Jób 6
1 Felelt Jób és mondta:
Hiob antwortete und sprach:
2 Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
O daß man meinen Unmut wöge und mein Leid dagegen auf die Wage legte!
3 Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
Denn nun ist's schwerer, als der Sand am Meer - drum gehen irre meine Worte!
4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
Denn des Allmächtigen Pfeile stecken in mir: mein Geist saugt ihr Gift ein, die Schrecknisse Gottes verstören mich!
5 Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
Schreit etwa der Wildesel auf grüner Weide, oder brüllt der Stier bei seinem Mengfutter?
6 Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
Kann man Fades ungesalzen genießen, oder hat das Eiweiß Wohlgeschmack?
7 Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
Mich widert's an, es anzurühren; es ekelt mich vor der Unreinigkeit meiner Speise.
8 Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
O daß doch mein Wunsch sich erfüllte, und Gott mein Verlangen gewährte!
9 s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
Gefiele es Gott, mich zu zermalmen, seine Hand zu entfesseln und meinen Lebensfaden abzuschneiden!
10 Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
So wäre doch das noch mein Trost und aufhüpfen wollte ich im schonungslosen Schmerz -, daß ich des Heiligen Worte nie verleugnet habe.
11 Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
Was ist denn meine Kraft, daß ich noch harren, und was mein Ende, daß ich mich gedulden sollte?
12 Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
Ist meine Kraft etwa Felsenkraft, oder ist mein Leib aus Erz?
13 Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
Bin ich nicht der Hilfe bar, und ist nicht aller Halt von mir genommen?
14 Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
Dem Verzagenden gebührt das Mitleid seines Nächsten, selbst wenn er von der Furcht vor dem Allmächtigen läßt.
15 Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
Meine Freunde haben sich treulos erzeigt wie ein Bach, wie die Rinnsale, die überschwellen,
16 A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
die trübe sind von Eis, in die herab der Schnee sich birgt.
17 mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
Wenn sie durchglüht werden, schwinden sie dahin: wenn's heiß wird, sind sie weggelöscht von ihrem Ort.
18 Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
Karawanen biegen ab von ihrer Straße, ziehen hinauf in die Öde und kommen um.
19 Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
Die Karawanen Themas schauten aus, die Reisezüge Sabas warteten auf sie:
20 megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
Sie wurden zu Schanden mit ihrem Vertrauen, kamen hin und wurden enttäuscht.
21 Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
So seid ihr nun für mich geworden: ihr schautet Schrecknis, - da scheutet ihr euch!
22 Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
Habe ich etwa gesagt: “Schafft mir her und von eurer Habe spendet für mich;
23 és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
errettet mich aus der Gewalt des Bedrängers und aus der Gewalt der Tyrannen kauft mich los”?
24 Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
Belehrt mich, so will ich schweigen, und worin ich geirrt habe, thut mir kund.
25 Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
Wie eindringlich sind der Wahrheit Worte! aber was beweist denn euer Verweis?
26 Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
Gedenkt ihr, Worte zu rügen? Die Reden des Verzweifelten verhallen im Wind!
27 Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
Selbst über meine Waise würdet ihr losen und euren eignen Freund verhandeln.
28 Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
Und nun - wollet doch mich anblicken, ich werde euch doch wahrlich nicht ins Angesicht lügen!
29 Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
O kehret um, laßt Unrecht nicht geschehen, ja, kehret um, noch hab' ich Recht hierin.
30 Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
Wohnt denn auf meiner Zunge Frevel, oder unterscheidet mein Gaumen nicht die Unglücksschläge?
