< Jób 7 >

1 Nemde szolgálati ideje van a halandónak a földön, és mint a béres napjai olyanok a napjai!
İnsanın yer üzündəki həyatı ağır xidmət deyilmi? Keçirdiyi günlərin muzdur ömründən fərqi nədir?
2 Mint rabszolga, ki liheg árnyék után, s mint a zsoldos, ki reményli munkabérét:
Kölgəyə həsrət qalan kölə kimidir, Muzdunu gözləyən fəhlə kimidir,
3 úgy kaptam én örökbe bajnak hónapjait és szenvedésnek éjszakáit rendelték nekem.
Bəli, irs olaraq mənə boş aylar verildi, Qismətimə sıxıntılı gecələr düşdü.
4 Ha lefeküdtem, azt mondom: mikor kelek fel, és nyúlik az este és jóllakom a hánykódással szürkületig.
Yatanda düşünürəm: “Görəsən nə vaxt qalxacağam?” Gecə isə hey uzanır, Mən gün doğana qədər yerimdə qurcalanıram.
5 Magára öltött húsom férget és porgöröngyöt, bőröm felfakadt s megevesedett.
Bədənimə qurd düşüb, qabıqlanır, Çatlayan dərimdən irin axır.
6 Napjaim gyorsabbak a vetélőnél, s remény nélkül enyésztek el.
Günlərim toxucunun məkikindən də sürətli gedir, Ümidsiz sona çatır.
7 Gondolj rá, hogy lehelet az életem, jót nem fog többé látni a szemem;
Ey Allah, yada sal, həyatım bir nəfəsdir, Gözüm yenidən yaxşılıq görməyəcək.
8 nem pillant meg engem nézőm szeme, szemeid rajtam vannak, de nem vagyok.
Bu anda mənə baxan gözlər məni təzədən görməyəcək, Sənin gözlərin üzərimdə olacaq, amma mən olmayacağam.
9 Felhő elenyészett és eltűnt: úgy ki alvilágba száll, nem jöhet fel, (Sheol h7585)
Bulud dağılıb getdiyi kimi Ölülər diyarına enən bir daha çıxmaz. (Sheol h7585)
10 nem tér vissza többé házába és nem ismer rá többé az ő helye.
Bir daha evinə qayıtmaz, Olduğu yer artıq onu tanımaz.
11 Én sem tartóztatom számat, hadd beszélek lelkem szorultában, hadd panaszkodjam lelkem keservében!
Ona görə sakitləşməyəcəyəm, Ruhumun sıxıntısını dilə gətirəcəyəm, Canımın ağrısından şikayət edəcəyəm.
12 Tenger vagyok-e avagy szörnyeteg, hogy őrséget vetsz reám?
Dənizəmmi, dəniz əjdahasıyammı? Niyə üzərimdə nəzarətçi qoyursan?
13 Ha azt mondom: majd megvigasztal ágyam, panaszomat viselnem segít fekvőhelyem:
Düşündüm ki, bəlkə yatağım məni rahatlar, Döşəyim şikayətimi azaldar.
14 akkor rémítgetsz engem álmokkal és látomások által ijesztesz engem.
Məni yuxularla qorxudursan, Röyalarla canıma vəlvələ salırsan.
15 Választotta lelkem a megfulladást, a, halált inkább csontjaimnál.
Canım boğulub-ölməyi yaşamaqdan üstün tutur, Quru cəsəddə qalmaqdansa ölüm mənə xoşdur.
16 Megvetettem: nem örökké élek; hagyj föl velem, mert lehelet a napjaim!
Həyatımdan bezmişəm, Uzun ömür istəmirəm. Məndən əlini çək, Ömrümün mənası getdi.
17 Mi a halandó, hogy nagyra tartod, s hogy reá fordítod szívedet,
İnsan nədir ki, onu bu qədər böyüdürsən, Qayğısını çəkirsən.
18 és reá gondolsz reggelenként, perczenként megvizsgálod őt?
Ona hər səhər baş çəkirsən, Hər an onu sınayırsan.
19 Meddig nem tekintesz el tőlem, nem eresztesz el, míg nyálam lenyelhetem?
Nə vaxtadək nəzərini üzərimdən çəkməyəcəksən? Mənə udqunmağa imkan verməyəcəksən?
20 Vétettem: mit cselekszem neked, emberőrző? Miért tettél engem támadásul magadnak, hogy önmagamnak terhére lettem?
Ey insan nəzarətçisi, nədir günahım? Mən Sənə nə etmişəm? Məni niyə Özünə hədəf etdin? İndi öz yükümü çəkə bilmirəm.
21 S mit nem bocsátod meg; bűnömet s nem veszed el vétkemet? Mert most porban feküdném, keresnél engem és nem volnék.
Niyə üsyankarlığımı əfv etmirsən, Təqsirimi bağışlamırsan? Bir azdan torpaq altda yatacağam, Axtarsan da, məni tapmayacaqsan».

< Jób 7 >