték nekem.
Ka taengah a poeyoek la a hla ka pang van tih thakthaenah hlaem he kai hamla a khueh.
4 Ha lefeküdtem, azt mondom: mikor kelek fel, és nyúlik az este és jóllakom a hánykódással szürkületig.
Ka yalh tih, “Me vaengah nim ka thoh ve?” ka ti. Khoyin loh puh tih hlaemhmah duela yutnah khaw ka cung.
5 Magára öltött húsom férget és porgöröngyöt, bőröm felfakadt s megevesedett.
Ka saa loh a rhit a bai, ka vin laipi tiknong khaw uet tih a tuei.
6 Napjaim gyorsabbak a vetélőnél, s remény nélkül enyésztek el.
Ka khohnin loh tampai lakah bawn tih lungli lungla la ngaiuepnah bawt.
7 Gondolj rá, hogy lehelet az életem, jót nem fog többé látni a szemem;
Ka hingnah mueihla he poek lah. Hnothen hmuh ham khaw ka mik loh mael voel mahpawh.
8 nem pillant meg engem nézőm szeme, szemeid rajtam vannak, de nem vagyok.
Kai aka so mik loh kai m'mae voel mahpawh. Na mik te kai soah om dae kai ka om voel pawh.
Cingmai loh haai tih cing, saelkhui la aka suntla rhoek tah ha mael tangloeng pawh. (Sheol h7585)
10 nem tér vissza többé házába és nem ismer rá többé az ő helye.
A im la koep mael pawt vetih a hmuen loh anih hmat voel mahpawh.
11 Én sem tartóztatom számat, hadd beszélek lelkem szorultában, hadd panaszkodjam lelkem keservében!
Te dongah kai khaw ka ka tuem mahpawh. Ka mueihla khobing doela ka thui vetih. Ka hinglu khahing doela ka lolmang pueng ni.
12 Tenger vagyok-e avagy szörnyeteg, hogy őrséget vetsz reám?
Kai he tuipuei tuihnam tih nim kai soah thongim na khueh.
13 Ha azt mondom: majd megvigasztal ágyam, panaszomat viselnem segít fekvőhelyem:
Ka soengca kai n'hloep bitni, ka thingkong loh ka kohuetnah te a phueih bitni ka ti.
14 akkor rémítgetsz engem álmokkal és látomások által ijesztesz engem.
Mueimang neh kai nan rhihyawp sak tih olphong neh kai nan let sak.
15 Választotta lelkem a megfulladást, a, halált inkább csontjaimnál.
Ka hinglu loh ka rhuhrhong lakah khaknah neh dueknah ni a. coelh.
16 Megvetettem: nem örökké élek; hagyj föl velem, mert lehelet a napjaim!
Ka kohnue coeng, kumhal duela ka hing mahpawh, kai he n'toeng laeh, ka khohnin khaw a honghi ni.
17 Mi a halandó, hogy nagyra tartod, s hogy reá fordítod szívedet,
Mebang hlanghing lae amah na pantai sak tih a taengah na lungbuei na khueh te.
18 és reá gondolsz reggelenként, perczenként megvizsgálod őt?
Anih te mincang ah na cawh tih mikhaptok ah ni anih te na loepdak.
19 Meddig nem tekintesz el tőlem, nem eresztesz el, míg nyálam lenyelhetem?
Balae tih kai lamloh na mangthong pawt eh? Ka timtui ka dolh hil kai nan rhael moenih.
20 Vétettem: mit cselekszem neked, emberőrző? Miért tettél engem támadásul magadnak, hogy önmagamnak terhére lettem?
Hlang aka kueinah nang taengah ka tholh tih balae ka saii? Balae tih kai he na kutnoek la nan khueh. Te dongah kai ham tah hnorhih la ka om coeng.
21 S mit nem bocsátod meg; bűnömet s nem veszed el vétkemet? Mert most porban feküdném, keresnél engem és nem volnék.
Te dongah ka boekoek he na phueih tih kai kathaesainah he nan khoe mai pawt lae? Laipi khuila ka yalh pawn ni. Kai na toem cakhaw ka om voel moenih,” a ti nah.
