Jób 6
1 Felelt Jób és mondta:
Na Hiob buae se,
2 Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
“Sɛ wobetumi akari mʼawerɛhowdi na me haw nso wɔde agu nsania so a,
3 Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
anka emu bɛyɛ duru asen nwea a ɛwɔ po mu nyinaa, enti ɛnyɛ nwonwa sɛ me nsɛm ayɛ hagyahagya.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
Otumfo agyan no wɔ me mu, me honhom nom ano bɔre no; wɔahyehyɛ Onyankopɔn ahunahuna nyinaa atia me.
5 Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
Wuram afurum su wɔ bere a wanya sare ana, na nantwi nso su wɔ bere a wanya nʼaduan ana?
6 Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
So wodi aduan a nkyene nni mu? Na ɔdɛ bi wɔ nkesua mu fufu mu ana?
7 Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
Mempɛ sɛ mede me nsa ka; aduan a ɛte saa no bɔ me yare.
8 Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
“Ao sɛ me nsa bɛka mʼabisade, sɛ Onyankopɔn bɛyɛ nea mʼani da so no ama me,
9 s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
sɛ Onyankopɔn bɛpɛ sɛ ɔdwerɛw me sɛ ɔbɛtwe ne nsa na wakum me,
10 Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
ɛne anka mɛkɔ so anya saa awerɛkyekye yi, a ɛyɛ anigye a mewɔ wɔ ɔyaw a entwa da yi mu, ne Ɔkronkronni no nsɛm a mimmuu so yi.
11 Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
“Ahoɔden bɛn na mewɔ a enti ɛsɛ sɛ minya anidaso? Daakye nneɛma pa bɛn nti na ɛsɛ sɛ minya ntoboase?
12 Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
Mewɔ ahoɔden sɛ ɔbo ana? Me honam yɛ kɔbere mfrafrae ana?
13 Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
So mewɔ tumi bi a mede bɛboa me ho saa bere yi a nkonimdi apare me yi ana?
14 Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
“Obiara a ɔbɔ nʼadamfo ayamye sɛn no gyaw Otumfo no ho suro.
15 Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
Nanso ahotoso nni me nuanom mu sɛ nsuwansuwa a eyiri na ɛyow, sɛ nsuwansuwa a eyiri
16 A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
bere a sukyerɛmma renan na mparuwbo nso redan nsu,
17 mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
nanso owiabere mu no ɛsen bio na ɔhyew nti nsu no tu yera.
18 Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
Akwantufo man fi wɔn akwan so; wɔforo kɔ nsase a awuwu so ma wowuwu.
19 Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
Tema akwantufo hwehwɛ nsu, Seba aguadifo akwantufo de anidaso hwehwɛ nsu.
20 megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
Wɔn ho yeraw wɔn, efisɛ na wɔwɔ awerehyɛmu; woduu hɔ, na wɔn anidaso yɛ ɔkwa.
21 Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
Afei, wo nso woakyerɛ sɛ wo so nni mfaso; wuhu biribi a ɛyɛ hu na wusuro.
22 Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
So maka pɛn se, ‘Me nti momma biribi, sɛ mumfi mo ahode mu ntua me ti so sika,
23 és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
sɛ munnye me mfi mʼatamfo nsam, ne atirimɔdenfo nkyehama mu ana?’
24 Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
“Monkyerɛkyerɛ me, na mɛyɛ komm; monkyerɛ me mfomso a mayɛ.
25 Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
Nokwareka yɛ yaw, na mo adwenkyerɛ no kosi dɛn?
26 Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
So mokyerɛ sɛ mubesiesie sɛ nea meka no, na moafa mʼahometew nsɛm sɛ mframa ana?
27 Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
Mpo mobɛbɔ ayisaa so ntonto, na mode mo adamfo adi nsesagua.
28 Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
“Afei momfa ahummɔbɔ nhwɛ me. Metumi adi atoro wɔ mo anim ana?
29 Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
Montɔ mo bo ase, mummu ntɛnkyew; monsan nnwen ho, efisɛ eyi fa me pɛpɛyɛ ho.
30 Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
Amumɔyɛsɛm wɔ mʼano ana? Minnim papa ne bɔne ntam nsonoe ana?
