Jób 6
1 Felelt Jób és mondta:
Y RESPONDIÓ Job y dijo:
2 Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
¡Oh si pesasen al justo mi queja y mi tormento, y se alzasen igualmente en balanza!
3 Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
Porque pesaría aquél más que la arena del mar: y por tanto mis palabras son cortadas.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
Porque las saetas del Todopoderoso están en mí, cuyo veneno bebe mi espíritu; y terrores de Dios me combaten.
5 Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
¿Acaso gime el asno montés junto á la hierba? ¿muge el buey junto á su pasto?
6 Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
¿Comeráse lo desabrido sin sal? ¿ó habrá gusto en la clara del huevo?
7 Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
Las cosas que mi alma no quería tocar, por los dolores son mi comida.
8 Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
¡Quién me diera que viniese mi petición, y que Dios [me] otorgase lo que espero;
9 s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
Y que pluguiera á Dios quebrantarme; que soltara su mano, y me deshiciera!
10 Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
Y sería aún mi consuelo, si me asaltase con dolor sin dar más tregua, que yo no he escondido las palabras del Santo.
11 Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
¿Cuál es mi fortaleza para esperar aún? ¿y cuál mi fin para dilatar mi vida?
12 Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
¿Es mi fortaleza la de las piedras? ¿ó mi carne, es de acero?
13 Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
¿No me ayudo cuanto puedo, y el poder me falta del todo?
14 Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
El atribulado es consolado de su compañero: mas hase abandonado el temor del Omnipotente.
15 Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
Mis hermanos han mentido cual arroyo: pasáronse como corrientes impetuosas,
16 A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
Que están escondidas por la helada, y encubiertas con nieve;
17 mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
Que al tiempo del calor son deshechas, y en calentándose, desaparecen de su lugar;
18 Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
Apártanse de la senda de su rumbo, van menguando y piérdense.
19 Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
Miraron los caminantes de Temán, los caminantes de Saba esperaron en ellas:
20 megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
[Mas] fueron avergonzados por su esperanza; porque vinieron hasta ellas, y halláronse confusos.
21 Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
Ahora ciertamente como ellas sois vosotros: que habéis visto el tormento, y teméis.
22 Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
¿Os he dicho yo: Traedme, y pagad por mí de vuestra hacienda;
23 és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
Y libradme de la mano del opresor, y redimidme del poder de los violentos?
24 Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
Enseñadme, y yo callaré: y hacedme entender en qué he errado.
25 Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
¡Cuán fuertes son las palabras de rectitud! Mas ¿qué reprende el que reprende de vosotros?
26 Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
¿Pensáis censurar palabras, y los discursos de un desesperado, que son como el viento?
27 Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
También os arrojáis sobre el huérfano, y hacéis hoyo delante de vuestro amigo.
28 Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
Ahora pues, si queréis, mirad en mí, y [ved] si miento delante de vosotros.
29 Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
Tornad ahora, y no haya iniquidad; volved aún [á considerar] mi justicia en esto.
30 Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
¿Hay iniquidad en mi lengua? ¿no puede mi paladar discernir las cosas depravadas?
