Jób 6
1 Felelt Jób és mondta:
Entonces Job respondió:
2 Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
¡Oh, si se pesara mi angustia, y se pusiera igualmente en balanza juntamente con mi ruina!
3 Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
¡Pesarían ahora más que la arena del mar! Por eso mis palabras fueron precipitadas,
4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
porque en mí están clavadas las flechas de ʼEL-Shadday. Mi espíritu sorbe su veneno, y terrores de ʼElohim me combaten.
5 Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
¿Rebuzca el asno montés junto a la hierba? ¿Muge el buey junto a su pasto?
6 Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
¿Se comerá lo insípido sin sal? ¿Hay sabor en la clara del huevo?
7 Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
Las cosas que mi alma rehusaba tocar son ahora mi alimento nauseabundo.
8 Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
¡Quién me diera obtener mi petición, y que ʼElohim me otorgue lo que tanto anhelo!
9 s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
¡Que ʼElohim se digne aplastarme, que suelte su mano y acabe conmigo!
10 Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
Eso sería mi consuelo, y aun en medio de mi dolor que no da tregua, saltaría de gozo, porque no negué las Palabras del Santo.
11 Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
¿Cuál es mi fuerza para seguir esperando? ¿Cuál es mi propósito para que tenga aún paciencia?
12 Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
¿Es mi fortaleza como la de las piedras, o mi cuerpo es de bronce?
13 Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
¿Puedo sostenerme sobre nada? ¿No fue todo auxilio alejado de mí?
14 Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
Para el hombre desconsolado debe haber bondad de su amigo, a fin de que no abandone el temor a ʼEL-Shadday.
15 Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
Mis hermanos me traicionaron como un torrente. Pasan como corrientes impetuosas
16 A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
que van turbias a causa del deshielo, y la nieve que se deshace en ellas.
17 mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
En el tiempo del calor se desvanecen. Al calentarse desaparecen, se extinguen de su lugar.
18 Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
Se apartan de la senda de su rumbo, van menguando y se pierden.
19 Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
Las caravanas de Temán fijan su mirada en ellas, los viajeros de Sabá tienen su esperanza en ellas,
20 megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
pero son avergonzados en su esperanza, pues llegan hasta ellas y quedan defraudados.
21 Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
En verdad ustedes son ahora como ellos. Ven un terror y temen.
22 Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
¿Yo les dije: Tráiganme algo? ¿O: Paguen de su hacienda por mí?
23 és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
¿O: Líbrenme de la mano del enemigo? ¿O: Rescátenme del poder del opresor?
24 Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
Instrúyeme y me callaré. Hazme entender en qué erré.
25 Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
¡Cuán dolorosas son las palabras honestas! ¿Pero qué prueba su reprensión?
26 Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
¿Piensan ustedes censurar palabras y los dichos de un desesperado que son como el viento?
27 Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
Ustedes aun echan suertes sobre los huérfanos y regatean con su amigo.
28 Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
Ahora pues, dígnense mirarme y opinen si miento delante de ustedes.
29 Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
Les ruego que desistan. Que no haya iniquidad. Sí, que mi justicia aún permanezca.
30 Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
¿Hay iniquidad en mi lengua? ¿Mi paladar no distingue lo destructivo?
