Jób 6
1 Felelt Jób és mondta:
But Job answered and said,
2 Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
Oh that my grief were thoroughly weighed, and my calamity laid in the balances together!
3 Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
For now it would be heavier than the sand of the sea: therefore my words are swallowed up.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
For the arrows of the Almighty [are] within me, the poison of which drinketh up my spirit: the terrors of God set themselves in array against me.
5 Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
Doth the wild ass bray when he hath grass? or loweth the ox over his fodder?
6 Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
Can that which is unsavory be eaten without salt? or is there [any] taste in the white of an egg?
7 Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
The things [that] my soul refused to touch [are] as my sorrowful food.
8 Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
Oh that I might have my request; and that God would grant [me] the thing that I long for!
9 s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
Even that it would please God to destroy me; that he would let loose his hand, and cut me off!
10 Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
Then should I yet have comfort; yes, I would harden myself in sorrow: let him not spare; for I have not concealed the words of the Holy One.
11 Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
What [is] my strength, that I should hope? and what [is] my end, that I should prolong my life?
12 Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
[Is] my strength the strength of stones? or [is] my flesh of brass?
13 Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
[Is] not my help in me? and is wisdom driven quite from me?
14 Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
To him that is afflicted pity [should be shown] from his friend; but he forsaketh the fear of the Almighty.
15 Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
My brethren have dealt deceitfully as a brook, [and] as the stream of brooks they pass away;
16 A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
Which are blackish by reason of the ice, [and] in which the snow is hid:
17 mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
In the time when they become warm, they vanish: when it is hot, they are consumed out of their place.
18 Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
The paths of their way are turned aside; they go to nothing, and perish.
19 Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
The troops of Tema looked, the companies of Sheba waited for them.
20 megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
They were confounded because they had hoped; they came thither, and were ashamed.
21 Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
For now ye are nothing: ye see [my] casting down, and are afraid.
22 Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
Did I say, Bring to me? or Give a reward for me of your substance?
23 és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
Or, Deliver me from the enemy's hand? or, Redeem me from the hand of the mighty?
24 Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
Teach me, and I will hold my tongue: and cause me to understand in what I have erred.
25 Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
How forcible are right words! but what doth your arguing reprove?
26 Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
Do ye imagine to reprove words, and the speeches of one that is desperate, [which are] as wind?
27 Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
Yes, ye overwhelm the fatherless, and ye dig [a pit] for your friend.
28 Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
Now therefore be content, look upon me; for [it is] evident to you if I lie.
29 Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
Return, I pray you, let it not be iniquity; yes, return again, my righteousness [is] in it.
30 Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
Is there iniquity in my tongue? cannot my taste discern perverse things?
